tag:blogger.com,1999:blog-19255113390743658882024-03-21T11:42:35.176-07:00Színjáték Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.comBlogger11125tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-32664974052653553222017-05-18T10:21:00.001-07:002017-05-18T10:24:46.542-07:00Oops! - Hi!<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, babák!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Sajnálom, hogy késtek/késnek a részek, nem kell semmi rosszra gondolni NEM hagyom abba egyik történetemet sem - vannak újabb elkezdettek, de ez lényegtelen - mindössze nincs időm, lassan még meghalni sem. Most kaptam három nap pihenőt, azt is csak azért, mert beteg vagyok, bár ez sem jobb, szívesebben lennék suliban.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Lényeg a lényeg: Ne gondoljatok rosszra, a történetek folytatva lesznek, amint lesz egy kis időm. Június közepéig ne nagyon várjatok tőlem semmit, esetleg kis szösszeneteket, ha sikerül összedobni. Rengeteg dolgom van, két vizsga, egy ballagás, sőt kettő, mert uncsitesóm is ballag, a vizsga tönkretesz idegileg (na meg a Rómeo és Júlia...). Ha időm van, inkább olvasok, sokszor nyolc után jutok oda, hogy ,,Na, végre tudok lélegezni!" és mire felnézek a könyvből már este tíznél járunk...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Ne haragudjatok, nem akarlak titeket cserben hagyni, elszomorítani, de szeretném rendesen kidolgozni a részeket, nem pedig összecsapni, az pedig időt igényel - ami történetesen nincs.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Köszönöm a türelmeteket! Remélem az időhiány ellenére kitartotok mellettem és a történeteim mellett! :)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Jó hétvégét!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Ölellek titeket!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">(addig is egy cuki fanart Larryről)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<b><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span><span style="font-family: "alex brush"; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjclx__mz0gLy7Ur5fRC9-3N9t4sL7y-PCrkfFkXRGNz4g7ZR3eoWG_mLidd5iMaJU7LCvjFvQlvUBa8bfBdEKoN5uEa6inKBY1ShD0U1h7dsxz5leda6WbZ5xtGEiHqFmns7zfjJH21Q5b/s1600/wow6.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjclx__mz0gLy7Ur5fRC9-3N9t4sL7y-PCrkfFkXRGNz4g7ZR3eoWG_mLidd5iMaJU7LCvjFvQlvUBa8bfBdEKoN5uEa6inKBY1ShD0U1h7dsxz5leda6WbZ5xtGEiHqFmns7zfjJH21Q5b/s320/wow6.png" width="308" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></b></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-26044195348522196662017-04-16T12:26:00.000-07:002017-04-16T13:11:54.481-07:00Kilencedik fejezet - Esőben ázva<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, drágáim!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Boldog nyulat ismét mindenkinek! Nos...a részről inkább nem mondok semmit, nem lett olyan jó és összeszedett, mint szokott, úgy érzem kicsit összecsapottabb lett, de ígérem a következőt már jobbat kidolgozom, csak mikor elkezdtem ezt írni, akkor nagyon fáradt voltam és nem igazán volt ihletem írni, deee itt vagyok.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>És tervezek még egy one shotot a NCSY-ra. (meg lehet folytatom a Scam-et, de nem biztos. Elvégre már nincs sok rész hátra, lehet megírom előre, vagy IDK.)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Szóval, holnapra sok locsolót a lányoknak, a fiúknak meg sok csoki nyulat! (Pls...2017-et írunk..) Na mindegy...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Előző novellám <a href="http://nobodycansaveyou-lexa.blogspot.hu/2017/04/esotanc-larry-novella-happy-easter.html" target="_blank">ITT</a>. </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiogbWoZYEQvMxx8KVPrixomRizkXXybE_a7qQEINcYmajAFwo5JtacqGPBqYhyRZGg8CELR6DFH2k0bWyEakthpzL9b60t-DB97weiSbT-9jVJxFV7quHCKK9ucgog_aM20zSnUSMqki1v/s1600/zayn.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiogbWoZYEQvMxx8KVPrixomRizkXXybE_a7qQEINcYmajAFwo5JtacqGPBqYhyRZGg8CELR6DFH2k0bWyEakthpzL9b60t-DB97weiSbT-9jVJxFV7quHCKK9ucgog_aM20zSnUSMqki1v/s320/zayn.jpg" width="187" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Harry<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">A
srácokkal igyekeztünk meglógni a pincérnő elől, Lou letette a megfelelő
összeget az asztal tetejére, majd már rohant is kifele, nehogy véletlen
összefussanak. Mikor ribinek szólította egy pillanatra megállt bennem az ütő, a
méreg pedig úgy áradt szét minden porcikámban, mint valami vírus, ami anélkül
legyengít, hogy észrevennéd. Akkor is igencsak felment bennem a pumpa, mikor
Louis azt mesélte a csaj alig pár éve el akarta hitetni a sulival, hogy ő az
apja a gyerekének. Hogy van ehhez mersze? Mást beállítani apának? Miért jó az
neki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Alec
időközben levált tőlünk és egy másik utca felé sietett. Dús, fekete hajába
belekapott egy lágy fuvallat, és még így is, hogy nem láttam az arcát,
angyalnak tűnt. Nem volt az esetem, de a
természetes férfiasság megvolt benne, valami naturális szépség, amit a mai
lányokban egyáltalán nem lelsz meg, de a fiúkban sem. Ő pedig még fodrász
nélkül is jól nézett ki, szerintem ez a gyerek stílusosan született. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Némán
sétáltunk egymás mellett, Louis éppen cigizett mellettem, míg én kicsit
távolabb húzódtam tőle. Bár már hozzászoktam a cigi szagához, nem szerettem
volna, hogy a pólóm magába szívja a füstöt, anyám rögtön megkérdezné, hol
cigiztem. Most pedig mindenhez van kedvem, csak a veszekedéshez nem, Jack
reggelről teljesen kikészített. Úgy éreztem magam egész nap, mint a mosott
rongy: kifacsartnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szóval
bejössz a francia tanárnak – nyökögtem magam elé, kezdett kínossá válni a
csend. Lou-ra néztem. Arcára huncut vigyor ült ki, de véletlen sem akart rám
nézni, pedig jól tudtam, hogy a szemei szórakozottan csillognak.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
van, ha az ember szexi. – Szinte búgott, olyan volt, mintha egy udvarló
gímszarvast hallgatnék, a hangja hirtelen mélyült, megbabonázott. Sosem
hallottam még ilyen mélynek a hangját, végig futott a hideg a hátamon, mintha
egy kis elektromosságot is éreztem volna, a hajam megemelkedett. Szinte biztos
voltam abban is, hogy elpirultam. A kajáldában kimondott mondatomra gondolt
,,Louis szexi”. Tudtam, hogy élvezi. Minden egyes szót, ami róla szól élvezte.
Jó móka lehet hallgatni, ahogy egy kilencedikes kis srác szexinek nevez. Mit ne
mondjak, én is örülnék neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
szórakozol? – kérdeztem dünnyögve. Felkuncogott, majd egy nagy lépéssel elém
került, ezzel arra kényszerítve, hogy megálljak és lenézzek rá. Érdekes érzés
,,lenézni” egy nálam idősebb srácra. Kezeit karba fonta mellkasa előtt, az
arcát valóban huncut vigyor játszott, ahogy szemei is szinte nevettek a
kellemesen hűvös és gyenge napfényes időben. Azt hinne az ember, ha beborul,
akkor az ember szeme is sötétebben csillog. Nos, Lou szeme ugyanolyan élénken
csillant meg, mint minden nap, mikor sütött a nap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Őszintén? Igen, jól szórakozom – felelte felnézve rám. Oldalra biccentett
fejjel mért végig, zavarba hozott. Sosem nézett még végig rajtam sosem
ilyen…nyilvánvalón. Egyértelmű volt már az elején, hogy nézeget és élvezi azt,
hogy bejön, de még sosem nézett így meg… Vajon most miért? Szebbnek talált a
borongós időben? – Azt hinné az ember, ha párás a levegő, a göndör hajú
embereknek lelapul a haja. Te valami különleges lény lehetsz, mert még jobban
begöndörödött – állapította meg, majd jobb kezével hajamba túrt, de alig, hogy
a hajamhoz ért el is kapta a kezét, nagy valószínűséggel megráztam, mert
bizsergett a homlokom. – Milyen kis sokkoló vagy – mondta huncutkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudod,
a párás levegő – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Áh,
szóval rád így hat a borongós idő? Nem lelapul a hajad, hanem elektromos lesz?
– Nem kíváncsiságból kérdezte, volt egy olyan érzésem, hogy erősen flörtölni
próbál, persze csak szerényen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ühüm –
bólintottam beharapott ajkakkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mily’
nagyszerű – suttogta halkan, majd lábujjhegyre állt. Nagyobb terpeszbe álltam,
hogy valamennyivel alacsonyabbnak tűnjek, vagy legalábbis közelebb kerüljek
Lou-hoz. Még mindig ott játszott arcán az a huncut mosoly, a szemei pedig még
mindig csillogtak, még az egyre jobban romló időben is. Sötét árnyékok vetültek
az útra, minden lélek eltűnt a főútról, kocsi sem igazán jött, most már biztos
volt, hogy egy kisebb esőzésre számíthatunk. Az idő is lehűlt pillanatok alatt,
libabőrös lettem, bár nem biztos, hogy csak a hideg fuvallatok miatt
bizseregtem, elvégre tisztán éreztem, ahogy Lou lehelete az arcomnak csapódik. Louis
ismét pipiskedni kezdett, egyre inkább egy vonalba akart kerülni az arcomhoz. A
szívem a torkomban dobogott, a légzésem is szaporábbá vált, szinte fuldokoltam.
Izgultam, első csókom egy sráctól, akit alig másfél hete ismerek? Még annyi
sem, elvégre nem láttam minden nap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hatalmasat
dörgött és villámlott, Louis megremegett, majd ijedten kapta el a fejét, hogy
szétnézhessen. Nem telt bele pár másodpercbe az eső már szakadt is, de olyan
mértékben, hogy szinte fátylat vont körénk. Alig láttunk az esőben és
pillanatok alatt eláztunk. Louis karon ragadott, majd futni kezdett, én pedig
próbáltam felvenni a ritmust és vele együtt rohanni, de tény, sokkal jobb
sportoló, mint én és sokkal gyorsabban is szalad. Nem futottunk túl sokat, pár
háznyit. Berángatott a kapun, felhúzott a teraszra, ami végre fedett volt és
nem áztunk tovább. Érdekesen festett elázott hajjal, kisebb-nagyobb tincsekben
tapadt arcára és homlokára barna hajkoronája, ami szárazon világos, most
vizesen szinte fekete. Én sem nézhettem ki jobban, mint egy ázott puli kutya.
Levette a táskáját, majd kutakodni kezdett az egyik kiszsebben, de mivel a
hajától alig látott és a hajából is folyamatosan csordogált az esővíz, így
nehezen találta meg azt, amit keresett. A bejárati ajtó kulcsa volt az, amit
ügyetlenkedve a zárba helyezett, majd kinyitotta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Gyere!
– fordult felém. Szemből aranyosnak tűnt vizes hajjal, oldalról úgy nézett ki,
mint egy lekonyult virág szirmai. Belépett a házba, én pedig bólintva követtem.
Amint a folyosóra értünk mindketten kiléptünk a cipőinkből, majd ledobtuk vizes
táskáinkat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Remélem nem áztak el a könyveim – sóhajtottam gondterhelten, miközben a
táskámba néztem, vajon mennyire maradtak épek a könyveim. Nem tűntek
elázottnak, egész száraznak néztek ki. – Hu, ezt megúsztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Vedd
le a kabátod és tedd a radiátorra! Addig előkerítem Zayn-t, biztos megint a
pincében ügyeskedik – mondta a nappali
felé mutogatva. Úgy tettem, ahogy kérte, a kabátnak nevezett fölsőmet a
radiátorra tettem, majd én magam is lekuporodtam a radiátor elé, ugyanis elég
hűvös volt így nedves ruhákban. Mivel padlón ültem, így nem féltem attól, hogy
Lou rám ripakodik, hogy vizes lett valami, elvégre csak fel kell törölni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ismét
kattant egy zár, majd ajtócsapódott, gondolom Louis ment le a pincébe Zayn
után. Ha jól emlékszem ő a lakótársa és egyben legjobb haverja, a kis
művészlélek, akárcsak én. Kíváncsi vagyok, milyen stílusban fest, egyáltalán
van-e stílusa, vagy csak megrendelésre fest valamit. Szeret-e elrugaszkodni a
valóságtól vagy nagyon valósághű? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hamarosan
megjelent Lou a haverjával, még mindig vizes volt és reszketett, de már
legalább előkerült Zayn. Magasabb volt Louis-nál, de szinte biztos voltam
benne, hogy nálam alacsonyabb, fekete haja volt, hatalmas csoki barna szemei,
gyönyörű kreol bőre. Ismét egy Istenre hasonlító egyén, bár Alec valamennyivel
szebb volt, olyan…naturális, ő meg olyan…modell alkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tényleg úgy néz ki, mint egy ázott puli – mondta gúnyosan Zayn meglökve
haverját. – Mizu, kölyök? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry
vagyok – dünnyögtem orrom alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én meg
Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Zayn,
hozz neki száraz ruhát, az enyémek szerintem kicsik – mondta Lou fáradtan,
haverjára pillantva. Az vállat vont, majd kifordult a nappaliból, Louis pedig a
kanapéhoz lépett, amin száraz ruhák halma sorakozott, plusz törölközők. Elvett
egy törölközőt, majd átdörgölte a haját, aztán pólóját is levette, hogy kicsit
felitassa bőréről az eső vizet. Meglepő módon izmos volt, elég…aprónak és
törékenynek tűnik, de valójában izmos volt, izmosabb, mint én. A kockák a
mindeneim, Lou-nak pedig volt bőven, szóval tudtam min legeltetni a szememet. –
Mielőtt itt helyben orgazmust kapnál, te is vegyél el egy törölközőt és
törölközz meg, rossz rád nézni. – Egy pillanatra sem állt meg a törölközésben –
és vetkőzésben – rám sem nézett, úgy osztotta ki a ,,parancsot”. Morogva keltem
fel, majd a kanapéhoz léptem és én is elvettem egy törölközőt, aztán ugyanabban
a sorrendben, mint Louis elkezdtem magam törölgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Amúgy
nem néztelek – mondtam morcosan. Felnevetett, majd rám csapott egyet a
törölközőjével. – Aú! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
hazudj, Hazz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én nem
is! – Jókorát ütöttem én is a törölközővel, mire felkiáltott, majd
visszatámadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ejnye,
gyerekek! – Zayn hangját hallottunk meg, már éppen belemerültünk volna a
harcba, mikor megjelent száraz ruhákkal a
kezében. Ő is a kanapéhoz sétált, majd letette a ruhákat. – Nesze,
Kölyök. Öltözz át! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh, a
gatyám is elázott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−Gondoltam
– vont vállat. – Nem ijesztesz meg, nyugi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Zayn!
Csak fordulj el! Én sem szívesen vetkőzök előtted! – mordult rá Louis, majd őt
is megsuhintotta a törölközőjével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na!
Fejezd be, Louis! Amúgy meg, szívesebben vetkőzöl a bongyi előtt? – Louis
morogva került meg a kanapét, majd a támlája mögött kezdett el vetkőzni, pont a
hasáig ért a támla, így eltakarta alsó felét. Zayn mellé nyúlt – aki időközben
lehuppant –, elvett egy alsót, majd egy nadrágot, végül egy pólót. Teljes
díszben lépett ki a kanapé takarásából kezében a vizes ruhákkal. Haja még
mindig vizes volt és kócos, de legalább már nem nézett ki úgy, mint egy
lekonyult virág. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te
jössz – mosolygott rám angyalian. Nagyot sóhajtva vonultam én is a kanapé mögé,
majd elkezdtem vetkőzni és törölközni, közben reméltem, hogy senki sem látja
meg alsó felemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Mikor
végeztünk az öltözéssel és szárítkozással Zayn a konyhába vonult, majd teát
főzött, mi pedig csak csöndben a kanapén kuporogva vártuk a meleg teánkat.
Időközben került ránk egy pléd is, Louis bekapcsolta a TV-t, amiben éppen a Twighlight
egyik része ment. Utáltam ezt a filmet, de nem szóltam semmit, örültem, hogy
melegen vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mit
mondtál, hány éves vagy, Kölyök? – kérdezte Zayn egy tálcával egyensúlyozva,
miközben óvatosan betotyogott a szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tizenhét. Te pedig…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Huszonnyolc – vágott közbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−Mintha
Lou azt mondta volna, egyidősek vagytok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Valóban kinézek tizennyolcnak és szívesebben lennék tizennyolc éves, de jóval
öregebb vagyok. – Szúrósan pillantott Lou-ra, de az csak egy grimaszt
erőltetett az arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Köszönjük, Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Cserébe kitakarítod a szobám és a műhelyem. – Úgy látszott a fekete hajú jól
szórakozott, én viszont elég kellemetlenül éreztem magam. Alig egy fél órája
Louis majdnem megcsókolt, most pedig a házában ülök és teázgatok. Meg
sütizgetek. Valami keksz féle is került a tálcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Lou egy
grimasszal ajándékozta meg barátját, majd a kisasztalhoz hajolt, hogy
elkészíthesse teáját. Fura mód ő öntött bele tejszínt is, én meg csak néztem
nagy szemekkel, hogy lehet azt meginni? Mármint, érdekes párosítás, én biztosan
nem próbálnám ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Milyen
stílusban festesz? – kérdeztem kíváncsian. Felcsillant a szeme, izgatottan ült
le a fotelba, majd boldog mosollyal engem figyelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szürrealista és impresszionista. De elég realisztikus is tudok lenni, pár nem
igazán vagyok oda érte. Te?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Realisztikus és szintén impresszionista. Színesben festesz vagy rajzolsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jobban
szeretek festeni és igen, színesben dolgozom. – Élvezte a témát, ahogy én is
nagyon szerettem. Imádtam festeni. Bár több féle stílust és irányzatot
kipróbáltam, nem igazán tudtam a saját fantáziám szerint rajzolni. Mindig
kellett valami, amihez ragaszkodnom kellett. Egy szín, egy ábra, egy alak, egy
tárgy. Bármi. Nem tudtam az érzelmeim mögé bújni, de ha Zayn szürrealista,
akkor neki ez nagyon jól megy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Megmutatod a festményeid? – Gondoltam már arra nem kíváncsi, én szeretek-e
festeni, én viszont nagyon kíváncsi voltam az ő alkotásaira. Nevetve bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Naná!
Gyere kis művészlélek! – mondta nevetve, majd már fel is pattant és intett,
hogy kövessem. Úgy, ahogy voltam mezítláb követtem, bár nem volt hideg a padló.
Valószínűleg padlófűtés is volt a házban, kellemesen langyosak voltak az üres
parketták. Lou is jött velünk. Hosszú lépcső vezetett le a pincébe, rengeteg
cső húzódott a fal mentén, gondolom ezek segítettek a padló és a ház
melegítésében. Inkább nem kísérletezgettem és nem tapiztam végig az összes
csövet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Lent
kellemes idő volt, de nem meleg, se nem hideg, a festéshez ideális. A hidegben
becsomósodik a festék, a melegben túl folyékonnyá válik, de ez tökéletes idő.
Felkapcsolta Zayn a villanyt, így végre láthatóvá váltak a festményei.
Kisebb-nagyobb vásznak sorakoztak vagy tarkán, vagy üresen a hatalmas pincében.
Egyébként elég stílusos volt. Egy függőágy is elfért itt, asztal, hűtő, még egy
mosógép is volt. Lehet itt valóban mostak és teregettek, elvégre itt szépen
megszáradnak a ruhák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az egyik
festményre néztem, elállt a lélegzetem. Félig nyitott ajkakkal léptem oda, majd
óvatosan végighúztam rajta az ujjam, hogy lássam képzelődök-e. De nem. Valóban
egy Lou-ra hasonlító kép előtt álltam, ami egy különleges technikával készült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ismerem ezt a technikát – mondtam teljesen elképedve. Gyönyörű volt,
elképesztően gyönyörű. Nem néztem volna ki Zayn-ből, hogy ilyen precíz, ezek
szerint képes napokat itt tölteni és festeni vagy rajzolni. Olyan…kis művész,
mint én. Képes vagyok a suliból is lógni, csak azért, hogy alkothassak. – Két
réteg festék van rajta. Általában egy gyönyörű szép festményt rejtenek el egy
véres festmény alá, ez fordítva van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem –
rázott fejet. – Kívülről egy nagyon színes festmény, nagyon érdekes kinézettel,
belülről pedig gyönyörű és természetes. És nem az én festményem, festettem
valakinek. – Louis-ra pillantott, aki csak komoran vállat vont. Összehúzott
szemöldökkel ingattam tekintetem a két srác között, ez valóban Lou volna?
Festékek alá zárt gyönyörűség?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Gyönyörű. És…mikor kaparja le a festéket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az már
csak rajta áll – vont vállat Zayn. Zavart mosoly ült ki az arcomra, nem tudtam
valójában miért mosolyodtam el, talán kínos volt a helyzet. Olyan volt, mintha
némán veszekedtek volna, Lou majd megölte a szemével, még Zayn a puszta
lélegzésével képes lett volna ártani Louis-nak. Felsóhajtottam. Talán túl
komolyan vesszük Zayn-nel a művészetet. Talán hagynia kéne Lou-t olyannak,
amilyen. El sem tudnám őt ,,természetesnek” képzelni. Talán ő mindig is színes
egyéniség volt… De a festék néha hamis és akkor nem takar elég jól, akkor hibás
lesz az egész festmény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh,
Harry említette, hogy ő is szívesen festene, de nincs pénze vászonra, gondoltam
adhatnál neki párat, én pedig majd kifizetem – vont vállat Lou és végre
elmosolyodott. Zayn felsóhajtott, majd az ő szája is felfele kunkorodott. Túl
régóta barátok ahhoz, hogy haragudjanak egymásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Válogass, bármelyiket viheted. De nem kérek pénzt, kíváncsi vagyok, miket
alkotsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Mennyit vihetek majd?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Amennyit szeretnél, én ingyen szerzem be ezeket. De esőben nem tanácsos
hazavinni ezeket, majd kocsival kiszaladok vele valamikor. Jelöld meg őket
cetlivel. – Az egyik kisasztalra bökött, amin neon cetlik díszelegtek.
Bólintottam, majd elvettem a cetliket és elkezdtem nézegetni a vásznakat. Nincs
szükségem nagyokra, inkább kicsikre és közepesekre. Megjelöltem hármat, közben
titkon minden kis képét megnéztem. Volt, ami nem az én stílusom volt, de mind
gyönyörű volt. Elképesztő ez a srác! Sokkal jobb, mint én. Mondjuk, én még
fiatal vagyok és még csak most kezd beállni milyen stílusban is fogok majd
festeni a közeljövőben. Inkább realisztikus vagyok, bár…valamikor sokat torzul
a kép és túl sötét, véres lesz. Rengeteg gyilkosságot ábrázoló rajzom
született, pusztán véletlen. Nem akartam véres jelenetet, mégis így sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ennyi
elég is lesz, köszi. Úgysem lesz sok időm festeni – vontam vállat, majd
visszatettem a cetliket az asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Papír
nem kell? Vízlepergetős és nem gyullad meg olyan könnyen sem, ezen tudsz égetni
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh,
hát végül is… − makogtam össze vissza. Bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó,
akkor majd valamelyik nap kiviszem neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Köszönöm… Azt hiszem mennem kéne, anya már biztosan vár és nem akarok balhét. –
Lou felé fordultam, aki csak egyetértően bólintott, majd a lépcső fele indult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hazaszaladok veled kocsival – jelentette ki Zayn. Bólintottam. Igazából jól
esett, hogy így…örült nekem, de látszólag Louis inkább zavarban volt. Lehet
amiatt a…közelség miatt? Elvégre majdnem megcsókolt az utcán, most meg csak itt
állunk és lessük a képeket, ráadásul nagyon jól tudtam, hogy arra a vászonra ő
volt festve. Ő lenne Zayn múzsája? Mármint ihletadó múzsája. Vagy…szerelmes is
volt belé? Én mindig akkor tudtam jól alkotni, mikor valami mélyet éreztem, mármint…például
szerelmet, nagyon erős szomorúságot vagy örömet. Emberekhez sosem tudtam semmit
kötni. Sosem volt múzsám, vagy bármi, ami ihlettel áldott volna meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Louis
visszament a nappaliba, én pedig követtem Zayn-t a kocsiig. Bár még a cipőm
vizes volt nem számított, úgysem lakom messze. Zayn-nek hatalmas, fekete
kocsija volt, azt nem tudtam megnézni milyen kocsi is, túlságosan esett az eső
és siettem beszállni a kocsiba. Kicsit hűvös volt, de amint Zayn bekapcsolta a
fűzést rögtön kellemes idő lett. El is csodálkoztam, elég modern kocsi. Jól
jönne az ára, rögtön mennék is apámhoz, vagy vennék egy külön házat magamnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Lassan
mentünk, az úton hömpölygött a víz, és az esőcseppek is rögtön ellepték az
ablaküveget, hiába törölte le folyamatosan a kis szerkezet, Zayn hunyorogva
nézett kifele. Talán nem volt valami jó ötlet pont most kocsival jönni. Bár
gyalog sem tanácsos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hányadik ház? – kérdezte az utat kémlelve. Ezek szerint tudja, hogy egy utcában
lakunk, lehet Louis mesélt rólam valamit. Bár sokat nem mesélhetett, elvégre
alig ismerjük egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Innen
a harmadik – feleltem. Hamarosan oda is értünk, Zayn pedig leparkolt a ház
előtt, de nem tudtam kiszállni. Az ajtókat lezárta. Ijedten néztem rá. – Ugye nem
itt akarsz megerőszakolni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Beszélgetni szeretnék. – Komoly volt és rideg, szinte már rémisztő. Úgy éreztem
magam, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált és most számon kérik. Ugyanolyan
rémes volt ezt hallani, mint mikor anya azt mondta kicsinek ,,Nem kapsz kinder
szeletet!”. – Figyelj, kölyök. Bejössz,
meg minden, tökre cukcsi vagy, egész kedves. De…ezeket én mind leszarom. Ne
törd össze Lou-t, ne játszd őt ki, különben kiszedem a beleid, aztán a seggedet
keresztül visszanyomom. Ha szereted, szeresd őszintén, de ne legyen a játékod.
Két emberrel nem játszadozhatsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem.
Hallottad, amit mondtam, ehhez tartasd magad – bólintott egyet, majd egy
gombnyomással oldotta a zárat. A szívem a torkomban dobogott, a szemöldököm
felugrott. Miért gondolj azt mindenki, hogy ártani akarok az embereknek? Már
kaja közben is utalgatott Louis az osztályfőnökömre. Mintha olyan rossz volna,
de mitől az? Nem értem, mindenki ellene van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Honnan
veszed ezeket? – nyögtem ki végül, nem tudtam erre máshogy reagálni. Igaznak és
hazugnak éreztem egyszerre, de lehet az is. Mármint van benne igazság és
hazugság is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
mindent tudok. Ismerem Lucas-t, nem fog téged sosem szeretni, csak egy játék vagy,
friss hús. Louis…Louis értékel téged, nem érdemli meg azt a fájdalmat, amit
majd te okozol neki. Búcsúzz el a beleidtől – jelentette ki komoran, szinte már
morogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Köcsög…
− dünnyögtem orrom alatt, majd kiszálltam a kocsiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Mérgesen
léptem be az ajtón, majd levettem a cipőm. Amikor kiegyesedtem, akkor
találkoztam szembe anyám mérges tekintetével. Jack nem volt lent, de viszont
anyám mérge dupla annyi volt, mint reggel Jack-é, amit meg is érdemelt.
Felsóhajtottam. Jön a szokásos ,,Hol voltál eddig és kivel?” faggatózás,
imádom. Pont erre van most szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">A
konyhába sétáltam, ahol már anya az asztalnál ülve várt. Én is lehuppantam az
egyik székre, majd unalmas tekintettel mértem végig. Már pizsama volt rajta és
elég fáradtnak is tűnt, de jelenleg ez sem hatott meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hol
voltál eddig? Az óráidnak két órája vége van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És ezt
te honnan tudod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Felhívott
az osztályfőnököd, hogy majd ki kéne tölteni pár papírt. Megkérdeztem hány órád
lesz még, és azt felelte egy órája végeztél. Szóval egy órája várok rád. Hol voltál,
fiatalember? – Azokkal a szemekkel ölni tudott volna és én utáltam ezeket a
szemeket. Mármint inkább ezt a nézést utáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egyik
haveromnál, Lou-nál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő
hozott haza?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem, a…lakótársa
hozott haza, Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És ez
a Lou hány éves?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tizennyolc. Ő végzős, egy suliba járunk, reggel is ketten mentünk. Jó fej, egy
hete ismertem meg, együtt szoktunk deszkázni. Vagyis inkább megpróbál meg
tanítani deszkázni. – Elkapott a hányinger, mintha gyomorgörcsöm lett volna,
ahogy kimondtam Louis nevét ideges lettem. Olyan kellemetlen pillanat volt,
mikor elkapta a fejét, nyilván nem direkt, de…akkor is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
jó. És mit csináltatok? És ez ki ruhája?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh, ez
Zayn-é. Amúgy Zayn képeit néztük meg, majd hoz is nekem pár vásznat és papírt,
hogy alkothassak. Nem kér pénzt sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Örülök, hogy vannak barátaid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én is,
anya. Én is.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-82824421496495732802017-03-28T10:46:00.001-07:002017-03-28T10:46:31.418-07:00Nyolcadik fejezet - Színdarab, melyben mindenki szerepet kap<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, drágák!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Sajnálom, hogy késtem egy picit, de egyszerűen vagy nem jutottam géphez, vagy ha géphez jutottam nem volt erőm írni. Meg közben ugye vártam a könyveim, amik szerencsére megérkeztek és még több ihletet adnak a <a href="http://childrenofthedark-larrystylinson.blogspot.hu/" target="_blank">Children of the dark</a>-hoz. :3 (Egyébként gyönyörű könyvek és imádom őket. Ahw, sosem gondoltam volna, hogy egy szerelmi-háromszöget így megkedvelek.)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>És hát a Short Stories blogról is volt szó. A blog új címet kapott,és mindenféle történet fel fog majd kerülni, természetesen a többit nem szedtem le - csak egy-két régebbi, ócska írást. A blog innentől <a href="http://nobodycansaveyou-lexa.blogspot.hu/" target="_blank">Nobody can save you</a> címmel él tovább. </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Nem is fecsegek többet! Így is sokat késtem!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Szép hetet nektek!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "Great Vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Lexa</span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzI0S0Ml7XYLr4Vr28XNzmQABdZ5NHA7m6F1kZEYY2z2TF3StXtmcJC-4WdiyG_sUVCpoACE_OTGL0dss2AX1anqTIPCFuOv8cE_Y38AVYZps1ssHQw8T75sr618V0g2ZhNyutf13_SEIJ/s1600/doki4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzI0S0Ml7XYLr4Vr28XNzmQABdZ5NHA7m6F1kZEYY2z2TF3StXtmcJC-4WdiyG_sUVCpoACE_OTGL0dss2AX1anqTIPCFuOv8cE_Y38AVYZps1ssHQw8T75sr618V0g2ZhNyutf13_SEIJ/s320/doki4.jpg" width="179" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Louis<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Alec-nek
igaza lett, a francia tanár valóban végigbeszélgette velem az órát. Minden
érdekelte; hogy kerültem Angliába, aztán miért mentem vissza Franciaországba,
hány nyelven beszélek, hogy hogy ennyi nyelven beszélek. És csakis franciául
volt hajlandó ezeket megbeszélni, ami nekem nem volt gond, elvégre a kisujjamon
jön ki a nyelv, a többi nehezebben értette, főleg, mikor a tanárnő jól
belemotyogott a mondandójába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Négy óra
siklott el a fejünk felett, az ebédlőben álltunk kajajegyünket szorongatva
lökdöstük a másikat, míg én nyakamat nyújtogatva kerestem Harry-t, de sehol sem
leltem a rövid, kissé göndör buksit. Felsóhajtottam, talán őket később engedik
ebédelni, bár a mai nap mindenkinek csak négy órája volt. Tankönyv híján
viszont elég laza napunk volt – annak ellenére, hogy rendes tanítás volt. Az
osztályfőnök is csak az utolsó – azaz a negyedik – órán jelent meg, hogy
lediktálj az órarendet, a szüneteket és a tanárokat, illetve nekem elmondta
mikorra várhatóak a tankönyveim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Mi ez
a szar? – kérdezte az egyik előttem toporgó srác, aki szintén tizenkettedikes,
de nem az én osztályomba jár. Nehéz hozzászokni ahhoz, hogy tulajdonképpen én
is diák vagyok, holott tíz éve vettem ezeket a dolgokat, amiket most tanítanak
nekik. Érdekes ezekre visszaemlékezni, majd ismét megtanulni. És egyáltalán nem
izgalmas.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">A srác valami
undorító, pépes ételnek nem nevezhető akármit kapott a tányérjára, én pedig
elhúztam a szám.</span></div>
<a name='more'></a><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Alec,
muszáj nekünk itt ennünk? – kérdeztem vállam fölött hátra pillantva a nálam nem
sokkal magasabb srácra, aki ekkor vállamra helyezte állát, hogy a nagy
hangzavarban felfogja, amit mondok neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ha nem
fizetsz, akkor nem – vont vállat. – Én nem fizetek, mert félárva vagyok és jár
valami támogatás vagy mi. Szóval elmehetünk, ha gondolod. – Éreztem, ahogy a
szemöldökét húzogatja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Akkor
menjünk, ez gusztustalan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Van,
amikor ehető kajákat kapunk. De képzeld el a kolisok mit érezhetnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem
csoda, hogy mindenki ilyen nyegle – mondtam undorodva, majd kiléptem a sorból
és magammal rántottam Alec-et is. Sietősre vettem a tempót, útközben a
táskánkat is felkaptuk – az egyik felügyelő tanár lábához tettük le – majd
rohantam Harry-ék osztályához. Az ajtó nyitva volt, de senki nem volt bent,
mégis úgy éreztem be kell mennem. Mikor beléptem csak Harry-t találtam a
teremben. Szomorúan, meggörnyedve ült a tanári asztal tetejét. A táskája
kicipzárózva hevert az asztal tetején, ő pedig cipője orrát vizslatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hazz…
Mi a baj? – Talán sosem hívtam még így, de olyan aprónak tűnt, olyan gyengének,
hogy automatikusan becéztem őt. Felkapta a fejét, majd elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Éhes
vagyok, és szar a kaja odafent – vont vállat. Nagyot sóhajtva léptem mellé,
majd gyengéden megveregettem a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Éppen
kajálni indultunk. Jössz? – kérdeztem mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Aha –
bólintott. – És mégis kivel indultál kajálni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Alec-kel, az egyik osztálytársam. Nyertem egy fogadást, de úgy gondoltam
meghívom ebédre a nyert pénzből – vontam vállat, majd megfogtam a karját és
lehúztam az asztal tetejéről. Vállára kapta a táskáját és velem együtt lépett
ki a teremből. Alec az ajtó mögött állt, telefonozott, biztosan a facebook-ját
nézte át, általában minden fiatal első dolga, hogy amint átlépi az iskola
küszöbét máris a telefont lesi. Kár, hogy tíz éve csak gombos telefonok voltak,
amikkel kb. csak hívni és üzenni lehetett. Maximum volt rajta egy játék és
kifújt. Ennyiből állt az ,,okos telefonunk”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− És
miben fogadtatok? – kérdezte kíváncsian. Vállat vontam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hogy
megkedvel-e a francia tanár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− És
megkedvelt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Szerinted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ah,
wow! Helló! – habogott össze-vissza Alec, miközben zsebre vágta a telefonját.
Széttárt karokkal mérte végig Harry-t, miközben hümmögött egyet. – Hm, Louis.
Jó az ízlésed!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Várj!
Mi bajod? – kérdeztem értetlenül, még egy grimaszt is társítottam hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hát a
srác. Jól néz ki, hozzád illő – kacsintott egyet Harry-re. – Na, nem mintha
meleg lennék, de szemem még van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Oh,
nem. Mi nem… − Harry össze-vissza kapálózott, hebegett-habogott, de Alec
ugyanolyan sejtelmes vigyorral az arcán mérte végig újra, meg újra. Néha
elhümmögött egy ,,Persze!”-ét, miközben hol rám, hol rá nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ki
mondta, hogy meleg vagyok? – kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Te
magad. Mikor reggelről leordítottad a csajszit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Én nem
mondtam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− De nem
is tagadtad! – kacsintott egyet, de ezúttal rám, majd ismét Harry felé fordult.
– Alec. Alexander Moore.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Harry.
Harold Styles – biccentett Hazz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− A
divatcég igazgatójának a fia?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ja… −
Nem tűnt túlságosan boldognak, talán történt valami a családban, amiért ennyire
szomorú egész nap. Bár azt hallottam, hogy az apja új élettársának gyereke
lesz, de lehet, ennél több van a dologban. Elvégre egy ártatlan élet erről nem
tehet… Kivéve persze, ha nem olyan stílusban közlik a nagytesóval, hogy érkezik
egy újabb jövevény. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nos,
akkor? Megyünk? – vetettem fel futólag, hogy ne kelljen senkinek sem
kényelmetlenül éreznie magát. Mindketten bólintottak, majd elindultunk kifele
az iskola épületéből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Megváltás
volt kilépni a friss, oxigén dús levegőre. Egész nap az osztályban, a fülledt
levegőn, még tesink sem volt, így ki sem mozdultunk abból a tetves teremből,
ennyi hülyét még sosem láttam. Nem tudom, hogyan bírom ki egész évben ezekkel a
barmokkal, ilyenkor gondolkodom el rajta; én is ilyen voltam végzősként?
Értetlen, szemtelen és erőszakos? Ha igen, hogy bírtak velem a tanárok? Az
osztályfőnök alig bírt velük, lehet én lecsitítottam volna őket – elvégre tanár
volnék, vagy mi a szösz –, de lehet rám sem igazán hallgattak volna, hiába
vagyok fiatal és laza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Egy
kajáldánál álltunk meg, ilyen gyorsétterem féleségnek tűnt, bár meleg ételt itt
aligha találtál, kivéve persze, hogyha a hamburgerféleségek meleg kajának
minősülnek. Én inkább kimaradtam ebből, nekem bőven elég volt a látványa, amúgy
sem bírtam volna megenni. Csak ültem az asztalnál és figyeltem, ahogy a másik kettő lopja az ingyen wi-fi-t, közben
pedig jóízűen falatoznak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Tuti
nem eszel? – kérdezte Harry, majd beleharapott a hamburgerébe. Elhúztam a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Inkább
visszabattyogok a menzára. Elég a látványa is, különben sem bírnám megenni.
Majd veszek kávét, vagy joghurtot – vontam vállat, majd karba fontam kezeim és
hátradőltem a széken.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hogy
nem bírod ezt megenni? – kérdezte Alec teljesen felháborodva. – Te is
salátazabáló vagy, mint azok a modell picsák?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Modellnek modell vagyok, de picsa nem vagyok, ahogy salátazabáló sem. A cigi
miatt nem bírok enni, évek óta nem eszek többet a semminél. Éppen, hogy nem
halok éhen – vontam vállat ismét. – Meg amúgy a gyomorfekély sem a legkedvesebb
dolog az életemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Gyomorfekélyes vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem
pont az, inkább csak kialakulóban van. Csak utálom a gyógyszereket, inkább
meghalok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Te
hülye vagy! – dünnyögte mérgesen Harry, majd letette a hamburgerét a
tányérjára, hogy rám nézhessen. – Inkább meghalnál, mintsem bevegyél egy alig
egy centis tablettát? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ezt
mondtam, nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Te
tényleg hülye vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Köszönöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Szívesen!
– vágta vissza mérgesen. Folytatta az étkezést, én pedig felsóhajtottam. Évek
óta gyomorfekélyem van, nem csak hasonló, vagy kialakulóban lévő, hanem az. A
cigaretta és az idegesség egyvelege okozta ezt nálam, már vagy jó tíz éve így
vagyok. Hónapokat éltem le úgy, hogy a méltóságomat jóformán elvették,
megszégyenítettek, lealacsonyítottak, elkergették a barátom, én pedig majd
beleőrültem, míg apám úgy tervezte addig ver, amíg ,,meg nem gyógyulok”.
Orvostól orvosig rángatott, mígnem közölték vele ,,A gyerek nem beteg, csak
meleg. De hála magának még gyomorfekélye is lett.” Az orvos pert akart,
látszódtak rajtam a verés nyomai, de nehezen kisírtam, hogy úgyis csak az idei
év van hátra, aztán húzok Franciaországba. Ott sem volt jobb, de legalább nem vertek
napi szinten. És miért hagytam magam? Gyenge voltam. Nem kaptam enni sem
jóformán, de én magam sem igazán akartam enni, de voltak kisebb-nagyobb
verekedéseim apámmal. Sokszor ültünk mindketten a rendőrségen, mert az utcán
estünk egymásnak… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">De talán
nem is a rám mért ütései fájtak, hanem a szívszorítóan fájó szavai. ,,A család
szégyene vagy!” ,,Anyád nem szeretett!” ,,Utállak!” ,,Bár meg sem születtél
volna, rohadt buzi!”. Az még rosszabb
volt, mikor a barátommal azért kellett szakítanom, mert apám meg akarta őt is
verni, csak, hogy megvédhessem elküldtem, azt mondtam utálom és igaza van
apámnak, torzszülöttek vagyunk. Természetesen hazudtam… Sosem fájt még annyira
a szívem, mint akkor, mikor könnyektől vörös szemeivel nézett rám, aztán teljes
erőből adott egy pofont, végül remegve átölelt és azt mondta ,,Tudom, hogy
hazudsz, Louis! Miattam teszed… Szeretlek!”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Megremegtem,
ahogy mélyet sóhajtottam. Az emlékek szinte kettéhasították az agyamat, olyan
gyorsasággal száguldtak az elmémben. Könnyek csípték a szemem, már jó ideje nem
pislogtam. Hajh, apám. Mit tettél velem? Egy érzelmi idegroncsot csináltál
belőlem, holott a keresztfiad is torzszülött és még talán nagyobb kurva is,
mint én. Bár én mikor voltam az? Én nem térdeltem a kémia kettesemért…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hülyének
születni kell… − suttogtam magam elé, majd megráztam a fejem. Alec és Harry
furcsa arccal nézett rám. – Lucas-nál nincs rosszabb. – Hogy ez honnan jött nem
tudtam megmondani, csak kicsúszott a számon. Harry beleivott a kólájába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Lucas
Wright? Az ofőm, akit letegeztél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Igen,
ő – morogtam orrom alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Pedig
jó fej – vont vállat. – Mi a bajod vele? Ismered?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Naná,
hogy ismerem. Rokonom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Részvétem – dünnyögte Alec. – Van róla pár pletyka. Igaz, hogy lefeküdt a kémia
tanárával, a kettesért? – kérdezte suttogva, felhorkantam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Csak
leszopta, de valóban a kettesért. Jó rokonaim vannak, he? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ja, és
egoista is… Én utálom, szerintem szar alak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Mint a
keresztapja. – Itt Harry-re néztem. Apám az ő nevelőapja, szóval tulajdonképpen
mi mostohatesók lennénk, de nem vagyunk, mert apámnak nincs gyereke. Legalábbis
tíz éve ezt hangoztatja. Ebben csak az a bántó, hogy az én keresztapám nem
tagadta ki a fiát, pedig sokkal undorítóbb dolgokat művelt, és sokkal
fiatalabban, mint én, mégis én vagyok a család szégyene. Bár sokszor megmondtam
én is magamét, és mint tudjuk, az igazság fáj, lehet itt ez volt a baj. Hogy
elmondtam, ami a szívemet nyomta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Miért,
ki a keresztapja? – kérdezte gúnyosan Harry, majd karba fonta kezeit és
hátradőlt a széken. Körülbelül úgy ült, mint én, olyan volt, mintha tükörképet
mutatott volna. Felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Lényegtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Most
már lényegtelen. Nem tudom mi bajotok Mr.Wright-tal, nekem bejön és velem
kedves. Szóval le lehet róla szállni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hát
jó, ha te szereted az erőszakot, akkor sok sikert kívánok! – mondtam majd az
asztalra csaptam, Harry felpattant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Most
mi bajod? Hogy jön ide az erőszak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Sehogy! Hagyjuk! – legyintettem egyet mérgesen, majd nagyot sóhajtva tenyerembe
temettem arcom. Nem, ezt nem akartam. Nem akartam magam elszólni, ahogy Harry-t
sem akartam megbántani. Nem gondoltam, hogy Lucas így összezavarja majd, azt
sem gondoltam, hogy ilyen jó színész. Talán csak most esett le igazán; ez egy
színdarab, és mi mind színészek vagyunk, de ez egy nagyon élethű színjáték. Itt
tényleg vérre megy a dolog, és a kincs, a színdarab főszereplője, aki körül
minden játszódik, az Harry. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Jól
van. Nem bírod Lucas-t, megértem. Én sem bírom Alec-et – sóhajtotta Harry.
Felnevettem, majd elvettem a kezem és ránéztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Hé! Én
mit vétettem? – kérdezte Alec felháborodva. Fejet ráztam. Eddig alig tudott
beleszólni és most is csak beoltották, szegény. Nem igazán tud érvényesülni úgy
látszik otthon sem, eléggé…elnyomhatják a szülei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Semmit, nagyon is bír téged, csak neki is kellett egy ok, amiért együtt érezhet
velem – mondtam kuncogva. – Így van vagy nem így van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Így
van – felelte dünnyögve, majd ismét helyet foglalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ejnye,
Harry. Ejnye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Úgy
érzem belőled jó tanár lenne, mindent észreveszel és…és olyan más vagy, mint a
többi. Olyan…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Érett?
– kérdeztem mosolyogva. Nem tudom, hogyan jött ez, miért pont ez jutott eszébe,
de talán arra gondolt, hogy nem ordítottam vele, próbáltam nem összeveszni vele
é s próbáltam vele kibékülni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Igen –
bólintott. – Ez a megfelelő szó. Te nem olyan vagy, mint Lucas. Lucas retteg az
élettől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ha te
ezt észrevetted, akkor nem vagy gyerek és hülye sem. Lucas valóban ilyen, fél
az élettől. Fél kilépni a saját világából, mert nem tud érvényesülni, mert <b>nem hagyják</b> érvényesülni. – Úgy éreztem
meg kell nyomnom azt a pár szót, ki kellett emelnem, hogy Luc életképtelen,
csakis drogokkal tud életben maradni, csak a drogok és a szex teszi boldoggá,
semmi másban nem leli örömét, mert nem tud szeretni és nem hagyja, hogy
szeressék. Szeretet nélkül élni pedig olyan, mintha minden csak fekete-fehér
lenne. Csak jó és rossz van, a szeretet teszi színessé az ember életét, Lucas
élete sosem lesz színes; csakis fekete és fehér. Hol rossz, hol jó. Sosem lesz
kellemes, szeretetteljes, szomorkás. Csakis ez a két opció létezik számára.
Ezért utál engem, én tudok szeretni és szeretve lenni, el tudom magam
fogadtatni a diákjaimmal, őt sosem fogadták el az egyetemen sem. Mindenkivel
lefeküdt, csak azért, hogy beszélgessenek vele, én pedig segítettem eltitkolni
ezeket az éjszakákat és mi a hála? Beköp, eltipor, kitagad, tönkreteszi azt,
akit szeretek. Ez lenne Lucas, egy életképtelen, érzelmek nélküli senki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Érdekes ember lehet…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Majd
megismered. Vagy közelebb kerülsz hozzá, vagy eltávolodsz tőle. – Ez így volt.
Valaki kedvelte ezt az énjét, valakit egyenesen vonzott, mint egy titkos
mágnes, amit megbűvöltek. Nem csak a vasat vonzotta, hanem az ezüstöt és az
aranyat is. Okos, befolyásolhatatlan embereket babonázott meg, egy igazi bűnöző.
És engem is belevitt, engem is megbabonázott. Elhitette, hogy ez az élet nem
rossz, és ő ezt szeretetből teszi. Hónapokra volt szükségem, mire kapcsoltam,
na és persze Zayn-re, aki elrángatott tőle. Ő jobban ismerte, mint én, hiába
voltunk rokonok, a szeretője jobban ismerte, mint a saját unokaöccse.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem
értem – rázott fejet, felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Rá
fogsz jönni, miről beszélek, csak idő kérdése. Lucas hamar döntésre kényszerít,
nem valami türelmes, nem szeret várni. – Sosem volt türelmes, túl hamar
megkapott bármit. Ha nem maguktól mentek bele az emberek ebbe-abba, akkor
erőszakkal vette rá az ,,áldozatát”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Csak
szerintem van valami sötét üzlet a dologban? – kérdezte Alec felhúzott
szemöldökkel. A kérdést nekem szánta, végig szemeimet figyelte. Szóval leesett
miről is beszélek… Mégsem olyan hülye ez a srác. Fejet ráztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem,
ez tényleg egy sötét üzlet, leíratlan szabályokkal – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Vagyis
egy verseny. A jó és a rossz között. A nyertesé a díj, de mi a díj? – kérdezte
még mindig engem figyelve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Boldogság – suttogta Harry. – A boldogság valamelyik formálja. Hamis és igazi,
jól értem? De…kivel verseng Lucas? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Arra
is fény derül hamarosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ezt
csak bebeszélitek nekem, ugye? – kérdezte röhögve Harry. Felugrott a
szemöldököm. Miért vannak ilyen fura rohamai? Mint egy skizofrén; az egyik
pillanatban egyetért, a másikban nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Tudod
mit, Harry? Döntsd el te, hogy viccelek-e, vagy sem – sóhajtottam, majd
intettem egyet az egyik pincérnek, mire az rögtön ott termett az asztal
mellett. Rémesen ismerős volt, de meg nem tudtam volna mondani honnan. Szőke,
melírozott, haja volt, lágy smink. Tuti, hogy ismerem ezt a nőt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Fizetni szeretnél, Lou? Már két pasival randizol egyszerre? – kérdezte
szórakozottan a lány. Homlokomra csaptam, a hangjáról rögtön felismertem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Lydia
– sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Bizony
– kuncogott. – Mizu, ribikém? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Jézusom! Tudtam, hogy ismerlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Naná,
hogy ismersz. De mondd már el végre mi a helyzet veled! Rég láttalak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Csak
jöttem kajálni suli után – mondtam kacsintva egyet. A szája nagy ”O” alakot
formált, csak remélni tudtam, hogy leesik neki a tantusz. – Tudod, gimi, utolsó
év, laza kajálás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Jaj
igen. Az utolsó év kemény – kacsintott egyet. – Szóval, melyik sráccal
randizol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Egyikkel sem. Ő Alec, az osztálytársam, ő pedig Harry, a barátom. Csak barát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Oh,
hát persze. A csak barátból általában kemény szex lesz és egy állandó szerető –
legyintett egyet. Nagyot nyeltem, míg Harry-nek csak egy zavart nyögésre
jutott. Lydia már csak ilyen, mindennel viccel, de abban igaza van, hogy a csak
barátból kemény szeretők lesznek. Mint például Zayn és Lucas. Legjobb haverból
legjobb szexpartner. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Majd
meglátjuk – kacsintottam egyet. – Mennyi lesz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−Lássuk
csak, két menü, két kóla, egyenlő a nullával. A vendégeim vagytok. Neked pedig
hozok egy kávét mellé – kacsintott papírjait lapozgatva, amire gondolom
feljegyezte a rendelni valókat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Lydia…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem,
Louis! Kis nyegle vagy amúgy is, és rád fér egy kávé. Aki pedig a te barátod,
az az enyém is – kacsintott egyet. Nagyot sóhajtva megadtam magam. Lydia
megpördült, majd már el is tűnt. Gondolom a kávéért sietett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Tisztázzuk, miért hívott ribikének?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Mert
miért ne? – Alec kérdései egyre hülyébbek. Én sosem furcsálltam Lydia
becézéseit, bár tény, a ,,ribikém” megszólítás nem a legelőnyösebb, de ez a
csaj mindig is ilyen volt, ha akartam sem tudtam volna megváltoztatni. Még
tizedikben került hozzánk, mint osztálytárs, aztán tizenegyedikben már terhes
is lett valamelyik gyökértől, aki persze inkább elköltözött, mintsem vele
nevelje. Nos igen, ha jól tudom lánya van és lassan tizenegy éves lesz, pedig
Lydia velem egyidős, azaz huszonnyolc éves fiatal nő. Persze, szegény nem tehet
arról, hogy a világra jött, de biztosra veszem, hogy az anyjának sem volt
valami könnyű dolga, elvégre még érettségije sincs, szülés után nem jött vissza
leérettségizni. Megszült, aztán pápá, tíz év óta most láttam először – annyi,
hogy kedvességből meglátogattam, mikor hazaengedték a kicsivel. Elég jóban
voltunk – plátói szerelem volt a részéről, és majdnem elhitette az évfolyammal,
hogy enyém a gyerek. Voltam belőle kisebb-nagyobb viták, de pár hónapos
terhesen – olyan 5-6 hónaposan – közölte, csak viccelt és meleg vagyok, akár
egy kályha. Ezt is csak úgy tudta bizonyítani, hogy megmutatta a videót, amin
éppen egy srác ölében ülök és vadul csókolózunk. Ezzel indult minden… Az
osztályfőnököm megmutatta apámnak a videót, kifigyelt minket, aztán mikor egyik
délután a srác nálam volt lerángatta az ágyról – pedig semmit nem csináltunk,
csak feküdtünk egymás mellett és TV-t néztünk – aztán szó szerint kihajította a
bejárati ajtón, én pedig akkora pofont kaptam, hogy lefejeltem a falat…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Azért
hív ribinek, mert elhitette az évfolyamával, hogy teherbeejtettem. Holott…meleg
vagyok, akár egy kályha – vontam vállat végül nagyot sóhajtva. Alec eleresztett
egy hangos ,,Ááh!”-t, miközben Harry-re pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Mondtam, hogy meleg vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Naná,
hogy. Mit gondoltál? Heterónak nézek én ki? – kérdeztem cserfes mosollyal az
arcomon, ugyanis jól tudtam, hogy igen. Heterónak tűnök első látásra, több nő
is mondta már, hogy jól nézek ki, csak hát…sosem adtam esélyt lányoknak, és már
nem is fogok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ami
azt illeti igen, pasis kinézeted van – bólintott Alec. – Igaz, Harry? Jól néz
ki!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Nem
mondtam, hogy csúnya – kezdett bele rögtön, hátha kibújhat az igazi válasz
alól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Mondd
ki szépen, Harry. Louis szexi – fordult felé Alec, majd felém bökött fejével. –
Gyerünk, Harry. Louis szexi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Jól
van. Louis szexi – forgatott szemet Harry. Próbálta elrejteni a pírt arcán, de
igazán sikerült, olyan vörös volt, akár egy paradicsom, nekem pedig tetszett.
Édes volt, aranyos, olyan…igazi kis tinédzser. Úgy látszik bejövök neki, amivel
nincsen baj… Én is kedvelem… A kérdés itt az, hogy Lucas mennyire fogja
behálózni őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Oh,
köszönöm. Ez számomra új információ. – Mellkasomra helyeztem kezem, majd
meghatottságot színlelve bólogattam, mintha valami versmondó után hajolgatnék a
tapsözönben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">− Ugyan,
Louis – legyintett Alec. – Mint mondtam nem vagyok meleg, de a szemem még jó.
Fura a kinézeted, de nem rossz. Mindenki a belsőjét tükrözi, te pedig színes
egyéniség vagy. Fantáziadús, igazi vezető – kacsintott egyet a mondandója
végén. Megérintette a szívem, sosem mondtak nekem ilyen egy napi ismertség
után, bár még ez ismertségnek sem nevezhető, elvégre csak a nevét tudjuk a
másiknak jó formán. Harry-t is alig egy hete ismerem, mégis úgy érzem a tűzbe mennék
érte.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">−
Köszönöm – motyogtam az orrom alatt, miközben elgondolkodtam pár dolgon. Zayn
is ugyanezt mondta, míg Lucas mindig is az ellenkezőjét állította rólam. Azt
mondta értéktelen vagyok, kétszínű, senki. Lucas miért látott bennem mindig
kevesebbet? Bár hihetetlen – elvégre két külön világ vagyunk –, de szerettem
Luc-ot, úgy szerettem, mint tulajdon bátyámat, kicsi korom óta ragaszkodtam
hozzá. Aztán kihasznált, átvert, eltiport… Mégis, most úgy érzem valami megtört
bennem. Elvégre itt van egy fiú, akiért ketten küzdünk meg és úgy kell félre
állítanunk a másikat, hogy ezzel a fiút ne sértsük, különben nem csak a
másiknak ártunk, de magunknak is…<o:p></o:p></span></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-3885803282443472242017-03-09T10:37:00.000-08:002017-03-09T11:02:17.917-08:00Hetedik fejezet - Megnyílt a pokol kapuja<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, babók!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Sajnálom, hogy ennyit késtem, nagyon röstellem, de...annyi minden ért engem és a családomat ebben a pár hétben. Egyszerűen nem ment, ma viszont végre megszállt az ikhlet (Dancsó) és be tudtam fejezni.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Még sosem csináltam ilyet, hogy egy részen belül két szemszög van, de remélem a furcsaság ellenére tetszik nektek, igyekeztem nem összecsapni és összeszedni a gondolataim. :3 </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Időközben belekezdtem (ismét) egy történetbe, Shadowhunters+Larry a téma, egész jóra sikeredett a fejemben, remélem papírra vetve is ugyanolyan jó lesz. A blogot <a href="http://childrenofthedark-larrystylinson.blogspot.hu/" target="_blank">ITT </a>megtaláljátok, később Wattpaden is elérhető lesz. Nos, terveztem ugye a Töltött fegyver folytatását is, maradjunk annyiban, hogy tervbe van véve, ha végzem a Színjátékkal, vagy legalábbis már jobban elmerültem benne, akkor publikálom, bár már eddig háromféle verzió van a gépen, hátha az egyik végre nekem is tetszeni fog!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Plusz: Elkezdtem olvasni Cassandra Clare könyveit, ajánlom mindenkinek, és a Shadowhunters sorozatot is elkezdtem nézni, igaz csak feliratozva van fent, én imádom! Javaslom a blogot is nézzétek meg, minden értelmet nyer majd azok számára is, akik nem ismerik a könyveket vagy a filmet, sorozatot! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Oh, és Malec fan lettem! *-* Légy boldog, Liz! :D</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Bejegyzés a Wonderful-on erről <a href="http://wonderful-blogdesign.blogspot.hu/" target="_blank">ITT</a>. Nyugodtan rendelhettek tőlem designt vagy fejlécet, ráérek és sokat fejlődtem! ;)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Emellett tervezem, hogy a Short Stories át lesz keresztelve, és mindenféle írás fel fpg oda kerülni! Címben segíthettek! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;"><i>Lexa</i></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bag3w5-S9iFbCNopnbUllAdH0rtmJ10srbWDfqe-ytGEb5TyhCkAy_4nZO2WHesykQ076_pSL3cV_DeT5XAarnRaIzy-WjVfIHZd88Rh-wgHO_-DYJ9Cgg3OsCAxYp8-GLsjCbS1cTMb/s1600/sz%25C3%25B6szi2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bag3w5-S9iFbCNopnbUllAdH0rtmJ10srbWDfqe-ytGEb5TyhCkAy_4nZO2WHesykQ076_pSL3cV_DeT5XAarnRaIzy-WjVfIHZd88Rh-wgHO_-DYJ9Cgg3OsCAxYp8-GLsjCbS1cTMb/s320/sz%25C3%25B6szi2.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><u>Harry</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">A
hétvége hamar elszárnyalt a fejem fölött, alig volt időm felkészülni erre a
rengeteg rossz dologra, ami már a reggelemet is végigkísérte. Leestem az
ágyról, bevertem a lábam, lefejeltem az ajtót, szinte szét voltam esve.
Hiányzott Louis, hogy elmondjam neki mennyire utálom az iskolát és az új
osztályomat, és csak az nyugtat meg az egészben, hogy ő ott van. Lehet, csak
egy plátói szerelemről van szó, de ettől függetlenül hiányzik. Alig egy hete
ismerem, de úgy érzem ő is a lelki társam lesz, akárcsak Liza és Rose. Ő az
első olyan fiú, akiben megbízom és akivel jól is érzem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Unottam
turkáltam a reggelimben, nem igazán tetszett, túl egészségesnek tűnt. Ma reggel
anya előbb ment dolgozni, így kettesben maradtam Jack-kel, ami már felér egy
kínzással, aztán még együtt is kell reggeliznünk, ez egyenlő egy gyilkossági
kísérlettel. Csak sajnos én hiába jelenteném fel, semmit sem érnék el vele,
különösebben meg amúgy sem érdekel ez a senkiházi.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Tegnap
írtam Lou-val, azt írta reggel együtt megyünk suliba, gördeszka nélkül és végre
meg tudom vele beszélni mi történt velem a héten. Semmi érdekes, csak tanultam
egy kicsikét, anyával kétóránként összeveszek valamin, Jack pedig nyalja a
seggem, de nem tudom miért. Eddig szart a reggelimre, most mégis készített
valami hülyeséget. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a szöszi srác, akiért
élek-halok lassan, szinte létszükségletté vált a mosolya, a nevetése, az
illata. Imádom őt! Mindenét. De talán az illata a legmegnyugtatóbb, kellemes
mentol és enyhe cigi füst szag keveredik mindig a ruháját, meg aztán ott van a
háttérben melyen az az édes ,,Louis szag”. Összetéveszthetetlen illata van. Az
érintése, az ölelése meg felér egy életmentő műtéttel vagy egy újraélesztéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ki
jutott eszedbe? – kérdezte hirtelen Jack. Felemeltem a fejem, majd felvont
szemöldökkel néztem rá. – Valaki nagyon megmelengette a szíved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Akárcsak a fiadét – vontam vállat lazán. Flegma voltam, de nem érdekelt,
Lou-ért ölni tudnék, szóvak ne beszéljen róla úgy, mint egy rossz ribancról,
akinek csak a külseje szép.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nekem
nincs fiam – morogta orrom alatt. – Már jó ideje nincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azóta
boldogan él – vetettem oda fél mosollyal az arcomon. Elvégre, azóta diplomás –
ha jól tudom, két diplomája van, de ezt csak anyu mondta –, felnőtt férfi. Jól
élhet Franciaországban, elvégre az sem egy rossz ország, ráadásul annyi
nyelvvizsgával bárhol el tud helyezkedni, főleg tanárként. Bármit taníthat,
bármilyen nyelvet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahogy
én is – morogta orra alatt. Felcsesztem, de nem érdekelt, igenis vegye
tudomásul, hogy tönkretette a fiát és szerintem nem volt oka az utálatra. – Bár
az anyja néha hiányzik… Hirtelen ért a halála.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
szerinted a fiadnak nem hiányzik?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De,
biztosan hiányolja. Marie volt az egyetlen, aki meghallgatta és feltétel nélkül
szerette, büszke volt rá. Én sosem voltam, most sem vagyok. Sem rá, sem rád.
Csak anyád miatt maradhatsz. – Legszívesebben kikapartam volna a szemét azzal a
kis villával, ami a kezemben volt, de lehet az idegben olyan pontosan a szemébe
vágtam volna, mint egy profi. Csak anyám miatt maradhatok, beszarás… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te is
csak anyám miatt maradhatsz – vontam vállat. – Bár ő sem izgat, csak apám
messze lakik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
apádnak új családja van, ami sokkal fontosabb nálad és a ferdehajlamaidnál –
jegyezte meg gúnyosan, mire leköptem. Szemben ültünk és pont a szeme alá
sikerült köpnöm egy jó nagy adag nyálat. Ziláltam, a körmeimet az asztalba
vájtam, olyan életesen vettem a levegőt, mintha sziszegnék. Abban is biztos voltam,
hogy vérszemet kaptam és vöröslik a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Jack
undorodva törölte meg a szemét, de mert szólni, még rám nézni sem mert, jól
tudta, ha még egy szót szól megdöglik a kezem alatt. Most képes lettem volna
akár egy kis villával is végezni vele, de lehet elég lett volna hozzá egy pohár
víz, vagy csak egy kiskanálnyi víz, vagy a puszta kezem. Legszívesebben karóba
húznám, aztán elásnám a kert végében. Anyának meg azt mondanám, hogy elhagyta,
mert buzi vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Még
egy szó, és ezzel a villával kaparom ki a belsőséged, világos voltam? –
kérdeztem szinte sziszegve, még ordítani sem tudtam, a torkom összeszorult, a
szemeim könnyek csípték. Nem elég, hogy ma kezdődik az iskola, még ő is
felbassza az idegeim?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hogyne, Harold, hogyne – dünnyögte orra alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
elmondod anyámnak, karóba húzlak! – Nem fenyegetésnek szántam, áh dehogy.
Puszta kijelentés volt, elvégre én elvezném a kínzását nézni. Élvezném nézni,
amint éppen összegörnyed, mert két parázson melegített vasrudat nyomok a két
lába közé, és azzal feszítem szét a két lábát. Élvezném, sőt, én tenném meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az
asztalra csaptam, majd felálltam az asztaltól. Felkaptam a táskámat, majd a
konyhapultra dobtam és kidobáltam belőle a tízórainak szánt szendvicseim,
amiket nagy valószínűséggel Jack készített el. Inkább éhez döglök, mintsem
bármit is megegyek, amit ő készített el. Visszacipzároztam és vállamra kaptam a
táskám, majd az ajtóhoz siettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kínok
közepette fogod nyögni a nevemet! Ezt még nem fejeztük be! – dünnyögtem az
ajtóban, majd kiléptem a melegnek nem nevezhető, de egész kellemes levegőre.
Rögtön megcsapott az a jellegzetes illat, ami csak egy emberből áradhat. <i>Louis</i>. Ott ült a kerítés párkányán,
táskával a vállát és cigizett. Elmosolyodtam. Bár még ideges voltam és bárkinek
le tudtam volna tépni a fejét, az illata, a látványa megnyugtatott. A lágy
fuvallat pont felém sodorta jellegzetes mentolos cigijének a szagát, aztán
eszembe jutott kinek szokott még mentol szaga lenni a fertőtlenítős szarok
miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry!
Jó reggelt! – kiáltotta megfordulva a kapualjban. – Oh, nem vagy valami
jókedvű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
nem. Ez a reggel el lett cseszve. – Pillanatok alatt kiléptem a kapun, majd
Louis mellé telepedtem, aki kicsit aggódó tekintettel méregetett. – Adj egy
cigit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Még
sosem cigiztél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát,
akkor itt az ideje elkezdeni – vontam vállat. Olyan ideg volt bennem, hogy úgy
éreztem egy doboz cigarettát el tudnék szívni mindenféle próba vagy tudás
nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A-a!
Nem most fogod elkezdeni, ha eddig nem kellett, most sem kell. Helyette inkább
öntsd ki a lelked! – Nem tudtam eldönteni, hogy érdemes-e ezt neki elmondani,
vagy hagyjam a francba, elvégre úgysem tudunk ellene semmit tenni. Meg amúgy
sem szeretném terhelni szegényt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Biztosan meg szeretnéd érinteni az én sötét lelkem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Asszem
igen – vont vállat. – Na szóval?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Összevesztem
Jack-kel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Jack-kel? Milyen Jack?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
nevelőapámmal, Jack Tomlinson-nal. – Mintha átkot mondtam volna úgy kezdett el
hirtelen köhögni és levegőért kapkodott. Meglepődött és a cigi füst is
félrement egy csöppet, ezek szerint ez új hír.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tomlinson-t
mondtál? – kérdezte krákogva. Bólintottam. Ennyire ismert lenne a Tomlinson
név, vagy mi? Rendesen beparázott, szinte meg is remegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ismered?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jah,
aha, láttam már. – Nem tűnt magabiztosnak, de hittem neki. – Szar alak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
biztos. – Sosem találkoztam még ekkora kétszínű döggel, mint Jack, így hát
igazat adtam neki. Bár úgy tűnt ő sokkal jobban ismeri nálam, mikor a nevét
említettem elsötétültek a szemei, mintha emlékek peregnének le előtte. Ismerem
ezt a nézést, anya is így néz, mikor apáról beszélgetünk és azon elmélkedik,
hogy mikor romlott el a kapcsolatuk. Na, nem minta ő nem tehetne róla. Ő volt
az, aki először félre lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Indulnunk kéne – vetette fel. Bólintottam. – És még előttünk az egész nap… -
sóhajtotta gondterhelten. Ez igaz, még hol a nap vége? Alig háromnegyed nyolc
van, és máris úgy érzem, mintha a pokol kapuját téptem volna fel. Mintha abban
a bizonyos lábosban kevergetnék testemet lángok fölött, hogy szépen lassan
pusztuljak el kínok közepette. Akár egy holokauszt. Élve vetnek téged a lángok
szájába, amik úgy nyelnek, mint egy hatalmas tornádó, és senkit sem érdekel
hogyan ordítasz a kegyelemért. Néha azt kívánom bárcsak inkább a fejembe
eresztenének egy golyót, mintsem ezzel a döggel éljek együtt, de ameddig itt
van nekem Louis addig baj nem lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Csöndben
baktattunk egymás mellet, egészen addig, amíg az iskolához nem értünk. A suli
ajtaja előtt nagyot sóhajtva váltunk ketté elengedve egy-egy halovány mosolyt,
majd mindketten a saját termeink felé igyekeztünk. Valamiért Lou-nak sem volt
sok kedve megvitatni a reggeli viselkedésemet, úgy látszik neki is megvolt a
saját baja. Azóta főleg furának tűnt, mióta kiejtettem a nevelőapám nevét.
Ennyire ismeri? Mármint tudja mekkora szar alak? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Egyedül
ültem kint a terem mellett az egyik boxban. Páran már megérkeztek az
osztálytársaim közül, de nem igazán foglalkoztak velem, még csak nem is
köszöntek. Nekem sem volt sok kedvem őket üdvözölni, de így még elveszettebbnek
éreztem magam. Aztán megérkezett az én kis angyalom; David. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
hercegnő! – köszönt gúnyosan, miközben fölém tornyosult. Felsóhajtottam, majd
unottam felnéztem rá. Ma is ugyanolyan csúnya volt, mint az évnyitón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szervusz, Kisherceg – sóhajtottam. – Miben segíthetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hol is
kezdjem? Kezdhetnéd egy reggeli cuppogással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Arra
ott a csajod, nem? – kérdeztem gúnyosan. Félmosoly ült ki az arcomban, számban
megjelent a keserű íz, ebből tudtam nem úszom meg ilyen apró beszólogatásokkal,
ma bizony véresre vernek, vagy legalábbis jól megtaposnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Idefigyelj, barbie baba. Jobb, ha megadod magad, különben jól elverlek. Most
még csak viccelődök, később vérre megy. – Egyenesen a pofámba hajolt, úgy
sziszegte a szavakat. Tisztán éreztem rajta az olcsó dohány szagát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ennél
szarabb oltást sem hallottam még. – Ismerős gúnyos hang csendült fel David
mögül. A srác háta mögé néztem, ekkor pillantottam meg Lou-t. Karba font
kezekkel állt, és mérgesen nézett le a pökhendi srácra, aki orrát felhúzva
fordult Louis felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen?
– kérdezte David.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ühüm –
bólintott egyet Louis. – Abban igazad van, pici fiú, hogy kicsit barbie babás
alakja van, de a barátnődnek kéne irigykednie, nem neked. Vagy ilyen testet
szeretnél? – Végigmutatott magán. Hát igen, neki sokkal lányosabb dereka volt –
bár ez is csak most tűnt fel igazát. – Figyelj, David. Ez csak gimnázium. Tök
mindegy kit gyalázol, kivel erősködsz, mindenki több lesz nálad, vagy a
barátaidnál, míg te csak kullogsz utánuk. Így akarod egyensúlyba hozni azt, ami
nincs? Próbálsz több lenni? – kérdezte gúnyosan, majd közelebb lépett a sráchoz.
– Most még csak viccelek, később vérre megy – kacsintott egyet, majd lazán
lehuppant mellém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Nocsak! – Az osztályfőnököm hangját ismertem meg távolról, később már fel is
tűnt, és a vöröslő David mellé lépett. Az arca is gúnyos volt, de nem rám nézett
így, sokkal inkább Louis-ra. – Te már megint itt, Louis?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Már
nem csak hülye vagy, de vak is? – kérdezte Louis szemet forgatva. – Akarom
mondani, jó reggelt, Mr. Wright! Hogy érzi magát? Meg volt a kellő anyag
reggelire? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó
reggelt, Louis. – Nyersen köszönt, akárcsak Lou, bár nem értettem először miért
tegezte le Lucas-t, lehet ismerik egymást, vagy csak szimplán olyan menő
gyerek, hogy tanárokat tegez le. Kinézném belőle. – Leállhatnál már a témáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Így
lesz – bólintott egyet színészien mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Lekötelezel – sóhajtotta Lucas. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
ugyan, tanár úr. Ez semmiség, csak egy kis…szívesség. – Még mindig gúnyos volt,
feltűnően gúnyos és végig Lucas-t figyelte, mintha ismerné. Lehet, hogy ismeri,
elvégre végzős, lehet tanította már őt, vagy ötletem sincs. Túlságosan
ellenszenvesek voltak egymással, ráadásul tegezték egymást, ennél többről lehet
szó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
persze – morogta orra alatt Mr. Wright. – Kilencedig, nem sokára megyek, addig
menjetek be a terembe, nekem beszédem van ezzel a férfiúval. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"><u>Louis</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az
osztálya felvont szemöldökkel nézett Lucas-ra, de végül vállat vonva, ki-ki
fújtatva ment be mindenki a terembe ezzel kettesben hagyva minket. Nem szívesen
engedtem el Harry-t úgy, hogy nem magyaráztam el neki a viselkedésemet, de
hagynom kellett. Idegesen néztem Harry után, aki látszólag össze volt
zavarodva, kicsit félve lépett be a terembe, majd elveszett az ajtó mögött,
Lucas-ra pillantottam, aki ha tehette volna már a puszta nézésével meggyilkolt
volna. Biztosra veszem, hogy tudat alatt már réges-régen halálra kínzott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis,
kedves. Mit mondtam neked múltkor a tiszteletről? – kérdezte sziszegve. – Ne
játszadozz velem, Tomlinson! Apádat is az őrületbe kergettem, téged gyerekjáték
lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én nem
az apám vagyok, Luc – mondtam nyersen, érzelemmentesen, miközben semleges
arckifejezéssel néztem fel rá. – Mellesleg kitagadott, szóval a fia sem vagyok.
Na, nem mintha annyira félnék tőled, <i>bátyus</i>.
– Utálta, ha így hívom. Sosem voltunk testvérek, így feleslegesen szólított
engem öcsinek, én pedig őt bátyusnak. Utáltuk egymást mindig is, bár én mélyen
valahol éreztem iránta valamit. Valami…testvéri szeretet féleséget, de hiába.
Lucas észre sem vette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Pedig
nem ártana, édes. – Még mindig sziszegett, látszólag jól felcsesztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
igazán? Talán mutassam meg apádnak a videót, amiben éppen a kémia tanár előtt
térdelsz, hm? Vagy inkább a kémia tarártól kérjek interjút?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szerintem meg rohadj meg! – Szó szerint leköpött, de nem szóltam semmit,
helyette undorodva megtöröltem az arcomat, majd felsóhajtottam. Legszívesebben
letéptem volna a fejét, vagy elevenen megnyúztam volna, de nem tehettem.
Jelenleg diák vagyok, örülök, hogy belement ebbe a játékba, és nem Harry előtt
buktatott le. Viszonylag lapítanom kell, de jól tudja mivel jár, ha most lebuktat
engem. Szemet szemért, fogat fogért alapot, ha ő lebuktat én is lebuktatom őt
csak, hogy kvittek legyünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na
szóval, alkut ajánlok – mondtam színészien mosolyogva, majd lábaimat keresztbe
dobtam, kezeimet össze fontam mellkasom előtt és hátradőltem a boxban.
Hunyorogva néztem rá, figyeltem hogyan reagál erre. Imádja az alkukat, főleg
azokat az alkukat, amik az ő javait szolgálják. Felcsillant a szeme, majd
akarva, akaratlanul elvigyorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miféle
alkut? – kérdezte kíváncsian, ajkát beharapva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Lássuk
csak… Ha te nem köpsz be, én sem köplek be téged – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ebből
nekem mi jó származik?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudom,
hogy könnyen meglógsz bárki elől, elvégre akkor nem lennél itt. De én tudom
bizonyítani, hogy futtattak, emellett az illegális dolgokat is nagyon szereted.
És hát persze a drogforrás is nagyon fontos neked, én ingyen szerezhetek neked
minden hónapban. – Oldalra biccentett fejjel és összehúzott szemekkel
méregetett engem, kereste a hibát a játékban, de ebben a játékban nincsenek
hibák, mert én írom a szabályokat. Azt mondtam drogot kap, de nem mondtam
milyet. – Egy feltétellel kapod meg a drogjaid és a szabadságod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nos?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
nyúlsz Harry-hez. – Egy kicsit meglepődött a ,,kérésen”, mintha hátrahőkölt
volna. Elhúzta a száját, egyhelyben lépdelt, látszólag nagyon gondolkodott. Azt
láttam, hogy Harry-től akar valamit, de nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire
nyilvánvalóvá teszi. Azt hittem titkolja majd, mint a többi pasiját, ehelyett
látványosan elgondolkodik rajta, hogy megéri-e lemondani erről a srácról a
drogért. Felment bennem a pumpa. Semmi pénzért nem adnám Harry-t, lehet nem
vagyok szerelmes, az is lehet, hogy csak barátok leszünk, de sosem adnék egy
srácot sem Lucas kezeibe. Lucas tárt karokkal vár minden tapasztalatlan
kisfiút, én pedig karon fogva rángatom őket vissza ettől a férfitől. Nem néz ez
sem Istent, sem embert. Az ilyennek nem valóak az emberek, csak a saját droggal
és sötét üzletekkel teli világa. A Luc-hoz hasonló embereknek nincsenek gyengéd
érzelmei, csak kielégítik magukat, akár egy pedofil. Ha jobban belegondolunk
Lucas valójában az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miből
gondolod, hogy fontos nekem ez a fiú? – kérdezte hosszú habozás után. Vállat
vontam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem is
tudom. Friss hús, el van veszve, nincs senkije, az ilyet könnyű ágyba vinni
vagy rászoktatni a drogra. Hetek kérdése az egész. Meleg vagyok, nem hülye,
Lucas. Tudom, mire készülsz, de ezt nem hagyom annyiban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Figyelj, öcskös. Bármennyire is hihetetlen ez a srác nem csak szexre és egyéb
ilyen élvezetes játékra kell, én tényleg akarom őt. Mindenhogy. Szeretném őt
betörni. – Nem hittem neki, csak jobban felcseszett ezzel az álszent
beszédével. Untam már őt, évek óta ezt a játékot játssza és bár mindig módosít
a szabályokon, egy idő után nem lehet újat alkotni, és mivel vele nőttem fel,
így eléggé kiismertem már ahhoz, hogy tudjam mit is akar kihozni ebből az
őrültségből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Sajnos
a pszichológus énem nem hisz neked – ráztam fejet összeszorított szájjal.
Hirtelen közelebb hajoltam hozzá, majd mérges tekintettel végigmértem. – Vajon miért
nem? – kérdeztem suttogva, gúnyosan, majd felálltam. Éppen elléptem volna mellőle,
mikor megragadta a karom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Órám
lesz – morogtam orrom alatt, majd elkaptam a karom. Utánam fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Áll az
alku! – kiáltotta utánam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
persze! – biccentettem mosolyogva, majd a lépcső fele vettem az irányt.
Biztosra veszem, hogy előbb vagy utóbb úgy kitol velem, hogy a gatyám is
rámegy, de ha nem lettem volna felkészülve, nem ajánlom fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Látszott
az arcán, hogy nem hisz nekem, ettől függetlenül úgy éreztem ezt a versenyt én
nyertem. Diadalittas vigyorral szedtem a lépcsőfokokat, hogy minél előbb az
osztályomhoz érhessek. Szerencsére eddig egy olyan gyerek sincs, aki ismerne,
vagy akit én ismernék, így kevesebb az esély a lebukásra. Az osztályfőnököm egy
szexista állat, ráadásul a régi osztályfőnököm lánya, de szerencsémre ő sem
ismer, de a külsőm nagyon bejött neki reggelről, mikor először baktattam fel
ide. Jó helyen van az osztálytermünk, fönt a tetőtérben, tök nyugis, a tanárok
leszarnak – bár én is magamat – és senki sem szól ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szépfiú,
hol voltál? – kiáltotta az egyik földön ülő osztálytársam. Természetesen az
illető nőnemű volt, és elég jól is nézett ki, ami alatt azt értem hogy…hát
begyes volt a kicsike, de ettől függetlenül nem igazgatott cseppet sem. Ám én
őt annál inkább. Már reggeltől szépfiúnak hív – azaz húsz perccel ezelőtt is
ennek nevezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
barátomnál – feleltem rá sem nézve, majd a táskámért léptem, ami nem sokkal
volt tőle messzebb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ah,
szóval meleg vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha az
volnék sem tartozna rád. – Még mindig nem néztem rá a fekete hajú bombázóra,
akiért mindenki megveszett csak én nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tehát
az vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
szeretek hazudni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Bejön
a stílusod, szépfiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nekem
is, kislány – gúnyolódtam. Hozzám képest kislány, minimum a húgom lehetne,
persze Isten ments, hogy ez a lány ennél közelebb kerüljön hozzám. Még ez a két
méter is közeli.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vagyok kislány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
viselkedésed alapján annak tűnsz. Csak a hülye picsák másznak rá így egy meleg
srácra. Tudod, azokról a picsákról beszélek, akiknek mindegy kivel bújnak
ágyba, csak legyen az a bizonyos dolog a lába közt. – Keményen beoltottam, de
nem érdekelt. Irritált, legszívesebben pofán vágtam volna, hogy ,,Hey, én
leszek a pszichológia tanárod jövőre, de hülye szajha!”, de nem tehettem, elvégre
mégis csak egy tizennyolc éves srác bőrébe bújva élem ezentúl a mindennapjaim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudsz rólam semmit! – Nem tudott értelmesen visszavágni. Felsóhajtottam. Ha
elsírja magát komolyan hazamegyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahogy
te sem rólam, kvittek vagyunk. Most már befoghatod te is, meg én is befogom.
Csak, hogy tisztázzuk; Igen meleg vagyok, de akinél lent voltam nem a pasim,
csak a barátom, és javaslom másnak nyekeregj, mert most mindenhez van
idegzetem, csak hozzád nem. – Meglepődött. Majdnem, hogy ordítva beszéltem vele,
talán Lucas húzott fel ennyire, ezért voltam olyan…ideges. Bár megérdemelte a
csaj, mégis elkapott a lelkiismeret-furdalás, hogy mégsem kellett volna ennyire
durván lekoppintani. A lány szólni sem tudott, csak felhúzta az orrát és arrább
csusszant, hogy messzebb kerüljön tőlem, bár még ez is túl közel volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
kemény volt, tesó – kiáltotta röhögve az egyik srác.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vagyok a ,,tesód” – idézőjeleztem felé fordulva. Fekete volt, kék szemekkel, erős angol akcentussal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jaj,
ugyan. Ne vedd szó szerint! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vettem – mondtam karba font kezekkel. – Nem vagyok hülye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
tuti?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ezt az
a srác kérdezi, aki két éve pszichiátrián volt? – kérdeztem gúnyosan<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Veled
aztán nehéz haverkodni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
seggnyalásról van szó, akkor igen. Márpedig te segget nyalni jöttél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tényleg nem vagy hülye – sóhajtotta. Nem nézett ki rosszul, de valóban volt már
pszichiátrián, láttam őt párszor, mikor én is mentem. Természetesen én felnőtt
pszichológushoz jártam, de nem sokáig, feleslegesnek tartottam, még mélyebbre
süllyedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Annak
tűnök? – kérdeztem mókásan. Fél mosoly ült ki az arcomra, mégsem olyan gáz ez a
srác, de azért nem szívesen lógok majd velem bár ki tudja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Inkább
furának. Hogy hívnak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis
Davis – biccentettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Alexander Moore, a haveroknak csak Alec. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
pont C-vel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom – vont vállat. – Anya szerint jobban illik hozzám, mint az Alex, azt
mondta az lányos. Igazából apám nevezett így. De hívhatsz Alex-nek is, ha úgy
jobban tetszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
erre céloztam, nincs bajom a neveddel. Csak az Alec amerikai becézés, neked
pedig erős angol akcentusod van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh –
legyintett egyet −, anyu vérbeli angol, tőle örököltem. Apu pedig amerikai,
lehet, ezért becéz Alec-nek, eddig eszembe sem jutott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Látod?
Jó, hogy jöttem – mosolyogtam a srácra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
pont ebbe a suliba jöttél, ráadásul utolsó évben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ööh, a
haveromhoz költöztem, eddig Franciaországban tanultam, de nem tudtam fizetni a
lakbért. És…a barátom is idejár, gondoltam többet lóghatunk együtt – vontam vállat.
Hazudni sem tudok valami hihetően, de a srác látszóval bevette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Wow,
akkor tudsz franciául? Mondj valamit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Belle
journée aujourd'hui.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szép
nap ez a mai?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Így
van – bólintottam. – Te is egész jó vagy franciából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Más
nyelven is tudsz? Mond el ugyanezt a mondatot más nyelven!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh. Bella
giornata di oggi. Schöner Tag heute. Nice die hac.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ezek
milyen nyelvek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Olasz,
német és latin. Sok nyelven beszélek, unatkoztam a nyári szünetekben –
kacsintottam egyet. Alec jól ledöbbent, látszólag bejött neki, hogy ennyi
nyelven tudok. Én magam is szerettem a nyelvek, sosem volt számomra leterhelő
nyelvet tanulni, imádtam a nyelveket, minden évben megtanultam egy-kettőt, és
minimum a középfokút le is tettem, de célom, hogy mindegyikből meglegyen a
felső fok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
király! – kiáltotta teljesen lenyűgözve. – Taníts meg engem is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na,
nem megy ez ám ilyen könnyen! Amúgy milyen óránk lesz? Osztályfőnöki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hülye
vagy? Rendes tanítás van az évfolyamon, készülünk a vizsgákra. Amúgy pont
francia lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Remek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Bonjour!
– köszönt valaki mögöttünk, automatikusan visszaköszöntem, bár nem tudtam kinek
is köszönök. - Ah! Le nouveau mec! – Mikor megfordultam akkor láttam, hogy a
francia tanár az, éppen azt kiáltotta boldogan, hogy ,,Ah! Az új fiú!” miközben
felénk igyekezett. Vérbeli franciának látszik, szóval az állampolgársága is az lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oui.
Je vous écoute – mondtam a tanárnőnek mosolyogva, ami annyit jelentett ,,Igen.
Én vagyok.”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
nagyon ügyes a franciád, drága! – Igen, erős francia akcentussal beszélt,
biztosan francia. Biccentettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Francia vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh!
Quel est votre nom? – kérdezte a nevem izgatottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mon
nom est Louis, madame. Louis Davis – mutatkoztam be franciául. Pontosabban azt
mondtam ,,A nevem Louis, asszonyom”, de ez is nagyon tetszett neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hibátlan kiejtés! Úgy érzem te leszel az egyik kedvencem! – tapsikolt örömében.
Alec-re néztem, aki csak grimaszolva állt mellettem. Vállat vont, majd fülemhez
hajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő
ilyen, és csak franciául beszél órán, kivéve, ha a nyelvtant vesszük, akkor
hajlandó angolul is megszólalni. Amúgy jó fej, csak gőgös, mint minden vérbeli
francia nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh
igen, a madame-ok ilyenek – suttogtam vissza mosolyogva. – Asszem megvan az első
párfogóm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Naná!
A franciákat imádja, innentől bármit is csinálsz kihúz a bajból, csak figyeld
meg! Tavaly összeverekedtem az egyik végzőssel, és megvédett, csupán csak
azért, mert jó vagyok franciából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Vagy
csak meghúztad – kuncogtam hátra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ezt a
nőt? Pff, kérlek! Fura a stílusom, de ízlésficamom az egyenlőre nincs. – Hát a
tanárnő valóban nem volt valami szép. Nem volt sem öreg, sem fiatal, de nem
volt szép sem, kecses meg pláne nem. Bár tartása az volt – vagy legalábbis
próbált igazi francia madame maradni –, de a kinézete brutálisan ronda volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jogos –
suttogtam vállam mögé, majd a tanárnőt figyeltem, ahogy éppen az ajtót nyitja
ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fogadjunk
tíz fontban, hogy egész órán veled fog csevegni!</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Fogadjunk! – mondtam nevetve, majd tenyerembe köptem és felé nyújtottam
jobbomat. Ő is tenyerébe köpött, majd erősen kezet rázott velem. Ma már meglesz
az ebédrevalóm, úgy érzem én nyerek, elvégre a tanárnő szinte rajong értem.
Természetesen nem leszek önző. Ha már Alec ennyire próbálkozik, akkor fizetem
az ebédjét. <o:p></o:p></span></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-68445892509052776992017-02-19T10:07:00.000-08:002017-02-20T09:47:00.064-08:00Hatodik fejezet - Már csak ez hiányzott...<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, babyk!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Bár az előző részre nem sok visszajelzés érkezett, azért nagy-nagy örömmel írtam nektek ezt a részt, ami beindítja a szálakat. Ezt a részt egy nagyon kedves írónak köszönjétek, aki biztatott engem, de olyan mértékben, hogy visszaszállt az életkedvem, mert...eléggé elszomorodtam...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>A History-hoz 0, azaz nulla komment jött, és össz-vissz 74!-en kattintottak rá, ami szintén egyenlő a semmivel. A Színjátéknál a kattintások száma 200 feletti... Szóval ja, a blog privát lett, majd egyszer befejezem, egyenlőre ezzel és a Töltött fegyverrel szeretnék foglalkozni, plusz a tenshot-ommal, amivel nem tudom mikor végzem...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Szóval ennyi... Remélem nektek boldogabb hetetek volt és a jövő hét is kellemesebb lesz!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC39qooHWAL5skVXTtD592nZxy4G4EvVc6_3Z0pmOghha2Lj8hn9Sux4aR12ngePPKm8cG18ebG0jvaoFsjjGPS_na9FEWWKsAWUGkyh-EmC7WR7cCU-LwgyCaXxYsat1PbKxQQFKhvHrx/s1600/sz%25C3%25B6szi5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC39qooHWAL5skVXTtD592nZxy4G4EvVc6_3Z0pmOghha2Lj8hn9Sux4aR12ngePPKm8cG18ebG0jvaoFsjjGPS_na9FEWWKsAWUGkyh-EmC7WR7cCU-LwgyCaXxYsat1PbKxQQFKhvHrx/s320/sz%25C3%25B6szi5.jpg" width="212" /></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Louis <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Idegesen
ültem a kanapén, ökölbe szorított kezekkel gondolkodtam. Alig három napom van
az iskolakezdésig, én pedig még nem tudtam az iskolaigazgatóval beszélni, hogy
vegyen fel diáknak. Eleve hülyén adja magát a helyzet, egy huszonnyolc éves
tanár végzős diáknak állna egy másik srác kedvéért? Páros lábbal rúgnak ki a
gimnázium épületéből, ha ezt meghallja tőlem az igazgató. Ekkora marhaságot sem
mesélt neki senki még, mint amit én fogok neki még a mai nap. ,,Hát izé, azért
szeretnék diák lenni, mert van egy srác, akinek azt hazudtam végzős vagyok, és
szeretnék a lelki társa lenni”. Még én is kiröhögtem magam minap a tükörben,
akkor majd az igazgató.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Persze,
azt még mindig nem értettem miért is akarok ennek a fiúnak a közelébe férkőzni.
Alig egy hete ismerem, de még annyi ideje sem, mert alig ért rá a héten. Na, nem minta én aktívabb lettem volna,
elvégre én is felkészültem az egyetemi órákra, ami számomra csak ismétlés lesz
egész évben, elvégre mindent tudok franciából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Húha,
rendes vörös vagy. – Zayn hangját ismertem meg, nem sokkal a gúnyos beszólás
után le is csörtetett a lépcsőn és rögtön mellém került. Keresztbe tette
lábait, majd kuncogva hátradőlt a kanapén. Nem igazán segít most a mosolyával,
vagy a gúnyos beszólásaival, sőt… Csak idegesít.</span></div>
<a name='more'></a><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vagyok jó kedvemben, Zaynie – morogtam orrom alatt. Ezzel arra céloztam, hogy
fogja be, mert ebből most komoly verekedés fajulhat, ha így folytatja. Mindig
is szeretett rajtam szórakozni – mint kiderül szerelmes is volt belém –,
viszont én nem szerettem a mulattság oka lenni. Érdekes fejet vághatok, mikor
idegesen gondolkodom – vagy legalábbis úgy teszek –, de akkor sem kéne rajtam
szórakozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nahát,
Louis szerelmes – rebegtette szempillát. Szemet forgattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aztán
kibe?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Nyilván Harry-be, de ezt már a múltkor is megbeszéltük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egy
szóval sem mondtam, hogy szerelmes vagyok belé. Azt mondtam szeretném
megszerezni a bizalmát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Utána
meg megerőszakolod, vagy mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Előfordulhat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Belőled is jó tanár lesz, Tomlinson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Davis…
- morogtam orrom alatt. Utáltam, ha a születési nevemen szólítanak, ami ugye a
Tomlinson. De talán nem is a nevet utáltam, hanem azt, aki után örököltem ezt a
nevet. Nem mintha az összes többi Tomlinson-t nem utálnám, ők is utálnak engem,
de apám a legrosszabb mind közül. Már nem is nevezhető apának, de lehet embernek
sem. Kitagadni csupán csak azért, mert más vagyok? Olyat vágott a fejemhez
három évvel anyám halála után, ami a mai napig nyomot hagyott bennem, szinte
kitépte a lelkem. ,,Anyád sosem volt rád büszke, de már nem is adsz rá okot”.
Sosem volt büszke? Az igaz, sosem mondta, hogy büszke rám, de úgy hittem a
mosolya…a mosolya az büszke. Ha másra nem is arra, hogy a fia vagyok. Ez miatt
teperek már tíz éve folyamatosan, sorra halmozom a diplomákat, nyelvvizsgákat,
képzéseket, a jobbnál jobb eredményeket és mégsem éreztem, hogy bárki is büszke
lenne rám. Talán Harry… Talán ő büszke lesz. Beteges, hogy egy gyerektől várok
némi tiszteletet, esetleg büszkeséget, de az a srác olyan ártatlan és őszinte.
Az a gyermeki butaság ami benne lakozik, az számomra többet jelent bármilyen
kincsnél. Nem akarom, hogy a világ elvegye tőle ezt az őszinteséget és
ártatlanságot. Tőlem elvették, tőle nem hagyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Bár alig
ismerem, mégis az a legnagyobb vágyam, hogy úgy faragjak belőle felnőttet, hogy
ne szenvedjen sokat az életben. Utakat akarok neki mutatni, könnyű és járható
utakat. Talán tanári kötelességemnek érzem, hogy segítsek egy hozzám hasonló
srácnak, aki előtt ott az élet, vagy csak szimplán beteg vagyok. Ez is benne a
pakliban, az is lehet, hogy valahol mélyen egy szatír veszett el bennem, vagy
pedofil vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
persze… Louis William TomlinsonWrightDavis – forgatott szemet Zayn. Kicsit
felment bennem a pumpa. Davis vagyok, nem Tomlinson, nem is Wright, Davis.
Persze, a Wright család olyan büszke, hogy én is tagja a vagyok a családnak,
hogy mindenhol úgy mutatnak be, mint Louis Wright-ot, aki nem mellesleg Lucas
Wright unokaöcsikéje, és jaj de menő, hogy két ilyen okos és talpraesett fiatalember
van a családban. Na igen. Aztán, ha én nem dolgozok, ő enni sem tudott volna a
koleszban…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fejezd
be, Zayn, különben téged erőszakollak meg. – Talán nem volt valami bölcs ezt
mondani annak, aki anno szerelmes volt belém, és lehet a mai napig az. Eddig
tagadta, de mióta elmondta, azóta folyamatosan kattog az agyam, mi van, ha a
legjobb haverom szerelmes belém?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Állok
elébe! – kacsintott egyet. – Én ettől nem riadok el, mucika. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
akár vetkőzhetsz is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nana,
én komolyan veszlek ám!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Baszki,
nincs nálam fogamzásgátló! Szerencséd van! – ráztam mutatóujjam, majd nagyot
sóhajtva az ölébe dőltem. Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy érdekeljen kinek
az ölében fekszem, csak élveztem, ahogy tincseimbe nyúl és elkezdi masszírozni
a fejem. Szerette ezt csinálni, mármint fogdosni a hajam. Nem tudom miért, ha
ideges voltam, esetleg sírtam, mindig a hajamban turkált és furcsamód
megnyugodtam. – Olyan hülye vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Bagoly
mondja – kuncogott halkan. Lehunytam szemeimet, ujjaimat összekulcsoltam, majd
a hasamra tettem. Mélyeket sóhajtottam, bármikor képes lettem volna elaludni,
de mégsem vitt rá a lélek. Még most is kattogott az agyam. – Amúgy melyikünknek
kéne a fogamzásgátló?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha én
erőszakollak téged, akkor nyilván neked – feleltem halkan, szinte suttogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh –
sóhajtotta. – Min kattogsz amúgy ennyire? Szinte hallani, ahogy mozognak a
kerekek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Zayn,
hétfőn iskola, én pedig még mindig nem beszéltem az igazgatóval.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
akarsz magadból ennél is nagyobb bohócot csinálni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ennél
is nagyobbat? Hogy érted? – Szemeim rögtön szétpattantak és felhúzott
szemöldökkel néztem a levegőbe. Nem akartam kitörni a nyakam azzal, hogy
felnézek rá, bár így is tudtam, tök semlegesen néz rám. Őszinte ember, sosem
érdekelte mi a véleménye következménye, csak elmondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis,
nézz magadra! Úgy nézel ki, mint valami rossz papagáj! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
szeretek ilyen lenni – morogtam mérgesen orrom alatt, majd kikeltem öléből és
fölé tornyosultam. Szemeimmel ölni tudtam volna, nagyon feldühített ez a
kijelentése. Ez alatt a tíz év alatt hozzászokhatott volna, hogy így nézek ki,
de akár ennél vadabb is lehetek, ha éppen úgy akarom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
Louis. Nem szeretsz ilyen lenni, el akarod magad rejteni, de nem érzed magad
jól a bőrödben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De
igenis jól érzem magam a bőrömben! – A hangom kicsit megremegett, pedig
határozottan szerettem volna mondani. Sokkal jobban érzem magam így, mint a tíz
évvel ezelőtti bőrömben, ami nem volt sem kényelmes, sem szép. Most sem vagyok
szép és nem is leszek már soha, de legalább jól érzem magam a bőrömben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ideges
voltam, a szívem hevesen vert. Talán hazudtam volna magamnak? Akkor dobog
gyorsan az ember szíve, ha hazudik, vagy olyan mond, amit nem kéne. Én nem
hazudtam, mégis megszólalt a lelkiismeretem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Persze, Lou, persze – sóhajtotta Zayn. – Inkább menj el az igazgatóhoz, addig
én is megpróbálom elfogadni, hogy ennél már nincs lejjebb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nincs
– mondtam halkan. Ennél lejjebb már valóban nem süllyedhetek, ilyenkor szokták
mondani, hogy innen az út már csak felfelé vezet. A kérdés az, mégis mivel
lenne ettől jobb a jelenlegi helyzetem? Ha vissza kaphatnám az édesanyám, csak
egy perce, hogy elmondhassam mennyire szeretem, mennyire hiányzik és
megkérdezzem büszke volt-e rám valaha. Csak ennyit szeretnék, és megnyugodna a
lelkem, másképp élném az életem, ha tudnám, hogy az anyukám mellettem van és
figyel rám, csak éppen nem látom. Tizenhárom év hosszú idő, alig emlékszem az
arcára, de az illata az még mindig az orromban ül, bárhol felismerném az
illatát… Vagy az érintését, a hangját… De lehet már az arcát nem. – Akkor megyek
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tedd
azt – vont vállat. Fejet rázva rohantam az ajtóhoz, majd kezembe kaptam a
deszkám és elhagytam a házat. Valamiért fájt ezeket hallani Zayn-től, már
inkább voltam szomorú, mintsem ideges. Egyszerűen hiányérzetem támadt. Valami
hiányzott mellőlem, belőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Felálltam
a gördeszkámra, majd már gurultam is le a lejtőn, hogy minél előbb az iskolához
érjek és végre valahára megbeszéljem ezt az abszurd hülyeséget az
iskolaigazgatóval. Szerintem ez alatt a
húsz-harminc év alatt, mióta tanít és igazgató még egy tanár sem rukkolt elő
ekkora baromsággal, mint amivel én fogok alig tíz percen belül, ugyanis már
látom az iskola épületét. Nincs messze tőlem az iskola, ami pozitívum számomra,
ugyanis nekem nincs kocsim, csak deszkám, de télen, nagykabátban nem valami
kényelmes a jeges úton gurulni. Szóval nem kell sokat sétálni majd a rossz
időben sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nagyot
sóhajtva gurultam át az úton, majd felcaplattam azon a pár lépcsőfokon, ami az
iskola bejáratához vezetett. Beléptem az iskolába, majd szemeimmel a portást
kerestem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szervusz, Drake! – köszöntem a portás férfinek, mire az felkapta a fejét és
végre nem a számítógép képernyőjét figyelte. Ahogy megismert rögtön
elmosolyodott, majd fel is állt az aprócska székből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
Louis! Hogy, hogy itt? Csak hétfőn lesz suli, ráadásul az idén nem is tanítasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
igaz. Az igazgatóhoz jöttem, itt van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Itt
bizony. Most pont nyugalmi állapotban van, nem akar megölni senkit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért,
történt valami?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
felcsináltak egy tízedikest, Mr. Clark pedig nem akarja engedni, hogy a lány a
hatodik hónapig idejárjon a szülők viszont erőltetik. De mostanra elintézte az
ügyet – vont vállat lazán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És ki
ejtette teherbe?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
egyik tanár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ugye
nem Lucas? – Hülyeség volt a kérdés, Lucas-t nem igazán érdeklik a lányok, de
elég pedofil tud lenni. Szerintem legalábbis képes átmenni pedofil tanárba, ami
nem valami biztató, elvégre ki kapna munkát azok után, hogy megerőszakolt egy
kiskorút? Lucas képes lenne rá… Ő mindenre képes, kivéve persze az ember
megbecsülésére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
szerencsére. A tanár fegyelmit kapott és kirúgták, állítólag nemi erőszak volt,
de én erről nem tudok, tavaly még nem dolgoztam itt, na nem mintha érdekelnének
a kis szarosok. Nem tudnak vigyázni magukra, de ribanckodni van eszük. Ebben az
a legrosszabb, hogy az én lányom is kezd ilyen lenni. – Kicsit talán szomorúan
mondta ezt, amit megértek, minden fiatal más, kezdve velem. Nekem sincs valami
normális, vagy nyugtató kinézetem, nem hasonlítok tanárra, de épeszű emberre
sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
próbáld megérteni a mai fiatalokat. Nézz csak rám, sosem tudnám megmagyarázni
miért tettem ezt magammal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
igaz, de te nem vagy pedofil, sem figyelmetlen. Nem is tűnsz annak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem is
vagyok az – sóhajtottam. Én sem értettem a mai tizenöt-hat éveseket, de már nem
is fogom. Én sosem csináltam ilyeneket, tizenöt évesen ágyba bújni valakivel?
Vagy akár tizenhat évesen? Az ilyenre meg kell érni, nem csak úgy
belecsöppenni. – Én megyek, Drake. Jó volt veled találkozni – intettem egyet,
majd már ott is hagytam az amúgy rengeteget beszélő férfit. Jó ideje ismerem
már, több helyen volt biztonsági őr, és mindig is nagyon szeretett beszélni.
Mindegy miről, jóról vagy rosszról, ő órákon keresztül magyaráz és magyaráz és
nincs menekvés. Nehezen lehet lerázni, ehhez külön képzés kell lassan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Drake is
intett egyet, bár ezt csak félszemmel láttam, mert már javában rohantam a
lépcsőhöz, hogy minél előbb Mr. Clark irodájában lehessek és megbeszéljem vele
ezt az abszurd hülyeséget. Már előre hallom: Ekkora hülyeséget is csak te
találhatsz ki, Louis! A te faladon is csak dísz a diploma! Hát, néha
legszívesebben én is visszaadnám a diplomámat, amekkora hülyeségeget ki tudnak
találni és a biológia ellen beszélni. Egyszer fel is hívtam az egyetemi
tanáromat, hogy visszavennék-e a diplomám, mire csak kiröhögött és lerakta,
pedig akkor halálosan komolyan gondoltam, hogy ha kell ingyen is visszaadom. Az
oka ennek a meggondolatlan, de annál is inkább határozott döntésnek egy
ismerősünk volt, aki nagyban mesélte, hogy: ,,Hiába vettem be fogamzásgátlót,
terhes lett a barátnőm!” Míg Zayn csak röhögött, addig én úgy éreztem egy
majomparádé közepén vagyok és ez csak képzelgés. De nem, a hapsi komolyan
gondolta azt, amit mondott vagy csinált, meg is kérdezte miért nevetjük ki.
Mert már kínunkban nem tudtunk mit csinálni! Zayn-nel még el lehet szórakozni,
mint a minap – bár azt is ennek emlékére mondtam – na de ki is próbálni?
Látszik, hogy az illetőnek csak a nyolc osztálya volt meg, az sem rendesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az
igazgatói iroda elé értem, megálltam az ajtó előtt, majd kopogtam. Rövidesen
jött a ,,Tessék!” válasz az ajtó mögül, mire én benyitottam. Mr. Clark már nem
fiatal, már akkor is ő volt az igazgató, mikor én ide jártam, bár még akkor nem
szakgimnázium volt, csak szimpla gimi. Most felettébb elnyűttnek tűnt,
fáradtnak és öregnek láttam őt. Már javában ősz volt, ráncos és gondterhelt
volt az arca, mégis rögtön elmosolyodott, ahogy meglátott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis,
fiam! De jó látni! Hogy, hogy itt? – kérdezte kedvesen, majd amilyen gyorsan
csak tudott felpattant és elém sietetett, hogy kezet rázhassunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Magát
is jó látni, igazgató úr. Beszédem van magával, vagy abszurd ötletem – mondtam rámosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na,
neked is? – kérdezte horkantva egyet. – Ti összebeszéltek Lucas-szal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Isten
ments – mondtam felhúzott orral. Utáltam mikor engem és Lucas-t egy lapon
említenek, egyenesen irritált, csak rokonok vagyunk, nem ikrek. – Miért, Luc
mivel rukkolt elő?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Le
szerette volna váltani az osztályát, nem akar osztályfőnök lenni. Szívem
szerint téged osztottalak volna a kilencedikhez, de te az idén még szakosodsz,
ráadásul a pszichológiát is át kell nézned, jól sejtem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól.
Lucas mindig is ki akart bújni a felelősséggel járó feladatok alól, ehhez már
hozzászoktam. Csak addig jó, míg neki ingyen haszna van valamiből, de mikor már
csinálni is kell valamit, na akkor halálos beteg – <i>Bár néha igazán megölném én magam is. </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Gondoltam, kicsit megemberedik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Lucas?
Ugyan, igazgató úr. Sosem nő fel − legyintettem egyet. – De rátérhetnék a
lényegre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Persze, persze. Ülj csak le! – mutatott az egyik székre, majd visszasétált
íróasztala mögé és ő is lehuppant a nem éppen kényelmes székbe. Az asztalra
dőlt, ujjait összefűzte, majd kézfejeit az asztalra dobta. Letettem a deszkámat
és én is leültem vele szemben. – Szóval, Louis. Mi az az abszurd ötlet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szeretnék tizenkettedikes lenni – mondtam határozottan. Mr. Clark szája tátva
maradt, szinte lefagyott, láthatóan nem értett semmit, amit nem is csodálok, de
valahogy neki kellett kezdeni. – Van egy srác, akivel összefutottam az évnyitón
és azt hazudtam végzős vagyok. Sokkal jobban megbízik bennem, ha úgy hiszi,
csak egy évvel vagyok idősebb. Nem akarok tőle semmi rosszat, nem vagyok
pedofil, csak szeretném megismerni és esélyt adni neki a jobb élethez… Elváltak
a szülei, az apja pár napja jelentette be, hogy gyereke lesz egy másik nőtől,
nincsenek itt a barátai, bennem pedig megbízik, szeret velem lenni. Csak az
idei év, év végén meg mondom neki, hogy valójában a tanára vagyok! Kérem, Mr.
Clark! – Szinte könyörögtem, de a férfi még mindig csak tátott szájjal és
felhúzott szemöldökkel méregetett. Mindjárt jön, hogy mekkora hülye vagyok és,
hogy mit szívok, esetleg ittas vagyok-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hosszú
idő után végre megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis, ugye ezt te nem gondoltad komolyan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De,
nagyon is komolyan gondolom – bólintottam egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te
szívsz valamit vagy részeg vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egyik
sem, igazgató úr. Józan vagyok és tiszta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, inkább nézzük a másik végletet, mert ugye ennek is két oldala van –
bólintott magának. – Segíteni szeretnél egy gyereknek? Jól vettem le, hogy a
híres divatcég vezetőjének fiáról, Harry Styles-ról beszél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh,
igen. Honnan…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Őt
védtem meg az évnyitón. Az unokabátyád alkalmatlan a tanárságra – rázta a fejét
az igazgató. Ismét Lucas…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azt
tudjuk… - dünnyögtem orrom alatt. – Nos? Megengedi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem is
tudom, Louis – sóhajtott −, jó ötlet ez? Átverni egy diákot? Az igaz, te sem
nézel ki tizennyolcnál többnek, de te akkor is tanár vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
szeretném megmutatni, hogy egy tanár is meg tudja érteni a fiatalokat. Akár
példaértékű is lehet majd a tettem később.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De ha
összetöröd azt a fiút én megnyúzlak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
fogom! Vigyázni fogok rá! – mosolyodtam el. Belül már rég éljeneztem és öröm
táncot jártam, de kívülről csak egy mosolyra tellett. Az igaztó bólintott, majd
ismét sóhajtott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Remélem tényleg hasznára lesz a barátságod. Lucas-nak pedig magyarázd el, hogyan
lehet belőle jó pedagógus, mert így csak egy tanár – kacsintott egyet, elhúztam
a szám. Kit érdekel az a félkegyelmű? Ha tehetném élve eltemetném, nem hogy még
tanácsokat adjak neki. Nekem ki adott? Senki, mégis jó pedagógus lettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
persze, elmagyarázom neki – morogtam orrom alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Könyveket csak a pótrendelés után kapsz, a tizenkettedik B-ben leszel, az
osztályfőnököd Miss. Roberts lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Rendben. Köszönöm, Mr. Calrk! – mondtam mosolyogva, majd már fel is álltam és
az ajtóhoz sétáltam. Elegem van Lucas-ból, nem akarom őt oktatgatni, arra volt
tíz éve, hogy tanuljon is valamit. Azt is nekem köszönheti, hogy nem rúgták ki
a gimiből, de ő erről persze megfeledkezett. A kis buzi unokaöccséről ki ne
feledkezne meg? Én csak egy térdepelő kurva vagyok, aki kielégít bárkit, akinek
nincs erkölcse. Csak olyan ciki, hogy most Lucas-t jellemeztem. – Viszlát! –
Felkaptam a deszkám, majd már el is hagytam az irodát. Ez az igazgató sem olyan
már, mint régen, mindenki behódolt Lucas-nak, csak azért, mert el tudja
játszani hirtelen a jó gyereket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Kicsit
morgósan szökkentem le az utolsó lépcsőfokról, nem is néztem magam elé,
leengedett fejjel, morogva mentem a fejem után. És persze sikerült valakinek
nekimennem. Rögtön felkaptam a fejem, kicsit talán megijedtem, hátha valami
idősebb tanárnak mentem neki, de nem… Inkább léptem volna kutyaürülékbe,
mintsem éppen neki menjek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nahát,
Louis! Hogy, hogy itt? – kacagott megjátszott vidámsággal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Látom
te is olyan vagy, mint a rossz szamár. Csak emlegetni kell – vicsorogtam rá. – Az
igazgatónál voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
csak nem te csináltad fel a tizedikes csajszit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Mindenképpen – sóhajtom. Mindjárt rákezd, mindjárt piszkálni kezd!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jaj, bocsánat, elfelejtettem, hogy te a faszra buksz! Ne haragudj, édesem – csapta össze
két tenyerét mosolyogva. Hányingerem támad ettől a mosolytól. Mekkora két színű
alak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mondja
ezt az, aki csak azért szopta le a kémia tanárt, hogy meglegyen a kettese év
végén – mondtam haláli nyugalommal, mire csak egy ,,Ch!” kaptam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na
igen, szűzikém. Elvette már valaki, vagy még mindig rettegsz tőle?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Inkább
maradok szűz, mintsem az év végi kettesért basszanak meg! – Azt hittem
lecsapom. Szűzike… Csak mert el voltam húsz éves, mikor barátom lett? Inkább
lennék szűz, mintsem kurva legyek. Bár az előbb úgy szóltam, mintha még az
volnék feküdjön le nyugodtan azzal a tudattal, hogy a kicsi Lou még sértetlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha,
nyilván nem is vagy féltékeny.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mire,
baby? Hogy csak azért lett diplomád, mert leszoptad a kémia tanárt és meghúztad
az igazgató lányát? Tényleg? Te erre vagy büszke? Vagy arra, hogy én etettelek
a kolesz idején? Esetleg arra, hogyha én nem vagyok a családod megtudja, hogy
egy rohadt hímringyó vagy? Sokat köszönhetsz nekem, Luc, mégis csak bántasz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Megérdemled! – vágta rögtön fejemhez. Sziszegett, akár a kígyó, bár kábé az én
életemben is olyan szerepet tölt be, mint a bibliai kígyó Éva életében. Csak
belevisz a rosszba én pedig viselem a következményeit. Soha sem fogja ezeket
értékelni, soha.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-62101489974903036942017-02-06T10:56:00.003-08:002017-02-13T10:16:12.529-08:00Ötödik fejezet - ,,Talán azért rajongok érted annyira, mert számomra egy megfejthetetlen festmény vagy? Nem tudom, de meg akarlak ismerni.”<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;">S<i>ziasztok, bébik!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Sajnálom, hogy ennyit kellett rám várni, valamiért most lassabban ment az írás, kicsit szétszórtabb voltam én magam is, de remélem ennek ellenére a rész tetszik és ismét megleptek pár kedves kommentel vagy üzenettel! <3</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Ééés, a <a href="http://shortstories-bromances.blogspot.hu/" target="_blank">Short Stories</a> INAKTÍVvá vált, szóval oda ne vájatok részeket, mert NEM FOLYTATÓDNAK, fájó döntés, de a kis bejegyzésemben leírtam mindent. Jól tudjátok, minden sztorimat imádom, de sok minden befolyásolhatja az írást. Elég lesz nekem egyenlőre a Színjáték és a History, aminek már írom a prológusát - újraírom - és ha <a href="http://history-larrystylinson.blogspot.hu/" target="_blank">IDE </a>kattintotok, akkor a blogra visz titeket a link. Ez lenne a katonás történetem, mindjárt idézem ide nektek, és akkor olvashatjátok. Na de, az ígért történetek ugye - SSon kint van - nem biztos, hogy meg lesznek írva, ha mégis, akkor külön blogot kapnak majd... És...remélem majd a History is tetszeni fog nektek! :3 II. világháborús, katonás, szenvedélyes történet lesz! ;)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Íme a History kis bevezetője:</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Eddig úgy látszott Harry Styles-nak semmi szüksége nincsen katonai végzettségére, ám a helyzet hirtelen megváltozik. Nagyapja előre megjósolta, hogy hamarosan nagy pusztítás söpör végig az egész világon. Kitör a második világháború. Harry alig húsz éves, fiatalnak számít, ám a katonaságban sok a szabad hely, így hát behívatják a fiatalembert. Miközben szolgál megismerkedik egy nála pár évvel idősebb katonával, egy szimpla közlegénnyel, aki nem leli helyét a katonák között. Louis Tomlinson egy igazi kis dög, aki a saját anyját eladná egy szelet száraz kenyérért, mégis ő az egyetlen aki ápolja a haldokló Harry-t. Ám egy nap Louis-ból hadifogoly válik, megszökik a katonaságból, pont a dunkerquei bevonulás előtt. Ám ahogy telnek a napok, hetek és elkezdődik a csata Louis is előkerül a csatában, ezzel megmentve mindkettejük életét....</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZVoRHx8tL7EeZJGykox-PNRy0XtjnLPQmWOX9aC68b8hqwIEtvVKqb9OLmC8HiJkODLHoX4Bk6FSBjzF3XBldSlq60MovFNnbrhdRdskubD-U6BFgRxIxr-GktS66LlIxoDDKpOhKqU9B/s1600/lulu.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZVoRHx8tL7EeZJGykox-PNRy0XtjnLPQmWOX9aC68b8hqwIEtvVKqb9OLmC8HiJkODLHoX4Bk6FSBjzF3XBldSlq60MovFNnbrhdRdskubD-U6BFgRxIxr-GktS66LlIxoDDKpOhKqU9B/s320/lulu.png" width="271" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> Harry </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Órákon
keresztül beszélgettem Louis-val, már nem is éreztem a mérhetetlen dühöt, amit
anyuék okoztak az okoskodásukkal. Megnyugodtam, ahogy leírtunk egymásnak minden
kis részletet, ahogy hülyeségekről beszélgettünk. Még egymás teljes nevét is
megbeszéltük, mikor születtünk, meg hasonlók, mint a rossz dedósok. Minden kis
apróság érdekelt minket, ami nem tudom édes, vagy inkább beteg-e. Miért érdekel
az engem, hogy mi a kedvenc színe? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Beharapott
ajkakkal figyeltem a képernyőt és vártam a következő üzenetét, ami lassan meg
is érkezett. Sajnos nem volt számomra kedvező, azt írta, hogy fáradt, így
lefekszik aludni, de holnap találkozhatnánk az utcában. Elszontyolodva írtam
vissza egy ,,Oké, szia!”-t, majd letettem magam mellé a telefont. Imádom ezt a
pasit! Olyan édes, olyan gyönyörű. Szinte epekedve várom minden egyes kis
üzenetét, vagy matricáját, amiket Messenger-en küldözget. Máris hiányzik…</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ettől a
hiánytól pedig üresnek érzem magam, ismét egy fekete lyuk tátongott a szívem
helyén, ami mindent elnyel. Ismét eszembe jutott az a hatalmas veszekedés, amit
anyu és Jack vágott le a késésem miatt, na meg a srác miatt, akivel eddig
szórakoztam. Rögtön jöttek a ,,Buzi vagy?” teóriák, amire persze dühösen vágtam
vissza a ,,Ha igen, akkor engem is elküldesz a picsába?” mondatomat, amire anya
felelt egy hatalmas pofonnal. Innentől nem számíthatok túl sok jóra, biztosra
veszem, hogy ezentúl figyelve leszek. Mikor, kivel vagyok és miért? Milyen
sráccal? Túlságosan érzelemmentesen ment ez a ,,Coming Out” a részemről,
elvégre Jack csak most tudta meg, hogy én is meleg vagyok, akárcsak szegény
Istenverte fia. Ez még több rettegésre ad okot, bármikor kitehet az a beteg
állat, és onnantól nincs menekvés. Apámra sem számíthatok, elvégre lesz egy
jobb, szebb és okosabb gyereke, én pedig még jobban háttérbe szorulok. Bár
eddig sem voltam az életük fénypontja, ezek után pláne nem leszek, a mai nap
bárkit ki tudnék átkozni a világból, én pedig csak úgy a perem végére sétálnék
– annak a bizonyos tányér alakú Földnek – majd levetném magam a semmibe és
érzelmek nélkül lebegnék a sötétségben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hosszú
perceken keresztül feküdtem az ágyon, a nyugalmamból a telefonom rezgése
szakított ki, ami azt jelezte, valaki hív. Szemet forgatva nyúltam a telómért,
most mindenhez van kedvem, csak a két lányhoz nincs. Mikor kezembe vette akkor
láttam csak, hogy ez bizony apa, és nem Liz, de nem is Rose. Felvont
szemöldökkel vettem föl a telefont, majd beleszóltam:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Halló?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
Harry! Apád vagyok – szólt bele apa mély hangon, nem éppen a legkedvesebben. Ez
megint aggodalomra ad okot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Arra
valahogy rájöttem – forgattam szemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na
vegyél vissza magadból, de nagyon gyorsan, különben telefonon keresztül rúgom
szét a segged! Hogy mertél anyádékkal így beszélni? Nem csak anyáddal, de
Jack-kel is! Ő is felnőtt ember, felel érted, nem érdemli meg ezt a bánásmódot!
– Nem. Persze, hogy nem. Elvégre csak homofób és elüldözte a fiát
Franciaországba, meg mániákus, de amúgy tök rendes pasi. Remélem ezt apa sem
gondolta komolyan? Vegyek vissza magamból? Tizenhét éves vagyok, jogomban áll
ismerkedni akár fiúkkal, akár lányokkal. Ettől – az amúgy természetes –
dologtól ők sem tilthatnak el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem! –
felelte dühösen apám, szinte beleremegett a vonal, az éles, de mégis mély
hangba. – Szerencséd, hogy nem tudok hazautazni, Harold! Most szétrugdosnám azt
a kerek seggedet! Legalább jól megfogdosta az az állat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Milyen
állat, apuci? – kérdeztem angyalian, ugyanis állatról szó sem volt a
veszekedésben, csak egy srácról, akivel gördeszkáztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az a
srác, akivel hazagurultál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem.
Te most ezen vagy kiakadva? Azt hiszed ismeretlenül szexelgetek pasikkal? –
kérdeztem vigyorogva. Egyrészt be vagyok szarva az első alkalomtól – és erről
apa is tud −, másrészt meg tetszett ez a kis…lovagiasság, hogy még Amerikában
is aggódik egy kicsikét értem, hogy éppen mit csinálok a tengerentúlon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Melegen ajánlom neked, hogy nem – morogta orra alatt, mire hangosan
felnevettem. Ha nem feküdtem, volna biztosan hanyatt vágom magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahw!
Ari vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szóval
nincs köztetek semmi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Még
nincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mi az,
hogy még nincs? – Ismét vakkantott egyet, ezzel kiemelve azt, hogy neki nem
tetszik a szitu. Nem mintha annyira érdekelne mit gondol, akkor is össze fogok
jönni azzal a sráccal, ha csak egy éjszakára is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát…
Bejön a srác… Szerintem kedves és nagyon-nagyon tetszik a stílusa! Imádom!
Teljesen belehabarodtam! Érts meg engem, apa!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hány
éves és mi a neve? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Louis-nak hívják, és csak egy évvel idősebb nálam. Csak tizennyolc éves. Szőke
hajú, kék szemű, nagyon vicces, tele van tetkókkal, van egy fülbevalója és
rohadt édes! Ahw, olvadok – áradoztam folyamatosan, míg a vonal másik végéről
csak hosszú ,,Öööö”-ket lehetett hallani. Igen, úgy áradozom, akár egy rossz
tini csaj, de tényleg így érzek. Imádom minden kis apró részét a testének – bár
még sok kis helyet nem láttam –, imádom az illatát, a bőre puhaságát, az egész
lényét! Alig várom, hogy újra láthassam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, fiam. Én nem vonom azt kétségbe, hogy jó ember, de kérlek, fogd vissza
magad! Jack is ember, ő is felel érted, ráadásul felnőtt. Én sem bírom, de
akkor sem esek neki. Különben miért haragszol rá ennyire?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert
homofób. A meleg fiát is Franciaországba üldözte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry,
mi felnőttek is tévedhetünk. Lehet azóta megbánta, vagy más oka is volt arra,
hogy elküldje. Elvesztette a feleségét is, én sem élném túl a mai napig, ha ne
adj Isten anyád meghalna. Oh, apropó, dobjuk fel a napot. Érdekel a kistesód? –
kérdezte izgatottan, mire majdnem bevágtam egy öklendezős hangot, ugyanis
hidegen hagy Dana is, meg a porontya is. Nem érdekel mikor, és hogyan hozták
össze azt a gyereket, az sem, miért tartották egyáltalán meg, de persze apa még
egyszer apa lesz. Ismét átélheti azokat a bazi nagy örömöket, amiket velem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Attól
függ, mit akarsz közölni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak a
nemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Kitalálom! Kisfiú? Nahát! – forgattam szemet, miközben orrom alatt dünnyögtem.
Apa ahelyett, hogy kiakadt volna a ,,leszarom”-ságomon csak felsóhajtott.
Elképzeltem, ahogy hasonlóan göndör hajába túr, miközben összeráncolt
szemöldökkel beharapja az ajkát. Ugyanezt csinálom én is, mikor valaki hülyeséget
mond. Én nem mondtam hülyeséget, tényleg nem érdekel az a gyerek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen,
kisfiú. De figyelj, Harry. Attól, hogy egy másik nőtől lesz még egy gyerekem,
én még ugyanúgy szeretlek, és nem ítéllek el, a vérem vagy. Büszke vagyok arra,
hogy a fiam vagy és, hogy az apád lehetek. Ugyanolyan izgalommal és örömmel
vártalak téged is, mint az öcsédet, sőt. Talán téged jobban vártalak, elvégre
első gyerek vagy, és mindketten nagyon szerettünk volna már gyereket anyáddal.
Ne legyél féltékeny egy ártatlan életre, ő nem tehet semmiről. Azt is tudom
miért vagy ilyen, gondolom olvastad a cikket. Sosem nyilatkoztam a ,,Coming
Out”-odról, lehet valamelyik dolgozó szólta el magát. Sosem szidnálak, és én
így szeretlek. – Igaza volt. Nem kéne egy ártatlan babára haragudnom, ő nem
tehet arról, hogy meg fog születni. Meg azért apa sem olyan fiatal –
negyvenhárom éves – biztosan jó ideje szeretne még egy gyerkőcöt, de én meg nem
akarok kistestvért. Pláne egy másik, és majdnem velem egyidős nőtől…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van… Nekem is idő kell…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudom,
Hazz. Nagyon elcsesztük anyáddal, és talán ezt a sötétséget sosem tudjuk
belőled kiölni. Hidd el, ha tudtam volna, hogy ilyen hatással lesz ez rád…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Mindketten jól tudjuk, hogy már nem volna nektek. Emellett anya is félrelépett,
de már akkor te is másfele kacsingattál. Nem erőszakolhatom rátok az
együttélést, bár tény, lehet, ha Jack nem jön képbe rendbejött volna a
helyzetünk. Egy jó család voltunk, szép értékekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ebbe
már én sem tudok belekötni, túl tisztán látsz, fiam – sóhajtotta a telefonba. –
Büszkélkedhetek még neked, vagy hanyagoljam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Büszkélkedhetsz – feleltem mosolyogva, majd nagyot sóhajtottam. Takaróm
csücskét markolgattam, morzsolgattam, ez a beszélgetés egyre inkább nem
tetszőbb. Nem igazán van kedvemre ez a ,,Tudom, hogy hibáztam, mégsem tettem
ellene” dolog. Próbáltak, biztosan próbáltak tenni ellene, de én ezt nem
éreztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát,
ugye kisfiú és megvan már a neve is. Alexander-re gondoltam, neked tetszene?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öhm,
nem rossz, de… Inkább a Daniel, azt aranyosan lehet becézni. Dani, az cuki… -
vontam vállat, mintha látná.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Rendben, Daniel… Hm, miért nem jutott eszembe? – nevetett a telefonba boldogan,
ám hirtelen elkomorult. – Ám nincs vele minden rendben, ennek ellenére várjuk
őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mi az,
hogy nincsen vele minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nagy
esélye van a fogyatékosságra, mármint értelmi fogyatékosságra. Persze, ez még
csak a terhesség eleje, mindent megteszünk a baba egészségéért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Remélem rendben lesz… - sóhajtottam. Tényleg nem lenne valami ,,hú de jó”, ha a
baba betegen születne. Aput sajnálnám, nem lenne könnyű együtt élni a tudattal,
hogy a gyerekem más, és lehet én tehetek róla. Nem ítélek el senkit, csak…
Elképzeltem. Egy oxigénhiányosan született gyerek is néha brutális, akkor egy
olyan, aki talán sokkal ,,lejjebb” van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én is,
Harry. Én is. – Természetesen nem érdekelt a gyereke, ennek ellenére nem
kívántam neki semmi rosszat, távol álljék tőlem a rosszindultat, egy gyerek sem
érdemli meg ilyen pici korban a betegséget, na meg persze a szülők sem. Nagy
lelki fájdalom lehet az, mikor tudod, hogy a gyerekednek sosem lesz teljes
élete, és mindig rád fog támaszkodni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Amúgy,
honnan tudtad, hogy összevesztem anyuékkal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Anyád
írt facebookon, hogy beszéljek veled, mert kezdesz kiállhatatlan lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na de
bezzeg a pasija…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
foglalkozz Jack-kel, Dana-val sem foglalkozol. Jack-hez is annyi közöd van,
kint Dana-hoz. – Ez igaz volna, ha Jack nem lenne ennyire homofób. Dana nem
homofób, így őt sokkal jobban kedvelem, mint azt a nyomorékot. – És ne vessz
össze anyáddal, ne bántsd őt, ha nem muszáj. Nem érdemli meg – sóhajtotta a
telefonba. Szemet forgatva morogtam orrom alatt egy ,,Oké”-t, nem mintha néha
anya nem érdemelné meg azokat a szavakat, amiket a fejéhez vágok, de persze, ő
az anyám. Akármit is tett jár neki a tisztelet, elvégre tőle kaptam az életem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Apám
jobbnak látta, ha leteszi, ráadásul, ha jól hallottam Dana is nyekergett már. A
beszélgetés után ismét csak feküdtem, más és jobb dolgom nem volt, már régen
lefürödtem, Louis nincs fent Messengeren, és amúgy sem akarok túl sok mindent
csinálni este tizenegykor. A plafonomat figyeltem, ismételten eszembe jutott a
régi, repedezett és neonfényes plafonom, amit annyira szerettem. Hiányzik a
régi a szobám, a régi emberek. De már semmi sem lesz olyan, mint régen. Sem a
baráti köröm, sem az anyával való kapcsolatom, és maga az életem sem. Magában
ez nem is lenne olyan baj, de nem tudom, hogy jó vagy rossz irányba tartok.
Jobb lesz-e így vagy csak rosszabb lesz minden? Louis-nál tényleg van esélyem?
Ő jó útra térít, ha eltévednék?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ezeken
gondolkodva nyomott el az álom. Ennek hála Louis-val álmodtam, azt álmodtam a
suliban vagyunk és ő nem hajlandó hozzám szólni, hanem helyette pár haverjával
vihog. Louis nem ilyen, mást láttam benne. Kívülről ő volt az, felismertem a
tetkóit, a haját, a fülbevalóját, de belülről… Máshogy csillogott a szeme, más
kék volt az a szem. Nem olyan szép tengerkék, sokkal inkább rideg jeges-kék.
Mikor felém fordult, mikor elment előttem más volt a kisugárzása, a nézése, a
mozdulata. Mást láttam… Úgy éreztem azt <i>a
mást</i> is ismerem, mintha láttam volna. Közelinek éreztem mindkettőt. A két
ember egy testbe volt zárva. Összezavart. Tudtam, hogy nem Louis, mégis őt
láttam. Jól tudtam, hogy valójában nem beszélne velem olyan ocsmány módon, mint
az álmomban, nem lökne el az udvaron, nem lenne velem erőszakos. Az álmomban
mégis majdnem, hogy megerőszakolt. Úgy éreztem kihasznál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ültem a
járda szélén és hallgattam, amit Louis magyaráz, de csak hallottam. Nem fogtam
föl belőle egy szót sem, csak ültem és bambultam. Újra és újra lepörgött előttem
tegnap esti álmom, nem értettem miért pont ezt álmodtam és ilyen formában.
Ráadásul az egész napom úgy telt, hogy nem szóltam senkihez, jóformán meg sem
hallottam, ha mégis csak hozzám mert szólni valaki. Louis-val sem nagyon beszélgettem,
pedig minimum egy órája kint vagyunk az utcán, ráadásul délután hat óra van. Ez
azt jelenti, hogy a mai nap nem csináltam semmi mást, csak az álmomon
gondolkodtam, azon kívül pedig az ablakban ültem. Nem értettem, miért is
taglózott le ennyire egy álom, miért kerültem ennyire a hatása alá. Fura volt,
fura volt, de jól tudtam, hogy Louis nem ilyen. Nem mintha amúgy annyira
ismerném, hogy ezt száz százalékra megmondjam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudod,
Harry, nem akarlak megbántani, de neked magyarázok, nem a gördeszkámnak. Az
gurul magától is. – Louis kicsit durcás hangja rántott vissza a jelenbe. Tátott
szájjal fordultam felé, kicsit nyálas is voltam. Alaposan elbambultam… Ilyen
undorító képet vághattam körülbelül már tíz perce. – Hú, bongyi. Te aztán tudsz
bambulni – nevetett fel hangosan a szöszi. Felnéztem rá, ekkor mintha
elkomorult volna. Oldalra biccentette a fejét, majd felsóhajtott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
haragudj – sóhajtottam, majd tenyereim mögé rejtettem fáradt arcomat. Bár
végigaludtam az éjszakát, koránt sem keltem olyan kipihenten, mint szoktam.
Fáradtabbnak éreztem magam, mint mielőtt lefeküdtem volna aludni. Szétszórt
voltam, elveszett. Hallottam, ahogy Louis leül mellém, majd ismét felsóhajtott.
Lágyan megcirógatta hátamat, miközben szabad kezével maga mellé húzta a deszkáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Valami
nincs rendben, jól sejtem? – kérdezte kedvesen. Ezúttal én sóhajtottam fel,
majd leengedtem kezeimet és átöleltem térdeimet. Felnéztem Louis-ra, aki lágyan
mosolygott, ezzel arra ösztönözve, hogy nyugodtan mondjam el neki, mi nyomja a
szívemet. Nem mintha nem lenne kedvem ahhoz, hogy elmondjam neki a
legféltettebb titkaim, vagy hasonló, de… Nem is tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
rosszul aludtam – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Miattam? Nagyon leszidtak a szüleid? Azért nem aludtál? – Aggódott. Nagyon is,
úgy éreztem tényleg aggódik amiatt, hogy miatta kaptam ki otthon, pedig
egyáltalán nem érdekelt mit mondtak anyuék. Egyáltalán nem izgattak a szidásai,
csak felhergeltem magam és én is visszaordítottam, amire persze a válasz egy
nagy pofon volt. Nem is szóltunk ma egymáshoz… Kínos csend lebegett minden
alkalommal körülöttünk, mikor véletlenből egy légtérbe kerültünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
vagyis de. Miattad, de mégsem. – Olyan értelmes mondatot kreáltam, hogy Louis
egyik szemöldöke felugrott, a szája pedig tátva maradt. Nagyon értelmesen tud
velem szegény beszélgetni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh,
oké – nyökögte kicsit zavartan, majd nagyot sóhajtva a hajába túrt. – És most
értelmesen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát…
Veled álmodtam. De nem téged láttalak a testedben…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
akkor? – kérdezte elmosolyodva. Úgy látszik tetszik neki, hogy vele álmodtam az
éjjel, sőt fel is dobta és már nem aggódik úgy. Bár engem nagyon is összezavart
ez az álom, semmi baj Louis, mosolyogj nyugodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom, csak nem te voltál. Fellöktél, leordítottál, erőszakos voltál. Nem
ilyennek tűnsz. Aztán lehet csak még nem mutattad meg a fogad fehérjét – vontam
vállat, mintha mit sem számítana, pedig a szívem hevesen dobogott. Mintha
megvádoltam volna, hogy lehet színészkedik és átver. Pedig nem éreztem így, tök
természetes volt az is, hogy alig egy nap ismerkedés után már az utcán ülünk és
a magánéletünkről beszélgetünk, na meg az álmaimról. Olyan természetesnek tűnt
az álmaimról beszélgetni, pedig ez egy csöppet sem normális. <i>Harry, hahó! Louis idegen! Tegnap láttad
először, akkor is csak egy órát lógtál vele, most mégis majdnem kinyögted, hogy
szerelmes vagy? Hülye vagy! </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azt
hiszed, megjátszom magam előtted? – kérdezte kedvesen. Bólogattam. Nem hittem
azt, de… Nem mertem neki még hinni. – Jogos, csak egy napja ismersz, de…
Megnyugtatlak, nem játszom meg magam. A külső, csak külső, sok réteg festék, de
belülről nem ilyen vagyok. Nem vagyok ilyen vad vagy szívtelen. Nem, hogy téged
nem tudnálak bántani, de mást sem. Szóval csak egy idétlen álom volt – vont
vállat mosolyogva, majd ismét elkezdte hátamat cirógatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szörnyű vagy – sóhajtottam fejet rázva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh, ne
simogassam a hátad? Hát jó, nem simizlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
nem azért. Hanem… Mert beloptad magad az álmaimba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Áh,
szóval kedvelsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahha –
vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hüm,
egy napi ismertség után?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
ne? A legjobb barátok is megismerték egyszer egymást, nem? – Oh, mikor én és a
két lány megismerkedtünk… Katasztrófa volt! Azt hiszem alsóban úgy ismertem meg
a két lányt, hogy elloptam az egyik kakaóját, de ebben már nem vagyok biztos.
Az viszont tuti, hogy valamiért nagyon haragudott rám Rose, és a tanárnő
békített ki minket és mivel Rose is Liza már akkor is össze voltak nőve, így
egyik hozta a másikat. Így kezdődött a barátnőviszonyom. Anya sokáig azt hitte,
szerelmes vagyok valamelyikükbe, pedig soha nem tetszett egyik lány sem, és ők
sem voltak belém szerelmesek. Ahj, de hiányoznak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igaz,
igaz. – Elgondolkodott, aztán hirtelen elmosolyodott. – Én nagyon furán
ismerkedtem meg a legjobb barátommal. Zayn-nel. Egyszer homokot szórt a
hajamba, én pedig hozzávágtam egy műanyag kisvödröt, még oviban. Azóta mi
vagyunk a legjobbak, még együtt is lakunk – rázott fejet mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh
tényleg, tegnap írtad is. – Valami rémlett, mintha valóban említette volna még
valamikor az elején, hogy van egy haverja, aki vele él. Javadd volt a középső
neve, azt megjegyeztem, de csak azért, mert fura név. Nem mintha maga a Zayn
nem volna az. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen.
Na, akkor deszkázunk? Kezdjük az alapokkal. Állj föl a deszkára, majd mozgasd a
csípőd úgy, hogy mozogjon alattad. Csak egy kis egyensúly érzék növelő, vicces
lesz, de nyugtasson meg, hogy én is így kezdtem. Na gyerünk – biccentett a
mellette lévő deszkára, mire nagyot sóhajtva felálltam, majd kezembe vettem a
gördeszkáját. Letettem elé, feláltam rá és úgy mozgattam a csípőm, ahogy ő
mondta. Azt hittem egyszerűbb lesz, ehhez képest majdnem megcsókoltam az
aszfaltot. Felnevetett. Na igen, olyan lazán álltam rá, aztán még ezt sem tudom
megcsinálni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
röhög, együtt érez – dünnyögtem orrom alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ugyan,
Harry. Én is így kezdtem. Anno hat évesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szóval
olyan béna vagyok, mint egy hat éves? Na kösz… - Egy kicsit szarul esett, hogy
így kinevetett, most álltam másodszor azon a biszbaszon. – Nem lehet mindenki
olyan profi, mint te…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahw,
te, megzabállak. Koránt sem vagyok én olyan profi – legyintett egyet. – Csináld
tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De ez
ciki…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen
az – bólintott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis
és az empátia – forgattam szemet, majd ismét neki kezdtem a rendkívül vicces
gyakorlatnak. Próbáltam lassabban és óvatosabban csinálni, de így is sikerült
összeismerkednem az autóúttal, amit Louis csak egy nevetéssel díjazott, majd
visszatessékelt a deszka tetejére. Jó fél ólán keresztül csináltam ezt, aztán
kellett egy lábon is ugyanezt csinálnom. Jó sokszor vágtam magam földhöz, de
természetesen Louis mindig megkérdezte, jól vagyok-e, pihenjünk-e. A válaszom
mindig nem volt, meg akartam mutatni, hogy ennél jobb vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Talán
ügyesebb lettem, talán nem, de az egyensúlyozás a végére egész jól ment. Már
nem estem le annyiszor, néha-néha még a lábamat is meglendítettem, így a deszka
gurult is alattam, amit sikítozással fogadtam. Louis pedig büszke volt magára,
megtanított egy reménytelenül béna srácot egyensúlyozni egy álló deszkán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, elég lesz. Ügyes voltál – sóhajtotta mosolyogva egy jó másfél óra múlva,
mikor kellően kinevette magát. Sokszor már a sírás kerülgette, volt olyan, hogy
a hasát fogta a nevetéstől. Természetesen nem csak abból állt az a másfél óta,
hogy ugrándoztam, mint az idétlen hülye gyerekek, hanem beszélgettünk is.
Feljött a kistesóm, apám, anyám, a barátnőim. Akkor erről ismét eszébe jutott
Zayn, a legjobb barátja és hasonlók. És meglepően sok festő, író vagy költő
nevét tudta, tudott könyvekből idézni. Olyan komoly és nehéz pszichológiai
könyvekből tudott idézni, mint amiket anya olvas. Vagy…orvosi könyvekből,
jogász könyvekből. Meg tudta mondani az oldalszámokat is, ráadásul bármilyen
számokat összeszorzott. Akár három, négy, de ötjegyűt is. És jó megoldások
voltak. Kiszámoltuk számológéppel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hála
Isten – sóhajtottam fáradtan, majd leléptem a deszkáról és leültem mellé. A
zsebében kotorászott, majd hosszas keresgélés után egy modern kis
cigarettatartó dobozt, és öngyújtót húzott ki a melegítőnadrágból. Nem
gondoltam volna, hogy cigizik. Nem tűnt olyannak, mégis olyan természetesen
laza volt minden mozdulata, mintha tényleg évek óta csinálná. Kinyitotta a kis
dobozkát, majd kivett belőle egy szálat, aztán felém nyújtotta a dobozt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kérsz?
– kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
nem dohányzom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És nem
is próbáltad ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
de nem is akarom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Helyes
– bólintott helyeslően, miközben szájába helyezte a szálat és meggyújtotta. A
cuccait visszadugta a nadrágzsebébe, közben érzékein szívta-fújta a cigi füstöt,
anélkül, hogy a kezeit használta volna. Nem irritált a cigaretta szaga, jó
ideje hozzászoktam már a jellegzetes füsthöz, apa is cigizik és anya is cigizett
sokáig, amíg össze nem jött azzal a nyomorékkal. Jack nem bírja a szagát, de
könyörgöm, ez mindentől rosszul van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ezt
hogy csinálod? – kérdeztem elcsodálkozva ezen az egyszerű trükkön. Szájához
nyúlt, majd ujjai közé szorította a szálat, és kivette a szájából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Beszorítom a két fogam közé, így tudom szívni és fújni a füstöt. Egyszerű férfi
trükk – vont vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
mióta dohányzol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó pár
éve. De te ne próbáld ki, nem jó semmire. Csak van, aztán semmi haszna. Nem
lesz tőle jobb semmi, max rontja a tüdőd, meg a többi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
akartam kipróbálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Helyes
– kuncogta orra alatt,miközben folyamatosan cigizett mellettem. – Apropó, nem
zavar a szaga?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
oké. Amúgy, kicsit sulis téma, de mi a kedvenc tantárgyad? – Érdekes kérdés
volt, nem tudom honnan jött neki ez a hirtelen kérdés, bár igaz, ami igaz, ezt
nem kérdezte meg tőlem tegnap, szóval lehet valóban érdekli.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öhm, a
rajz. Szeretek festeni, egész ügyes vagyok. Imádok festeni, de egy ideje
nincsen pénzem vászonra, sem festékre. De a nyáron rászoktam a hennára is,
mennyasszonyoknak sokszor festettem kesztyű helyett – dicsekedtem rögtön, ami
persze igaz volt. Szép henna festést tudok készíteni, és ráadásul zsebpénzt is
hozott, bár az idén kevesebbet tudtam vállalni, mint tavaly, elvégre
költöztünk, de így is felkerestek páran. De vászonra sosem tellett. Ahogy
festékre sem, minden zsebpénzem a suli kezdésre és a henna festékre kellett.
Hiányzik is a festés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Zayn
is szeret vászonra festeni. Ha gondolod szerválhatok neked pár vászont és
festéket – vont vállat lazán. – Kíváncsi vagyok mire vagy képes – kacsintott egyet.
– Miket szoktál festeni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tájakat vagy embereket, de főként színesben, de rajzolni viszont
fekete-fehérben szeretek. És a haverod?<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő
nagyon színesen fest. Mint egy rossz Picasso, komolyan. Néha csak vonalaknak
tűnnek azok az érzéki ecsetvonások, holott lehet benne van abban a vonalban
szíve-lelke, nekem mégis csak vonal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert
nem látsz a festmény mögé. Minden képnek van valami mondanivalója, csak nem
minden ember érti. Nem mindegy miért festette azt az alkotó, amit. Mindennek
jelentése van – magyaráztam nagyot sóhajtva. Engem is csak a rajz tanár értett
meg, hogy miért rajzolok állandóan hervadt rózsát, vagy jégbe zárt virágot,
vagy olyan embert, aki takargatja magát. Azt sem értették sokat miért csak
fekete-fehérben rajzolok, miért nem színesben. Pedig ennek tudatos oka volt.
Mindennek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Lehet –
sóhajtott fel, majd eldobta az elszívott cigijét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
neked mi a kedvenc tantárgyad?</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , serif;">− Pszichológia, biológia és a földrajz. De a két elsőt szeretem a legjobban. Egyszer volt a biosz faktos tanuló csoport boncoláson, míg én imádtam figyelni, ahogy tulajdonképpen szétszedik az embert, addig a többiek sorban mentek hányni. Szóval igen, szeretem a biológiát. – Olyan édesen magyarázott, hogy felkuncogtam rajta, pedig a bioszt utálom a legjobban. Pszichológia jöhet – bár felesleges – na de a biosz? Inkább földrajz, vagy hasonló, de mondjuk a kémiánál minden jobb. Főként Louis… Louis egy megfejthetetlen festmény, akinek még nem tudom a jelentését, de szeretném megfejteni, mielőtt kifutok az időből.</span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
<br />Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-70238085177842916832017-01-24T11:12:00.000-08:002017-01-29T08:58:36.542-08:00Negyedik fejezet - Levakarhatatlan festék<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, babák! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Végre túl vagyok a féléven, és hála Isten elég jól sikerültek a jegyeim, köszönöm a türelmet! Sajnos nem igen jutottam géphez, vagy elaludtam, vagy tanultam, szóval lehet kicsit uncsi lett a rész, de próbáltam bele-belerejteni pár dolgot, nem tudom, hogyan sikerült. (Remélem nem látszik, hogy lassan két hete nem alszok a rémálmok miatt, és olvasható maradt :D )</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Szóóval, nem is tudom, még mit mondhatnék, tényleg csak annyi, hogy sajnálom, hogy így megvárakoztattalak titeket, de tényleg gyötörnek a rémesebbnél, rémesebb álmok, és...nem tudom magam kipihenni, ha napközben alszom, akkor este nem tudok és teljes para van rajtam... Fuh, lehet a hétvégi is benne van, de... Nem tudom, megint olyan, mintha nyomnák a vállam...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Na mindegy! :D Minden nehézség és negatívum ellenére én szívemet, lelkemet beleadtam a részbe, szóval remélem tetszik nektek és kicsit feldobom vele az én drága Liz-emet. :3 </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>(csak úgy érdekességként, eddig 31 oldalt írtam összesen a Színjátékból :D )</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span><span style="font-family: "black"; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg80dT4ywfygLENVPX8JYmAODqr8o7UXk-2pWdoPBbpLMyUBrISpcTnHXK4MEzZ9vVP8gpvlEak0cRZVQg_sr0hSs8FoM9SurP5sXXX2PHmJXz7uSEgiDmaz15Mz5X7NUbGl9Rrdj2gV3UU/s1600/14732315_589044041287417_4846992918766783547_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg80dT4ywfygLENVPX8JYmAODqr8o7UXk-2pWdoPBbpLMyUBrISpcTnHXK4MEzZ9vVP8gpvlEak0cRZVQg_sr0hSs8FoM9SurP5sXXX2PHmJXz7uSEgiDmaz15Mz5X7NUbGl9Rrdj2gV3UU/s320/14732315_589044041287417_4846992918766783547_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Louis<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Már
sötétedett, mikor végre úgy döntöttem, ideje hazamenni. Hogy addig merre
lófráltam? Erre-arra, mindenfele. Benéztem pár ismerőshöz, rokonhoz, haverhoz. Előtte
pedig hazakísértem egy srácot, akit bár nem akartam átverni, mégis hazudtam
neki. Aranyos volt és őszinte, ami rögtön elnyerte a tetszésem, elvégre egy
emberben az a legfontosabb, hogy őszinte legyen. Persze sokszor már azt is
megszabja az élet, hányszor lehetsz igazán őszinte. Sokszor kell hazudnod a
boldogsághoz, hogy én a boldogságért hazudtam-e, azt nem tudom, de az biztos,
hogy sosem sikerült még ilyen könnyen füllentenem. Talán Harry boldogságát
akarom, hogy megbízzon bennem, talán most barátra leltem egy tizenhét éves
fiúban, akit már most megviselt az élet. Tudom mit érezhet, bár talán az én
veszteségem kicsit nagyobb, az sem lehet jobb, ha élnek a szülei és nem
foglalkoznak vele. Én is elvesztettem a szüleim, az egyik meghalt, a másik
pedig… Számomra halott.</span></div>
<a name='more'></a>Kitett, elzavart, én lettem a család szégyene, okkal
vagy ok nélkül az már régen lényegtelen, a család széthullott, vagy mellém
álltak, vagy elpártoltak tőlem, így kialakult egy hatalmas ellentét a
Tomlinson, a Wright és a Davis család között. Talán a Wright család támogatott
a legjobban, míg a Davis család eltűrt, ha látogatóba mentem, de a
Tomlinson-ok… Rengetegen vagyunk, mégsem volt senki, aki mellettem maradt
volna, mindenki apám pártfogója lett, így hát már tíz éve külön élek, hol a Wright
családnál, hol a Davis családnál. Bár jelenleg a haverommal élek együtt,
Zayn-nel, aki nem csak haver, de bizony osztálytárs is volt. Alsóban, gimiben,
de sajnos a fősulin nem, ugyanis míg Zayn-t jobban vonzotta a művészet – azon
belül is a rajz és a festés – addig engem a gyerekek és a tanítás érdekelt.
Menő és laza tanár vagyok, sok-sok perverzséggel. Szőke haj, tetkós test,
fülbevalók? Senki sem nézne tanárnak, de még tanult embernek sem, és ezek
szerint felnőttnek sem. Harry könnyedén elhitte, hogy végzős vagyok a
gimnáziumban. Ami nem is baj, szerettem a gimit – már amennyire azt lehet
szeretni – de hogyan fogom ezt megcsinálni? Engedni fogják azt, hogy ismét
tizenkettedikes legyek?<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ezen
gondolkodva gurultam hazafelé egy szál cigit szívva. Életemben nem találtam ki
ekkora hülyeséget. Zayn megöl, ha ezt elmondom neki. Oh, Zayn… Bassza meg! Azt
ígértem ma én főzök vacsorát, na, még egy ok arra, hogy felnégyeljen. Úgy volt,
hogy ma én főzök valamit – szerinte jól főzök –, de nem volt sem időm, sem kedvem
hozzá. Egész nap tanultam, felkészültem a főiskolai évkezdésre. Bár diplomázni
már nem fogok, de tovább szakosodok, ami azért felkészülést igényel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hazaértem.
Félve nyúltam a kilincsért, majd nyitottam be a házba, amit betöltött a TV
moraja, akkor már Zayn itthon van. Beljebb léptem és megpillantottam haverom
fekete buksiját, amint éppen nyaka törött pózban nézi a TV-t, nekem háttal. Ha
jól láttam valami idétlen sorozat ment, vagy legalábbis valami romantikus, mert
éppen tépték egymás ajkait a szereplők. Beharapott ajakkal imádkoztam, hogy ne
vegyen észre, miközben az ajtó mellé helyeztem a deszkámat, és elnyomtam a
cigim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hol
voltál eddig? – kérdezte kicsit durvábban a megszokottnál. Úgy látszik nincs
szerencsém, felnyögtem. Magyarázkodás, na ez nem megy nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Deszkázni – volt rövid válaszom, mire felmorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kivel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Magammal? – kérdeztem flegmán. Zayn-től kaptam egy mérges sóhajt, majd
megfordult a kanapén úgy, hogy lásson engem. Nem tűnt túl boldognak, sőt
egyenesen haragudott, amiért ennyit késtem, ráadásul még nem is főztem. De
ahogy látom már sikerült kaját szerválni, egészpontosan rendelni egy kínai
kajáldából. Jó pár üres kínais doboz hevert a kisasztalon, amit direkt azért
tettünk oda, hogy ott kajálhassunk. Jobban szeretünk TV nézés közben kajálni,
mint mondjuk együtt, csöndben a konyhában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis…
− sóhajtotta dühösen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, egy srácot kísértem haza, aztán beugrottam Lucas-hoz. Na? Boldog vagy? –
kérdeztem én is nagyot sóhajtva, majd fejet rázva sétáltam én is a kanapéhoz,
hogy lehuppanhassak a minden lében kanál haverom mellé. Zayn követett a fejével
egészen addig, míg le nem ültem mellé, akkor féloldalasan ült, egyik kezével
átölelte a kanapé támláját, a másikat ölébe ejtette, míg lábait keresztbe
tette. Felhúzott szemöldökkel figyelte minden laza, de annál inkább ügyetlen
mozdulatomat. Majdnem a kanapé mellé ültem, éppen, hogy vissza tudtam huppanni
mellé. Felnevetett, majd fejet rázott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Valami
nem kóser, te nem ilyen vagy. Mit csináltál már? – Ha nem ismerne úgy, mint a
tulajdon tenyerét, talán ki is nevetném, hogy mik ezek az alaptalan vádak, ám
sajnos igaza van, tényleg van valami baj. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Valóban van egy kis gikszer – szívtam fogamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na
lökjed, William – kuncogta középsőnevemet használva, mire automatikusan szemet
forgattam. Utálom a középső nevem, ami a William volna, egyrészt így hívják a
keresztapám – azaz Lucas apját – is, ami nagyon zavar, ugyanis Lucas-szal nem
vagyunk valami jóban. Bár Will bácsit szeretem, Luc miatt nem látogatom túl
gyakran, a mai nap is csak Lucas jegyzeteit kértem el, hogy segítsenek
némiképpen a szakosodásban. Bár én magam jobban tudom a francia nyelvet,
elvégre ott jártam főiskolára, néha jól jönnek a jegyzetei. Azok a három-négy
éves jegyzetek… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Megástam a sírom! – kiáltottam úgy, mintha igen nagy teljesítmény volna ez
tőlem. Minimum úgy éreztem magam, mint egy szerencsétlen apa, akinek végre
sikerült teherbe ejtenie a nejét. Körülül azok ilyen büszkék, mikor az asszony
közli az infót. Zayn sürgetően nézett rám, mire nagyot sóhajtva folytattam. –
Azt hazudtam egy srácnak, hogy még csak tizenkettedikes vagyok…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aztán
mi a jó kurva anyámért? – Szidhatja az anyját, minimum húsz éve nem látta,
jóformán az apja nevelte, anyja kurvának állt, így hát maradt az apjával, aki
pedig feketén dolgozott egy cégnél. Jobb, mint a semmi, a főiskolai évekre elég
volt, bár így sem megy sokra a diplomájával, mert ő is csak rajztanár lesz – ha
minden igaz. Ha minden jól menne, akkor talán ő is mehet a Harris City South Norwood
szakgimnáziumba tanítani, bár minek. Sok gyerek le sem szarja a rajzot,
ráadásul nem is igazán fontos, szóval inkább eljár ide-oda feketén dolgozni,
mert miért ne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Fel sem
fogtam milyen mérgesen méregetett, alig, hogy kimondtam azt, hogy ,,egy
srácnak” máris megtelt a szívem melegséggel, és úgy éreztem a fellegekben
járok. A pillangóim is megjelentek, amik már tíz éve nem repdestek a
gyomromban, most mégis szinte ezrével köröztek odabent. Ilyenkor mondom azt,
hogy olyan vagyok, mint egy rossz tini, így nem csoda, hogy azt hazudtam
tizenkettedikes vagyok. Zayn erre pedig mindig azt mondta; Huszonnyolc éves
vagy, húsznak nézel ki, tizennyolcnak érzed magad és egy két éves szintjén
vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
hát azt nem tudom – ráztam fejet bárgyún mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Állj,
állj, állj! William, mi ez a mosoly?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Milyen
mosoly? – kérdeztem vissza értetlenül, mire megjelent a ,,mindent tudok”
vigyora. Ilyenkor mindenre rájön, vagy legalábbis majd pár hét múlva a képembe
vághatja: Megmondtam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te
szerelmes vagy? – kérdezte döbbenten, de mégis éreztem rajta azt a bizonyos
vicces gúnyt, amit anno a gimiben alkalmazott először.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kibe,
Javadd? – kérdeztem szemet forgatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Abba
az ismeretlen srácba, akinek azt hazudtad tizenkettedikes vagy. Ami annyira nem
is lenne baj, mert te születésed óta mentálisan zavarodott vagy, de William,
hogy a picsába fogod te rávenni az igazgatót, hogy vegyen fel a tizenkettedik
osztályba? – Jogos. Tényleg nem tudom, hogyan veszem rá Mr. Woods-ot, hogy
engedjen tanulni, vagy legalábbis engedje, hogy eljátszhassam a tizenkettedikes
menő gyerek szerepét. Bár teljes ellentettje lennék magamnak, és máshogyan
jönne ki a szerep, mint tíz éve. Én sosem voltam menő, vagy rosszfiú, én voltam
a suli hercegnője. Kis barna hajú, cuki, kicsit duci srác voltam, hatalmas kék
szemekkel, rózsa vörös ajkakkal, amit sok lány irigyelt. Na meg persze a
tökéletes, nőies alak. Széles csípő, szélesebb mellkas, lapos has, formás
lábak… Csajos voltam és esetlen, míg Lucas lenne a mostani énem. Mivel Lucas az
unokabátyám, és idősebb nálam, így ki is tolt velem rengetegszer. Megalázott
mások előtt, azt hazudta lefeküdtem a suli nyomijával, sőt olyat is hallottam
már, hogy azt hazudta a lányoknak én is lány vagyok, csak van azom is. Nem
mintha annyira érdekeltek volna a kitalált meséi, amik mostanra legendává
értek, soha nem érdekelt mit művel Lucas a hátam mögött. Aztán eljött a
tizenkettedik osztálya, én meg kis tízedikesként koptattam a földet, Lucas
pedig megváltozott. Vagy legalábbis azt hittem, hogy megváltozott. Lassan
megért az értékrendje, sok dologban egyetértettünk, sok versenyen képviseltük
az iskolát, aztán mi lettünk a ,,Wright fivérek”, egyrészt felvettem az apja
nevét, másrészt hasonlóak voltunk, mégis különbözőek. Ez olyan, mint a fekete
és a fehér szín… Szépek, szépek, de nem egyformán szépek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom, Zayn – ráztam fejet, miközben nagyot sóhajtottam. Reménytelen vagyok.
Sosem növök fel, mindig csinálok magamnak valami hülyeséget. Ha már más nem
csinál, hát akkor vegyük a saját kezünkbe az irányítást, igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mit
tudsz te?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Pitagorasz-tétel, kétikszes egyenlet, kémiai egyenletek, biológia, francia
nyelv, spanyol nyelv…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csönd!
– emelte fel kezét, ezzel jelezve tényleg fogjam be, mert megjárom. Pedig még
nem is fejeztem be miket is tudok… Alap nyolcadikos és gimis anyagok, de
viszont azért főiskolán tovább lehet ezt fejleszteni egész magas szintre, már
amennyire egy biológiát tanító professzor tud számolni. A főiskolában az a
vicc, hogy csak akkor foglalkoznak például a matekkal, ha olyan szakra mégy,
máskülönben még a borravalót sem tudod kiszámolni számológép nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oké –
sóhajtottam. – És te, Zayn? Nem akarsz diák lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te
tényleg azt akarod, hogy elfordítsam a fejet háromszázhatvan fokban? – kérdezte
felvont szemöldökkel. – Könyörgöm, Louis. Itt csak te vagy ilyen hülye, hogy
ismét gimnazistának állj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
eljátszod az apám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És, ha
én az anyád akarok lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azt is
megoldjuk – vontam vállat, majd hirtelen összeakadt a tekintetünk. Amint
megláttuk egymás szemét rögtön kitört belőlünk a nevetés, ekkora hülyeséget is
régen hoztunk össze alig negyed óra alatt, legalábbis az elmúlt tíz évben. Anno
sokszor voltak hülye vicceink, brutális és morbid vicceink. Csak akkor még
tizenévesek voltunk, mostanra közelebb vagyunk a harminchoz, mint a húszhoz,
szóval elég hülyén adja magát ez a beszélgetés. Főleg, hogy ma már lehetséges
az, hogy férfiből nőt csináljanak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Mondtam már, hogy édesen nevetsz? – kérdezte hirtelen abbahagyva a nevetést.
Szemet forgattam. Ezt sokszor csinálja ezt, csak úgy szimplán megjegyez
valamit, mintha udvarolna. Holott udvarlásról szó sincs, csak éppenséggel
vannak ilyen idióta pillanatai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudod mi
édes még? – néztem rá felvont szemöldökkel. Elhúzta a száját, majd nyelvét
csettintve megszólalt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
akarom megkóstolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
ne tegyél ilyen megjegyzéseket. Szeretném elfeledni a régi Lou-t – dünnyögtem
orrom alatt. Hogyan tudom elfeledni magamat? Nehezen. Ezért kell a hajfestés, a
tetkók, a piercingek, a fülbevalók, a lazaság. Nem akarok az lenni, aki voltam,
bár az ember elméletileg nem tud megváltozni, én mégis szeretnék. Ha máshogy
nem, hát így szabaduljak meg a múltamtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A régi
Lou-ra mindig emlékeztetni fog a megváltoztathatatlan mosolyod, tekinteted,
nevetésed és zokogásod. Aki ismert, az mindig azt mondja, hogy a színes külső
alatt ugyanaz az ember lakozik. Van egy festményem, amire festettem még egy
réteg festéket, de az sokkal másabb volt. Megfogadtam, hogy akkor fogom
lekaparni, mikor változtatni akarok magamon. Lekapartam, és ugyanazt az embert
láttam, mint az előző rétegen, csak az igazi elképzelésem. Az eredeti embert
láttam. Ha rólad levakarnám a festéket ugyanazt a Lou-t látnám, akit tíz éve.
Magad elől nem tudsz menekülni, ebbe törődj bele. – Sírhatnékom támadt ezektől
a szavaktól, fájt, hogy igaza van. Sosem fogom magam elfogadni, mert sosem
tudom megölni a személyiségem. Talán annak a srácnak segíthetek majd
elfogadtatni önmagát, talán én jó irányba terelhetem és nem lesz olyan, mint
én. Nap, mint nap magam elől menekülök, olyan, mintha az árnyékom elől futnék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És ha
több festéket kenek magamra, akkor is felismernek? – kérdeztem halkan, szinte
suttogva, végig a levegőbe nézve. Nem mertem Zayn-re nézni, az a veséig látó
tekintete kikészítene. Felsóhajtott, majd közelebb araszolt hozzám. Térdemre
rakta kezét, miközben fejét vállamra fektette. Fél szemmel figyeltem mit művel,
de nem csinált semmit, csak simogatta a combomat, hogy némiképp megnyugtasson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Olyan
gyönyörű vagy, Lou. Miért akarsz magadon változtatni? – kérdezte nyakamba
lehelve. Felsóhajtottam. Na miért? Én magam sem tudom, úgy érzem szabadulnom
kell magamtól, de miért érzem így? Miért nem érzem jól magam a bőrömben? Úgy
érzem magam, mint egy bűnös bűntelen, aki nem tett semmit, mégis elítélték. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vagyok gyönyörű. Hányingergerjesztő vagyok – ráztam fejet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Figyelj, Louis. Most elmondom neked a legnagyobb titkomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nő
vagy? – kérdezte gúnyolódva, miközben ellöktem a kanapén. Kifeküdt, majd
tarkója alá húzta kezeit, míg én felültem törökülésbe és őt figyeltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
akármennyire is hihetetlen – forgatott szemet. – Van egy titkom, amit sosem
mondtam el neked, de Lucas-nak sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na? –
Izgatott lettem, vajon mi az a nagy titok? Eddig mindig, mindent elmondott
nekem, legyen szó akármiről; szexről, szerelemről, drogról, üzletről, suliról.
Mindent megosztott velem, ha nem velem, akkor Lucas-al, mert ő is nagyon jó
haverja. Ráadásul kezet is rázhatnak, az egyik rászoktatta a másikat a
szívásra, na meg a piára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tíz
éve, tizenkettedikben szerelmes voltam beléd is és Lucas-ba is. Míg Lucas-ból
kiábrándultam, érted majd meg vesztem. És tudod mi volt az, ami ennyire
megbolondított?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
seggem? – kérdeztem gúnyolódva, pedig a szívem a torkomban dobogott. Sosem
láttam és nem is gondolta volna, hogy Zayn szerelmes belém, vagy akár Lucas-ba,
bár volt ezer más dolgom a figyelésen és a haverokon kívül, nekem nem tűnt fel,
hogy csorogna a nyála.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Is. De
ami legelőször csábított el, az a mosolyod. Gyönyörű mosolyod van a mai napig,
de rájöttem mellettem sosem lennél boldog. Nem én kellek neked, szóval nem
vagyok beléd szerelmes, de egyet elmondhatok, William. Te varázslatos ember
vagy, egy természetes szépség, akit sosem akarok elveszíteni. Ugyan nem
szeretlek, de majd megveszek érted, ami azt jelenti, bárkit megölnék érted. Ne
csúfítsd el magad, ez a külső is furcsa, ne menj messzebbre. Én a régi Lou-ba
szerettem bele, abba kis disney hercegnőbe, vagy inkább babrie babába, aki
voltál. – Úgy mesélt, mintha már tényleg nem jelentenék neki semmit, mégis a
szívem szakadt meg érte. Olyan figyelmetlen voltam, hogy észre sem vettem
mennyire oda van értem? Nem vettem figyelembe ezt az egy embert? Zayn a legjobb
barátom, több, mint tíz éve, mégsem vettem észre semmit. Kicsit keserű
hangulata volt, de gondoltam a tinédzserkor vége miatt ilyen kis szomorú. De
ezek szerint…én voltam az oka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Zayn…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hm?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
ábrándultál ki Lucas-ból?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ismered, nem? – kérdezett vissza rögtön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Lucas…nem olyan, mint te. De ez nem is volt olyan baj, mint tudjuk én voltam
már srácokkal is, mára suliban is. Ő lett volna az első, de nem becsülte meg
azt, amit a kezébe adtam. Csak szexre kellettem, azt hinné az ember én
használtam ki minden csajt, vagy akár srácot, de… Lucas rosszabb, mint én.
Lucas senkit nem becsült, én legalább igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szóval
ő vette el a szüzességed? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő. Nem
elég, hogy ezt minden haverjának elmondta, nem vette figyelembe a kérésem,
végig vonyítottam az egész éjszakát, na azóta vagyok domináns – horkantott
egyet, majd térdemre helyezte lábait, én pedig automatikusan elkezdtem
masszírozni vádliját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−Még,
hogy hasonlítunk – ráztam fejet. – Miben hasonlítunk mi Lucas-szal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Külsőre talán hasonlítotok, talán elsőre azt is mondaná az ember, hogy ikrek
vagytok. Csak tudod az ikrek sem egyformák. Ez tanúsíthatom, ugyanis ti ketten
ég és föld vagytok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
biztosan figyelembe vettem volna a kérésed. Sosem tudnék neked fájdalmat okozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ahogy
én sem neked, William – sóhajtotta megkönnyebbülve, elvégre egy titok nagyon
tudja nyomni a lelket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Zayn
végül megelégelte a lelkizést és inkább kiment cigizni, hála az égnek. Egyre
jobban összeszorult a torkom a beszélgetés közben és egyre nehezebben ment a
lélegzés is. Nem azért, mert éppenséggel szerelmes volt belém – bár az is
felkavart kellőképpen –, hanem az, ahogyan rólam beszélt. Sosem voltam
gyönyörű, nem értettem miről beszél. Nem akarok olyan lenni, mint régen. A
belső szépségem elméletileg nem veszik el, de azzal a bizonyos festékkel be
tudom vonni, és el tudom rejteni. Nem akarom a régi énem senkinek megmutatni,
az az én kicsi titkom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Míg Zayn
kint cigizett – meg gondolom mással is lefoglalta magát, hogy ne kelljen velem
lenni –, addig én csatlakoztam a wi-fi-re, és felmentem a jól ismert közösségi
oldalra, a Facebook-ra. Eszembe jutott, hogy rákeresek Harry profiljára is, így
beírtam a kereső mezőbe a Harry Styles nevet, természetesen rögtön kidobta az
én édes kis diákomat. Bejelöltem, majd rámentem a profilképére. Két lánnyal
volt rajta, az egyik szőke volt, a másik barna, de mindkettőnek kékes-zöldes
szeme volt, Harry ült középen, a két lány pedig átkarolta őt. Lehet, mégis
heteró? Lehet, csak félreértettem? Nem mintha ez érdekelne engem, ettől
függetlenül meg akarom őt ismerni. Végignéztem minden adatot; mikor és hol
született, az ismerőseit, a képeit és végül jöttek a kicsit személyesebb
dolgok. Az édesanyja Anne Cox, egy kedves kinézetű, barna hajú, barna szemű,
mosolygós nő. Ismerős, mintha már láttam volna, ha nem is személyesen, képen
biztosan. Aztán jött az apja, Desmond Styles, és akkor jöttem rá, honnan is
ismerős nekem Anne Cox. Desmond Styles egy divatcég vezérigazgatója, egész
pontosan a Styles’ Fashion Company vezetője. Jó cuccai vannak a cégnek, de nem
valami terjedelmes. Angliában egyáltalán nem híres, így hát jött Amerika, azt
hiszem pont a nyár elején mentek ki Los Angeles-be szerencsét próbálni. Szóval
Harry egy gazdag pasi porontya… Nem látszik rajta. Nincsenek divatos ruhái,
menő cuccai, de nem is viszi túlzásba az ékszereket sem. Nem kapna az apjától
pénzt? Nem csoda, hogy szegény gyerek így magába van roskadva, ráadásul, ahogy
láttam Anne is és Desmond is kapcsolatban van már, emellett az apja éppen pár
napja posztolt egy ultrahang képet a ,,születendő kisfiáról”. Úgy látom Harry
nem igen örül ennek a kistesónak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nem
sokára felvillant az értesítés, hogy Harry visszaigazolt. Beharapott ajkakkal
nyúltam el a kanapén, majd rögtön a Messenger-be léptem, hogy ráírhassak.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Szia, bongyi! </span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Pötyögtem
be, majd már el is küldtem és vártam a választ. A szívem valahogy felkerült
torkomba, ezzel kaptam egy szép kis csomót, amit sehogy sem sikerült lenyelnem,
akárhogy is próbálkoztam. Izgultam, vajon visszaír-e, ha igen, akkor mennyire
merülünk el a beszélgetésben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Szia, szöszi! XD <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Érkezett
pár pillanat múlva a válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Mi a helyzet?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Nem sok, most
vagyok túl egy veszekedésen… De nem vészes, majdnem mindennapos. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Mi történt? :o<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Csak… Nem
tetszett anyuéknak, hogy ilyen kés</span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">n</span><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"> </span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">jöttem haza.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Ne haragudj rám… :/ Nem akartam, hogy miattam összevessz az anyukáddal…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial;">Persze, hogy nem akartam. Észre sem vettem mennyi
az idő. Mikor vele voltam elvesztettem az időérzékem és nem tudtam hol vagyok,
hány óra van, egyáltalán milyen napszak van. Itthon szembesültem azzal, hogy
bizony tényleg jó sokáig távol voltam és jóformán csak Harry-vel. Lucas-nál nem
voltam sokáig, nem volt otthon Will bácsi, másért pedig nincs maradni. Ha húsz
percnél tovább vagyunk Lucas-szal egy légkörben rögtön egymás nyakának ugrunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Áh, semmiség. Anyu ilyen, ne hibáztasd magad. :D Tényleg. És mikor
kezded el a tanítást, szöszi?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Oh, hát amikor neked jó, bár a suli kicsit bezavar. Mi lenne, ha
pénteken és szombaton tanítanálak, a többi nap meg csak úgy hébe-hóba
találkoznánk?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial;">Egy suliba fogunk ,,járni”, szóval fogunk
találkozni, de tanítani… Jó formán életenergiája sem lesz nap végére, akkor még
én is kínozzam? Áh, nem kockáztatok. A péntek és a szombat laza, bár nem tudom,
hogyan bírom ki nélküle addig… Az a pár perc, míg suliban találkozunk, az az én
lelkemnek semmi. Nekem órák, de lehet <i>évek
</i>kellenének ahhoz, hogy megnyugodjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Oké, nekem jó. :D Amúgy veled
mizu?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Velem sem sok. Most beszélgettem én is a haverommal. Együtt élünk…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Húha, izgalmas lehet… XD És egy szobában is alszotok? <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Nem! Isten ments! Azt már nem bírnám ki! :D Elég látni reggel meg este
azt az egoista képét.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A te haverod legalább veled él, az én barátn</span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">im Holmes Chapel-ben vannak…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Hát, szar lehet. De hidd el, egy id</span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"> </span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">után megunnád. :)<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Lehet :D Ha </span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ket összezárjuk pár napra kitör a harmadik világháború. :”D<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Hát, az én haverom is egy id</span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">zített bomba. De azért elvagyunk. :D Én f</span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">zök, mosok, takarítok</span><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">, </span><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"> meg nem csinál semmit. Dee nagyon szeretem. (y) <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Képzelem! :D Amúgy, hogy hívják a haverod?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Rodrigez…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Rodrigez?!<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Na jó, Zayn a neve. Zain Javadd Malik, nem Angol, a szülei a születése el</span><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">ő</span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">tt költöztek Londonba.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">És mi a te teljes neved?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Louis William Davis, de nem szeretem a William-et. Ne kérdezd miért,
csak nem szeretem. Na és a tiéd?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Harold Edward Styles :D<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial;">Úgy beszélgettünk, mint a dedósok. ,,Mi a neved?
Kedvenc színed?”. Mint az elsősök, de nem mertem merészebbet kérdezni, alig
ismerjük egymást, majd talán később már kicsit jobban nyit felém. Amúgy sem
szabadna ilyen hirtelen kérdezgetnem, még a végén elijeszteném. Azt pedig nem
élném túl, valamiért úgy érzem, szükségem van rá. Olyan, mintha ő egy kulcs
lenne egy ajtóhoz, ami egy gyönyörű világba nyílik, ahol szépen óvatosan
kaparjuk le egymásról azt a bizonyos festéket.<o:p></o:p></span></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-60417222558002460192017-01-13T11:52:00.000-08:002017-01-14T10:14:14.804-08:00Harmadik fejezet - Gúnyos évkezdés... És a szöszi srác<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, drágáim! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Meghoztam a harmadik fejezetet! Kicsikét hosszabb lett, mint az előzőek, de talán több dolog is történt, ezek után pedig be is indulnak az események, ugyanis megismerkedtünk pár szimpatikus és unszimpatikus személlyel, akik mind-mind Harry élete részévé vállnak. Az lenne a kérdésem, hogy szeretnétek-e, ha a többi 1D srác is benne lenne? Ha igen mindenki? Őszintén megmondom én nem igazán terveztem őket bele ebbe a történetbe, de ha szeretnétek benne lesznek! :D </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>És hát... Nem tudom, Liz-zel még mindig nem sikerült megutáltatni Lucas-t - nem is ez a cél -, de lehet most valakinek böködi az oldalát, miért tett úgy, ahogy tett. :D David-et tuti utáljátok, és egyetlen egy szereplő biztos, akit ezek után is imádni fogtok! :3 Úgy tervezem a kövi rész Louis szemszögéből lesz, aztán majd elválik! ;)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Sajnos szöszi, deszkás Lou-t nem találtam és ez is egy metró aluljáróban van, azért csak képzeljétek el deszkával! :D </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Oh, és el ne felejtsem! Liz Fray-el írtunk egy csodás novellát, amit mi is imádtunk írni, és reméljük nektek is tetszik majd! Kicsit depi, de nagyon-nagyon édes és tanulságos, örülnénk pár visszajelzésnek, mert mi imádtuk írni! Liz csodás írónő, szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen íróval dolgozhattam együtt! Remélem lesz még rá alkalmunk és gyakran dolgozhatunk még együtt!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><a href="http://shortstories-bromances.blogspot.hu/2017/01/falling-larry-novella-lexa-liz.html" target="_blank">Katt ide a novelláért!</a> (Wattpaden is)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgczY_XrEJOhuehJgAec3QzsiNI1OW4j-0SnKx5cIaaduypIveXtZB6AJqjKwh3y4p_o2LigLd9PEYT10jjfBJ0R_nUc6GmZLlpot_BlsWR01huBhMhxNCcc3JzZEYWQ9oInxtf7d6cacFH/s1600/14910552_592036794321475_6741071828686868169_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgczY_XrEJOhuehJgAec3QzsiNI1OW4j-0SnKx5cIaaduypIveXtZB6AJqjKwh3y4p_o2LigLd9PEYT10jjfBJ0R_nUc6GmZLlpot_BlsWR01huBhMhxNCcc3JzZEYWQ9oInxtf7d6cacFH/s320/14910552_592036794321475_6741071828686868169_n.jpg" width="256" /></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> Harrry</span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az
évnyitóhoz besorakozott az egész osztály az aula szélén. Külön sorba a fiúk,
külön sorba a lányok, de persze így is az osztályfőnök mellé keveredtem. De itt
lesz nekem a legjobb, ha véletlenből elájulnék a gyönyörűsége miatt legalább el
tud kapni. Milyen romantikus! Az osztályfőnök a karjaiban visz be az
osztályterembe, mert elájultam az évnyitó közben… Szép álom, és talán jobban
örülnék neki, ha a hidrogén szőke srác karolna fel és ölelne át. Az egész
évnyitón ő járt a gondolataimban, újra és újra felidéztem gyönyörű arcát, szexi
szőke haját, a fülbevalóját, íves szemöldökét, huncut mosolyát. Na és persze a
tetkóira is tisztán emlékszem. Ha jól láttam a trikója alól egy ,,It is what it
is” feliratú tetkó kandikált ki, a bal csuklóján egy halálfej és a pókerkártya
jelei, jobb vállán szarvas volt, két agancsa közé egy szív került, mintha azok
fogva tartanák a szívét, lejjebb pedig csak krikszkrakszok voltak, amiket nem
láttam tisztán. De talán egy smile-t is felfedeztem valahol. Körülbelül ezek
maradtak meg és nagyon-nagyon tetszettek. Túlságosan is megtetszettek a tetkói,
na de a haja… A szívembe lopta magát, nem érdekel milyen drogos, alkoholista,
vagy szadista. Meg akarom ismerni minél előbb…látni akarom ismét a megtestesült
gyönyörűséget!</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
vagy, Harry? − Azt osztályfőnök hangja ütötte meg a fülem, kicsit össze is
rezzentem, egyáltalán nem számítottam a hangjára. Hümmögve fordultam Mr. Wright
felé, aki kedves mosollyal és csillogó szemekkel méregetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen,
miért? – kérdeztem vissza halkan. Egyrészt azért voltam halk, mert még a
gondolataim – azaz a szőke srác – hatása alatt voltam, másrészt még az igazgató
mondta a beszédét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Elbambultál, kicsit meg is inogtál. Azt hittem rosszul vagy – sóhajtotta kicsit
sziszegve – olyan volt, mintha a fogát szívta volna – miközben előrefordult. –
De nem tűnsz egy ájuldozós srácnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Pedig…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szívesen omlassz más karjaiba? – kérdezte ismét engem figyelve. Talán kicsit
huncutnak is tűnt, de ártatlan szemei ezt rögtön elfelejtették velem.
Beharaptam ajkaim és csak figyeltem a nálam nem sokkal alacsonyabb férfit, aki
huncut, szinte kihívó mosollyal és félig felvont szemöldökkel nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
maga az, és elkap, akkor igen – feleltem suttogva, mire hümmögött egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Elkapnálak – suttogta ő is −, és a karjaimban vinnélek be a terembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
lehet, el fogok ájulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Jót
nevetett rajtam. Színjátékból is eltudnék ám ájulni, főleg, ha ő kapna el… De
mondjuk a szőke srác sokkal jobban izgat engem. Lucas olyan…ártatlan, az a srác
meg vad. Olyan kihívó, rá van szükségem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szerintem ne tedd – mondta nevetve. – Mindketten jobban járunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ekkor
esett le tulajdonképpen az előbb flörtöltem az osztályfőnökömmel. És az
osztályfőnököm is belement a flörtbe. Próbáltam nem mellette pánikolni, nehogy
azt higgye tényleg rosszul vagyok, emellett, hogyan tudnám azt neki
elmagyarázni, hogy most esett le a flörtje? Mi van, ha nem is flörtnek szánta,
csak egy random és édes beszélgetésnek? Akkor feleslegesen csinálok belőle
ügyet, jobb lesz hallgatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ezennel a 2016 és 2017-es évet megnyitom! – Hangzott a mikrofonba az igazgató
átokkal felérő mondata. Mindenki fújolni kezdett, leszólták, lekiabálták az
igazgatót, míg én és Mr. Wright jót nevettünk ezen a lelkesedésen. Én sem
rajongok az iskoláért, de talán egy icipicit jobb, mint otthon unatkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na,
mindenki vissza az osztályba! – intett egyet az osztályfőnök végignézve mind a
huszonkilenc gyereken. Nagyot sóhajtva indult el mindenki a terem felé – köztük
persze én is. Az osztályfőnök zárta a hosszú sort, majd bezárta az ajtót.
Mindenki helyet foglalt valahol – ahol akart −, én Lele mellé ültem le a
középső padsor első padjába. Lucas a tanári asztalnak dőlt, majd nagyot
sóhajtva, ujjait összefűzve kezdett neki a mondandójának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szóval, pár emberkének már bemutatkoztam, de én Lucas Wright volnék,
osztályfőnök, földrajz tanár és az idén a pszichológiát is én tartom, addig,
amíg az unokaöcsém vissza nem jön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem az
öccse? – kérdezte egy lány hátulról, Mr. Wright fejet rázott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
az unokaöcsém. Honnan veszed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
portás mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
portás rosszul mondta. Louis az unokaöcsém. Jut eszembe, lehet néha beugrik. Az
ő neve Louis Wright lenne, ő lesz a tesi, pszichológia és majd a biosz
tanárotok is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
most ő miért nincs?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Idén
diplomázik… Vagyis inkább tovább szakosodik… Imád tanulni, szóval franciát is
tanítani akar, elképesztő gyerek… - rázta a fejét az ofő. – Sosem láttam még
egy ilyen mániákus férfit, vagy tanul, vagy tanít. Sosincs nyugton, imádni
fogjátok. A biológiát meg végképp élvezni fogjátok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Perverz? – kérdezte ismét a csaj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Naná.
Tőlem se várjatok angyali viselkedést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szóval
maga is perverz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Louis-nál lightosabb vagyok, de igen, az vagyok – mondta huncutul mosolyogva,
végig engem figyelve, a végén pedig még kacsintott is egyet, hadd hozzon
zavarba. Próbáltam nem elpirulni, csak beharaptam az ajkam és figyeltem a
padot. Minden kis firkát megnéztem, minden kis repedést, igazából mindent, csak
ne kelljen Lucas-ra néznem. – Na de, essünk neki még egyszer. Szóval, Lucas
Wright vagyok, harminc éves, facér. Nincs gyerekem, nincs feleségem, nincs
barátnőm, mint mondtam. Nos, alapvetően én doncasteri vagyok, de még kicsi
koromban felköltöztünk Londonba. Itt jártam ki a gimit, ide jártam fősulira, itt
tanultam nyelveket. A hobbijaim… Hm szeretek focizni, rajzolni, sportolni,
bulizni, olvasni, de ezen kívül gyakran javítok dolgozatokat is. – Az utolsón
mindenki nevetett, főleg az arca miatt. Olyan…vicces arcot vágott, a szemei
csillogtak, a szája… A szája még mindig huncutul vigyorgott. Még mindig engem
figyelt, még mindig nekem mosolygott. Tönkretesz… - Oh és, ultra perverz
vagyok, jobb, ha tudjátok. Jól van, kezd te Lele, utána Harry és a padsor, aztán
bal és jobb padsor. Mesélj magadról – kacsintott ismét Lucas.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nos,
én Lele, azaz Eleonora López vagyok, Spanyolországból. A szüleimmel és a
barátnőm családjával két éve költözünk ide, mert apa anyukája meghalt, ő angol
volt. De én mindig is szerettem ezt a nyelvet, szóval kicsi korom óta tanulom,
hála apának. Anya ő vérbeli spanyol és nem hajlandó az angolt sem megtanulni.
Oh és tizenöt vagyok.. A hobbijaim… Röplabdázok és táncolok, de szeretek
olvasni, ruhákat varrni, tervezni és hajat festeni. És én egyáltalán nem vagyok
perverz – mesélte mosolyogva Lele. – Na jó, csak néha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egy
szót tudok spanyolul, hála Louis-nak. Az is a puta. Mikor szitkozódik állandóan
ezt mondja, és nem a legszebb szó – nevetett az ofő. Olyan édes a nevetése,
megbabonáz. Egyre jobban imádom, a mai nap nem tudok majd aludni, helyette
inkább álmodozok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát
nem – nevetett Lele. – Az ribancot jelent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
jodert is szoktam tőle hallani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
a…férfi nemi szervet jelenti csak csúnyábban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
akarom tudni miket mond még, ez brutális – rázta a fejét, majd fejével felém bökött.
– Te jössz Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fuh…
Harold Styles vagyok, becenevemen csak Harry, Hazza, vagy Hazz. Homes
Chapel-ből jöttem, anyám felköltözött a pasijához, emellett apám is Los
Angelesbe ment, és én már nem vállaltam be egy másik államot, szóval maradtam
itt. Ebből következtetve a szüleim elváltak, apámnak hamarosan gyereke lesz,
anyám nem akar még gyereket. A nevelőapám mániákus, és homofób. Nos, én…én
tizenhét éves leszek februárban, egyszer buktam, aztán halasztottam, így jött
ki a két év. Hobbijaim… Fuh, rajzolás, olvasás, álmodozás és külön szeretek
vászonra festeni. És mindent imádok, ami csillog, szóval vásárolni is szeretek
– vontam vállat. Csend telepedett az osztályra pár pillanatra, aztán halk
kuncogás, végül a hangos nevetés visszhangzott az osztályban. Pont erre
számítottam. Túl sokat árulok el magamról és tessék… Már ki is forgatták a
szavaim. Mindenki röhögött körülöttem, kivéve Lele-t és Paola-t, akik között
ültem. Ők inkább aggódóan figyeltek engem, én meg az osztályfőnököt, de… Most
nem engem nézett, a padló abban a pillanatban sokkal izgalmasabbnak ígérkezett
számára, na meg a cipőjének az orra. Az kötötte le annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mi
van, Styles? Buzi vagy? Ezért nem kellettél apádnak sem? A híres divatcégvezető
fia inkább térdelni szeret? Beégtél, Styles. És mondd csak, milyen, mikor ki-be
mozognak benned? – David hangja csendült fel, a röhögés még hangosabb lett.
Próbáltam minél kisebbre összehúzni magam és nem figyelni az utálkozó
beszólásokra, de annyira fájtak. Még el sem kezdődött az év, de már úgy tépik a
lelkem, mint egy éhező a száraz kenyeret. – Mi van, apuci kicsi hercegnője
sírni fog? Brühühü! – piszkált tovább, ugyanis tényleg a sírás határán
táncoltam. Ott álltam a szakadék szélén és még csak nem is segítettek. – Nem
szólsz, Styles? Szóval igaz volna? Az előbbieket csak viccnek szántam,
hercegnő! Felség, bocsásson meg! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kurva
vicces, nem mondom… - dünnyögtem orrom alatt. Hiába néztem fel Lucas-ra, nem
szólt, csak nézte tovább a padlót. Meghalt volna, vagy mi? Ez nem hallja,
hogyan szidnak? Az előbb flörtölt velem! Nekem mosolygott! Mégis hagyja, hogy
alázzanak? De abban az a kínos, hogy én is hagyom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fejezd
be, David! Mit tudsz te erről a srácról? Alig tíz perce vagyunk egy osztálynak
nyilvánítva máris szidjátok? És ha meleg? Kit érdekel! Még te is lehetsz az!
Attól még jó ember, hogy a saját neméhez vonzódik! – Lele védett meg, persze
nem sok sikerrel, csak egy pillanatnyi csendet tudott varázsolni, utána
folytatták a piszkálódást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
nézd csak, hercegnő! Megvan az első pártfogód! – kiáltotta nekem David. Durván
megtöröltem szemeim, majd a padra fektettem fejem ezzel jelezve; feladtam.
Innentől az osztályfőnöknek kell lépnie, mert én nem fogok. Nem érdekel,
csúfoljanak, lesz ennél rosszabb is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én nem
fogok egy buzival egy osztályba járni! Valaki nyírja ki ezt a torzszülöttet! –
kiáltotta egy másik srác a röhögő tömegből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csönd!
Mindenki leül a helyére! – Egy férfi hang törte meg a nevetgélést, de koránt
sem Mr. Wright-é, sokkal inkább az igazgatóé, aki akkor a pillanatban nyitott
be az osztályterembe. – Hogy mersz egy veled egyidős fiút torzszülöttnek
nevezni? Őt talán nem anya szülte? Őt talán nem anya szoptatta? És maga? Maga
minek van itt, Lucas, dísznek? – ordította egyenesen Mr. Wright-nak szánva
szavait. Megfagyott a levegő, míg én csak halkan pityeregtem ajkamat rágva a
padot ölelve. A szívem majd megszakadt, azt hittem… Azt hittem, hogy Lucas akar
tőlem valamit, hát…. Már az első nap csalódások érnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Sajnálom! Én csak…én… - tátogott, mint egy rossz hal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
elrettenti egy homoszexuális gyerek, akkor javaslom adja vissza a diplomáját,
Wright! Én nem így emlékszem magára! Sem Louis-ra. Mindketten szókimondó
emberek, normális értékrenddel, ráadásul tanárok, mégis kivételezik egy
diákjával?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én nem
kivételezek senkivel! – Mintha bomba robbant volna, Lucas felemelte a hangját
és az igazgató felé fordult. – Igaz, szókimondóak vagyunk, de Louis-t ide nem
kell belekeverni! Louis-nak semmi köze nincs az osztályomhoz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha még
egyszer ilyet hallok, akkor lesz, mert nem csak a meleg diákját kapja meg, de
az összes többit, Wright. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry
is megvédhette volna magát… - dünnyögte orra alatt a tanár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Persze, az a legfontosabb, Lucas, mi lett volna, ha megvédi magát, nemde?
Ugyanolyan hülyegyerek, mint tíz éve és jobb, ha ezt elfogadja! – legyintett
egyet ezzel jelezve; leszarlak. Hát, most meg is érdemli. Megvédhettem volna
magam… Hú de jó tanács, bátya. Ez… Nagyon! − Viszont látásra! – biccentett
egyet az igazgató, majd már ki is fordult a teremből. Az osztályra kínos csend
telepedett én pedig lassan megnyugodtam, persze Lele is sokat segített,
folyamatosan nyugtatott kedvesebbnél kedvesebb kis gondolatokkal. Jól estek
és…tényleg úgy éreztem valaki mellettem van, és nem homofób. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Mehettek – mondta halkan Lucas. – Kivéve te Harry, veled beszélni szeretnék –
bólintottam. Mindenki más sutyorogva, néha-néha meglökve engem távozott a
teremből, előtte persze elköszöntek az osztályfőnöktől. Én csak ültem és vártam
vajon mi lesz, mit akar mondani, mi olyan fontos. A képembe vágja, hogy buzi
vagyok? Azt megteszi más helyette… Ne erőltesse meg magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Mindenki
kiment, de az ofő nézett rám pár percig, majd nagyot sóhajtva felült a tanári
asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Meg
kellett volna, hogy védjelek… - kezdett bele, de rögtön szavába vágtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
várhatom el magától, hogy megvédjen egy tizenhét éves gyereket – vontam vállat.
A szemeim megint égni kezdtek, ismét marták a könnyek. Valamiért sírni lett
volna kedvem, bár egész este azt fogom csinálni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én sem
vagyok különb nálad – sóhajtotta majd combjaira csapott. – Ezért lepődött meg
az igazgató.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
most sajnáljam magát? – kérdeztem unottan, kicsit talán flegmán. – Vagy
szégyelli, hogy maga is meleg? Ez lenne a baj?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Felnőtt vagyok, lényegtelen az identitásom! – vágott vissza rögtön, amin kicsit
meg is lepődtem, szinte kitámadott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor?
Engem szégyellne, hogy a diákja vagyok? Kimaradhatok még egy évet, ha ez
zavarja!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
Harry! Hallgass végig!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mégis
mit, tanár úr? Maga is szidni akar? Azt mondta meleg, hogy meg kellett volna,
hogy védjen, akkor miért nem tette? Kit szégyell valójában? Vagy a diákoktól
fél? – kiabáltam rá. Talán kicsit megijedtem attól, hogy a saját osztályfőnököm
fog leszidni, milyen elfuserált ember is vagyok. Nem mintha ő különb lenne…
Ezek szerint ő is meleg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
félek senkitől! – ordított vissza. – Különben nem a feleséged vagyok, hogy így
üvöltözz velem! Felnőtt vagyok és az osztályfőnököd! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hú de
sokra megy vele! – pofázok vissza mérgesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry…
Csak… Azt hittem majd megvéded magad, emellett eszembe jutott, ahogy engem is
piszkáltak, meg… Még egy személy, akit sokan kínoztak és még el is zavarták.
Csak… Fájt a múlt. Nem valami felnőttes reakció, de te sem beszéltél túl
felnőttesen, nem mintha apád nem pofázta volna el a titkod – vont vállat lazán.
Nem is tudom mi sokkolt jobban, az ő reakciója, vagy az, hogy az apám hozta
nyilvánosságra a melegségem. Nem mintha szégyellném, de még csak tizenhét éves
vagyok, gondolhatta volna, hogy ilyen érzékeny lélekkel, mint ami nekem van nem
lesz valami fényes a helyzet, de kit érdekel? Fényévekre van tőlem, jóformán
semmi köze hozzám és hamarosan lesz egy másik gyerek az életében, akire talán
még büszke is lehet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Könnyeim
ismét folyni kezdtek a tudatra, hogy apámnak sem jelentek semmit, pedig eddig
azt gondoltam ő az egyetlen, akinek mindent elmondhatok anélkül, hogy annak
bármilyen következménye volna. Tévedtem, az ember néha jobban megbízhat egy
idegenben, mint a saját családjában. Ezek szerint apám elég negatív eseményként
élte meg a melegségem , avagy a ,,coming out”-om. De talán kilenc hónap múlva
lesz egy másik fia, akire büszkébb lehet és talán még homoszexuális sem lesz és
nem családik ennyit az életben mindössze tizenhét évesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
akartalak megbántani, Harry… - sóhajtotta kedvesen Lucas. – Gyenge, nyámnyila
ember vagyok, nézd el nekem – folytatta halkan. Pillanatok alatt került a padom
elé, majd leguggolt és hatalmas, csillogó kékségeivel engem pásztázott. A
kiskutya szemek, amik elvarázsolnak és egyszerűen nem tudok semmi
rosszindulatút mondani neki, pedig most megérdemelné. – Sajnálom, Harry!
Bocsáss meg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mit
akar tőlem? – vágtam oda flegmán, de egyáltalán nem lepődött meg ezen a durva
kérdésen, ugyanis elég durván szóltam oda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudod
te azt – felelte, majd megpaskolta combjaim. – Vagy te nem azt akarod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Attól,
függ maga mit akar – mondtam szemöldökömet ráncolva, két értelmű kérdés volt.
Akarni sok mindent akarok, itt az a kérdés, hogy egyre gondolunk-e? Huncutul
elvigyorodott, majd két combomra támaszkodva felnyomta magát ölembe. Egészen a
fülemig nyújtotta nyakát, amihez hozzádörgölte orrát is. Megremegtem, durván
jól esett a közelsége. Nagyon is tetszett, ahogy lehelete a nyakamra csapódik,
ahogy az ajkai súrolják fülem hátulsó részét, maga az, hogy puha bőre engem
cirógat fenomenális volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Téged
– suttogta, miközben megnyalta cimpámat. Nem tudtam, hogy pofon kéne vágni,
vagy elmélyíteni ezt a kis…fellángolást. Lehet inkább a pofon, a kis pedofil…
Bár én idősebb vagyok, mint a többi osztálytársam és közel sem tizenöt vagyok,
hanem hamarosan tizenhét leszek, ami azért bátorságot adhat ennek a nyámnyila
emberkének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Terelhetünk témát? – kérdeztem, miközben mellkasához nyúltam, és eltoltam
magamtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hogyne
– sóhajtotta, majd az asztala mögé sétált. Kicsit talán megkönnyebbültem, hogy
eltűnt az intimszférámból, bár jól esett a közelsége, kicsit megijedtem.
Először még megvédhettem volna magam, aztán bocsánatért esedezik? Húha, valami
nekem nem tetszik, itt valami nem kóser. Így talán jobb is lesz, ha továbbra is
a hidrogénezett srácról álmodozok és nem az osztályfőnökről. – Nézegettem a
jegyeid, egész jól összeszedted magad – folytatta úgy, mintha az előbb nem a
fülemet nyalogatta volna. Érdekes és nyugodt ember, ez pedig tönkretesz. Nem
elég, hogy nyugodt még kétszínű is, az ilyen emberek veszélyesek… Én pedig
szeretem a veszélyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Bukásról kitűnőre? Hát igen, sokat tanultam érte – vontam vállat mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nehéz
lehetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És a
suli? Milyen volt? Mármint a diákok nem piszkáltak, jobb volt, mint itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Sokkal
jobb volt, piszkálni piszkáltak, vertek, leköptek, megszégyenítettek, de
viszont lett két barátnőm. Nekik sok mindent köszönhetek. – Elmosolyodtam,
ahogy eszemebe jutott, mikor elsőben megismertük egymást Liza-val és Rose-zal.
Már az első nap együtt uzsonnáztunk az udvaron, nevetgéltünk, játszottunk.
Aztán mindenki kapott mindenkitől barátságkarkötőt, ami azóta is megvan és
viselem. Akkor még nem facebookon vagy messengeren beszélgettünk, sokszor este
szöktünk ki a játszótérre, hogy együtt lehessünk. Ha valamelyikünk beteg lett a
maradék kettő suli után már ment is meglátogatni a beteget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az jó,
vannak barátaid, Harry. Főleg, ha igazi barátok – sóhajtotta kedvesen Mr.
Wright. – Nekem nem igazán volt barátom, vagyok inkább úgy fogalmaznék sok
hamis volt. Rengeteg hamis, kétszínű barátom volt – rázott fejet. – Na jó,
Harry. Hazaengedlek. Majd… Messengeren kereslek, ha nem bánod – kacsintott
egyet, mire csak szemet forgattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem.
Írjon nyugodtan<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Lassan
sétáltam hazafele, ráértem, már fél hét van, anya is és Jack is otthon,
legalább kicsit ,,kiélvezhetik” azt a kis időt, míg kettesben vannak. Nehogy
éppen a buli közben érjek haza, nem akarom sem látni sem hallani. Ráadásul
egész kellemes idő volt. Nem volt már olyan meleg, de hideg sem, kellemes volt
ez az idő, ennek ellenére én kigombolt inggel sétáltam az utcán, a nyakkendőmet
szétszedtem, úgy sétálgattam, mintha én lennék London legszexibb pasija. Pedig
kis nyurga voltam… Nem volt egy kockám sem, nem volt rajtam izom, de jól esett
kicsit meztelenkedni. Ha tehetném ruha nélkül flangálnék, mert nem érdekel az
emberek ezen véleménye. Biztos fája a cikizésük, de… Meg lehet szokni, szóval
az osztályomat is meg kell szoknom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Egész
úton ezen törtem a fejem, vajon hogyan alakul ezek után? A piszkálódások
mindennaposak lesznek? És mindenki utálni fog? Ennyit 2016-ról és a ,,Fogadjuk
el egymást!”-ról. Sosem fog minket senki elfogadni és sokszor nem tudom, hogy
ez féltékenység, vagy ijedtség. Féltékenyek, mert másak vagyunk? Azt hiszik, ez
különlegessé lesz? Vagy félnek a másságtól, mert az nem természetes? Kár, hogy
elfelejtik, hogy az ókori görögöknél külön kis rituálé volt a meleg férfiak és
fiúk számára… Kár, hogy elfelejtik azt a rengeteg, tehetséges meleg embert,
kár, hogy azt hiszik ilyen csak 2016-ban van. Homoszexuálisak mindig voltak és
mindig is lesznek, szóval igazán mindegy. De nem baj. A gimi csak négy év, ők
csak a gimiben valakik, a főiskolán mindenki egy senki. Arc- és név nélküli
emberek lesznek, csak itt emberek. Az egyetemen vagy főiskolán nem lesz
hatalmuk, mert csak egy lesz valaki a sok közül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">És persze
még Lucas is képbe jött. Azt mondta engem akar. Tuti, hogy egy tizenhét éves,
szűz srácot akar meghódítani? Jó ötlet ez? Mindenesetre megvárom mi lesz ennek
a fellángolásnak a vége, lehet én jövök ki jól belőle. Bár Lucas egy nyámnyila,
anyámasszony katonája lehet, hogy jobb ember lesz, ha rátalál a szerelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hülye
vagy, Harry. Ezt megmondta apád is – korholtam le magam hangosan beszélve
magamhoz. Szerelem? Egy ilyen nyeszlett srácba ki lenne szerelmes? Esetleg egy
másik nyeszlett srác, de Mr. Wright koránt sem az. Van izma, van alakja, van
bátorsága és merészsége. De nekem mim van? Semmim, bátorságom meg pláne nincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te sem
vagy százas, ha magadban beszélsz – röhögött valaki. Oldalra fordultam és csak
akkor láttam, hogy egy srác deszkázik mellettem, jobban mondva zsebre dugott kézzel áll a deszkán és
csak gurul. Nos… Ez a srác volt az, akinek nekimentem az évnyitón, a hidrogén
szőke, tetkós srác. Azt hittem elájulok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Öh,
hát nem – ráztam fejet, majd kicsit lassítottam a tempómon. – De te sem vagy
normális, ha követsz engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
követlek, csak tisztes távolságból figyellek – vont vállat. – De ezek szerint
apád is megmondta, hogy nem vagy normális.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mit
tudsz te az apámról? – kérdeztem vissza felháborodva, ismét vállat vont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Semmit. Azt sem tudom ki az. De… A fia nevét szívesen megtudnám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Minek
az neked? Felírod a homlokomra el ne felejtsem? – kérdeztem flegmán, de
igazából élveztem a beszélgetést és titkon imádkoztam el ne üldözzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
inkább a saját homlokomra írom fel, hogy lássam este a tükörben lefekvés előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
kivered a tükörképedre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
nagyon szeretnéd – kacsintott, majd lendített egyet a lábával, hogy tovább
gurulhasson a deszka. – Szóval? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry
vagyok – ráztam fejet mosolyogva. – Majd vidizd le, ahogy nyomatod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hm,
jól van. És az én nevem nem is érdekel? – Kicsit mintha felháborodott volna, de
lehet csak a vicc kedvéért, elvégre jól elszórakozunk már pár perce. Tetszik ez
a srác, nem hiába égette magát bele az agyamba. Olyan gyönyörű, olyan elragadó,
olyan édes. Na és persze vad. Most pólót váltott, csak egy lenge fehér trikó
volt rajta és szürke melegítőnadrág sportcipővel. Haja zselézve volt, fülbevalója
még mindig ott csillogott fülében – már amennyire egy fekete fülbevaló tud
csillogni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na mi
a neved, szöszi? – kérdezem szemöldökömet felvonva, csak, hogy elégedett
legyen. Ünnepélyesen megköszörülte torkát, majd mellére csapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
nevem Louis.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igazán
csinos neved van, Louis – kuncogtam halkan. Kis csajos neve volt, nem éppen
hozzáillő. Azt hittek Drake, vagy Jacob, esetleg Jason, de Louis? Nekem a
Louisa jut róla eszembe. Elképzeltem őt lányként. Hosszú, hidrogén szőke
hajjal, sminkkel, műszempillával, mellekkel. És ehw. Jobb így férfinek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szerinted is lányos nevem, na szép. – Sértődötten csapott combjaira, majd ismét
lendített egyet a lábával, hogy tovább követhessen a guruló akármiével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh
sajnálom, nem akartalak megbántani! – Úgy tettem, mintha szomorú lennék és
valóban bánnám a bűneim, még az ajkaim is lebiggyesztettem. Olyan aranyos volt,
ahogy besértődött és összeráncolta homlokát! Annyira tetszett, édes volt, de
mégis laza. Nem tudom, hogyan sikerült így elvarázsolnia, de…sikerült neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egye
fene megbocsájtok! – Úgy sóhajtott, mint a királyok, is nevettem ezért a
kényességért, de ő persze élvezte, hogy középpontban lehet. Feltűnési
viszketegségben szenvedhet szegény, ha ennyire szereti nevettetni az embereket.
Vagy csak szimplán sokat szomorkodik és szereti látni, ha más boldog, ha már ő
nem lehet… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
nem voltál az évnyitón? – kérdeztem hirtelen, hátha megválaszolja. Ha már így
szóba elegyedtünk, akkor legyen is értelme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert
idén di… - itt hirtelen abbahagyta és csak tátogott. Mintha lefagyott volna, ám
hirtelen felcsillant a szeme és elvigyorodott. – Idén leszek végzős. Gondoltam
kicsit lazulok, de csak, hogy megnyugodj, jeleztem a dirinek, hogy nem leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha,
értem… És…milyen végzősnek lenni? Vagy szerinted milyen annak lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ugyanolyan, mint tizenegyedikesnek vagy tízedikesnek lenni. De talán...most mi
leszünk a suli menői – vont vállat. – És te? Hányadikos vagy, bongyi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Kilenc…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak?
– Nagy szemekkel nézett rám. Oldalra biccentette fejét, így talán megnyugodtam,
hogy nem cikizni akar, mindössze kíváncsi. Nagyot sóhajtottam, olyan fárasztó
mindenkinek megmagyarázni mért vagyok idősebb, mint a többi osztálytársam, és
még talán kellemetlen is. Egyszer buktam… A bukás már eleve egy ciki dolog,
legalábbis én szégyellem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Buktam
és halasztottam egy évet… Tizenhét vagyok és tizenegyedikes lennék – vontam
vállat, mintha nem lenne rohadt kellemetlen pont erről beszélgetnünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh
értem… Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak kíváncsi voltam – mondta
kedvesen mosolyogva, hogy megnyugtasson némiképpen. Valahogy mellette
nyugodtabb is voltam, sokkal jobban éreztem vele magam, mint mondjuk…
Lucas-szal. Lucas olyan nyilvánvaló, kijelenti mit akar, pl kijelentette engem
akar, de Louis… Louis nem, nem is biztos, hogy bejövök neki, mégis sokkal
közvetlenebb, mint Mr. Wright, pedig csak tizenkettedikes. Lehet mondjuk pont
ezért értünk szót, alig fél óra ismerkedés után. – Biztosan történt valami, ami
miatt így lecsúsztak a jegyeid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha,
elváltak a szüleim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Sajnálom… Tudom milyen szülők nélkül felnőni, engem örökbe fogadtak – vont
vállat száját lebiggyesztve. – Hazakísérhetlek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ühüm,
már nem vagyunk messze amúgy sem. Különben is követnél – kuncogtam én is
vállaimat felhúzva. El is felejtettem, hogy ki van gombolva az ingem. Jézusom,
én meg így beszélgettem ezzel a szexi sráccal. Hülye vagy, Harry!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Megeshet. Merre laksz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az
utca végén, az a nagy, fehér ház – mutattam ujjammal az utca végére, ami koránt
sem a vége, de van egy kanyar, ami kicsit félbevágja, de utána jobbra
folytatódik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
gyerek, haza gurítalak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Még
sosem deszkáztam… − vallottam be, de nem igazán érdekelte őt. Megállt, majd
letette egyik lábát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ki
mondta, hogy egyedül fogsz gurulni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Senki…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Állj
fel elém, én majd hajtom a lábammal és foglak, le ne ess. Jó? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oké –
sóhajtottam, majd tettem, amit kért. Felálltam elé a deszkára, ami érdekesen
adta magát, elvégre vagy fél fejjel magasabb vagyok, de nem szólt semmit,
helyette átölelte a derekam és vállgödrömbe helyezte a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hajlítsd be a térdeid, bongyi – suttogta fülembe, én pedig behajlítottam a
térdeim, hogy lásson tőlem valamicskét. Meglökte a deszkát, ami szerencsére
elbírt mindkettőnket, így gurulhattunk mindketten le a kis lejtőn. Jóformán már
hajtani sem kellett, ment az magától is, de nagyon élveztem, hogy a lágy szellő
jólesően a hajamba kap. Kicsit megcirógatta az arcom a kellemesen langyos
levegő, a szám is mosolyra húzódott, kezeimmel pedig görcsösen szorítottam
Louis-ét, ami derekamon pihent végig. Éreztem, ahogy vállamba vigyorog, hogy
tetszik neki a gurulás az, hogy együtt gurulunk. Jókat kuncogott rajtam, mikor
néha-néha rikkantottam egyet izgalmamban, ugyanis úgy éreztem száguldunk – bár
azon a lejtőn lehet tényleg száguldottunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Elég
gyorsan a ház elé értünk, ahol Louis megállt, majd segített leszállni a
deszkáról is. Vigyorogva néztem rá, annyira boldog voltam. El is felejtettem,
hogy mi történt pár órával ez előtt, mikor kigúnyolt az osztály, mikor Lucas a
fülembe suttogott. Felpörögtem és meg is nyugodtam, és ez min-mind ő miatta.
Remek srác, attól, hogy mindenhol tetkós, festetett a haja, és van egy
fülbevalója még jó ember, sőt! Fenomenális srác! Éleztem vele ezt a röpke fél
órát, vagy órát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na,
tetszett? – kérdezte fülig érő szájjal, ahogy látta milyen izgatott vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Wow!
Nagyon! Taníts meg engem is gördeszkázni! – tapsikoltam kezemmel teljesen
felpörögve. Csak remélni tudtam, hogy megtanít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oké.
Van is egy felesleges deszkám odahaza. Azon megtanulhatsz. Hm, facebookon fent
vagy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ühm,
aha. Fent. Harry Styles névvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Louis
Davis, csak, hogy ne ijedj meg, ha bejelöllek – kacsintott egyet. – Majd megbeszéljük,
mikor kezdelek el tanítani. De lehet a suliban is találkozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Reméljük – mosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
Harry! Majd írok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oké,
szia! – intettem egyet. Ismét ugyanolyan gyorsan eltűnt, mint az évnyitón, vagy
csak annyira bambultam, hogy észre sem vettem a távozását. Annyira elvarázsolt
ez a srác, hogy…csak álltam és néztem hűlt helyét, már most hiányzott, pedig
nem rég ment el. Ez alatt a fél óra alatt talán jobban megismertem, mint az
osztályomat másfél óra alatt. És sokkal jobban is kedvelem, mint az osztályom
valaha is fogom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ajkamba
harapva mentem ne házba, és már az én kedvem fenomenális volt, anyáméké koránt
sem volt felhőtlen. A konyhában ültek, mindketten elég idegesen, és mindkettő
az ajtót figyelte ezek szerint engem vártak. A faliórára pillantottam. Fél
nyolc van? Azt hittem csak egy fél órát beszélgettem Louis-val! Vagy eleve a
sétálásom volt lassú? Ezt hogyan hoztam össze?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hol voltál
eddig? – kezdett bele rögtön anyám, mire elmosolyodtam, lehet el is pirultam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Louis-val…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ki az
a Louis?<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
egy srác… <i>- Akibe teljesen belezúgtam</i>. <o:p></o:p></span></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-6679865770146755302017-01-03T10:36:00.000-08:002017-01-03T10:42:01.339-08:00Második fejezet - Kezdjük el az évet!<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok, manók! </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Így iskolakezdés előtt talán pont jól jön ez a rész! :D (Én csak holnap kezdek)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Itt van Liz szerintem egyik kedvenc képe is, remélem ezzel is felhívom a figyelmet a részre, mert ahogy látom elnyerte a tetszéseteket ez a blog, aminek nagyon-nagyon örülök. Még csak két rész van fent, de van 12 olvasóm, és érkeztek kommentek is - igen Liz, nagyon imádollak - és a kattintások száma is az ezret súrolja, szóval csak wow! Nagyon hálás vagyok nektek! :3 És neked is Liz, el sem tudod képzelni mennyit jelent nekem ez a csöpp érdeklődés! (Meg a jó hosszú kommentek, amiket imádok)</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Nos, hát úgy volt előre írom a részeket, és igyekszem is, aztán nem tudom... Ezek után - mivel itt a suli - lehet tényleg előre gyártom a részeket/fejezeteket, hogy ne kelljen majd annyit várni. Egy biztos, a Short Stories a Színjáték végeztéig szünetel, ami lehet még a nyárig is elhúzódik :/ Sajnálom, de amint vége a Színjátéknak - vagy még előtte - befejezem a Babysitter-t, aztán a Scam-et, végül Supressing, és amint vége egy történetnek kezdődik az új. :) Remélem így majd megfelel! </i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást! </i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>És B.Ú.É.K.!</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixexVw-1JYo5EsPzsif3lrugNwXtYbUqU4FOG8D9EZtvlejziayfXvoYoDvRfmmSGxqQN0wiMIeQosZsNyiFKkO_eGtTcdqqQy8Id5ojbZZmPwlVYsI69FHe91_LVfsQbysP3E75Zom_Dp/s1600/huu.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixexVw-1JYo5EsPzsif3lrugNwXtYbUqU4FOG8D9EZtvlejziayfXvoYoDvRfmmSGxqQN0wiMIeQosZsNyiFKkO_eGtTcdqqQy8Id5ojbZZmPwlVYsI69FHe91_LVfsQbysP3E75Zom_Dp/s1600/huu.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Rosszkedvűen
ébredtem, morgós hangulatom volt. Lehet ez az augusztus 28.-i dátum miatt volt,
elvégre ezen a napon nyitják meg a pokol kapuját, amin ezentúl ki-be
járkálhatok majdnem tíz hónapon keresztül. Alig egy hete írta az osztályfőnök
az évnyitó időpontját és már akkor előjött a keserű szájíz, de a gyomorfájás is
eluralkodott rajtam. Ahogy teltek a napok, úgy lettem egyre idegesebb. Az év
eleji vásárlások pedig csak rontottak a helyzeten. Anya minden létező
papírboltba, vagy ruhaszalonba elrángatott, nehogy már az apám által gyártott
cuccokban jelenjek meg, nem mintha apám divatcége olyan gyönyörű darabokat adna
ki. Órákon keresztül, morcosan járkáltam anya után, aki minden egyes kis
ruhadarabot mosolyogva mutatott meg, míg én csak unottan vontam vállat
mindegyik után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Bár
meleg vagyok, nem mindenkivel szeretek vásárolni, az első ember az Jack, akivel
nem lépnék át egy küszöböt sem, a második pedig anya. Minden gyerkőc anyja
olyan, mint az enyém, vagy mégsem… Az én anyám rosszabb. A szokásos ,,Ez olyan
édes, kicsim!” téma mellett az is nagyon idegesítő, mikor helyettem akar
dönteni, és nem engedi, hogy fekete vagy valami sötét ruhát vegyek, elvégre nem
vagyok én depressziós. Nem, csak tizenhét éves tinédzser, aki úgy akar öltözni,
mint a többi, de persze anya mellett ez sem sikerül.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Ezeket
elmélkedve keltem ki az ágyból. Még le kell vasalnom az ingemet, a nadrágom,
rendbe kell tennem a cipőm és hasonlók. Utálom az évnyitókat, még el sem
kezdődött a tanév, de én már az évzárót várom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Szemet
dörzsölgetve mentem le a konyhába egy szál hosszú pólóban, ami alatt nem volt
más, az alsó felemet nem fedte semmit, ám a pólóm térdig ért, így nem is
zavart. Jól tudtam csak anya van itthon, Jack dolgozik, anyát pedig nem érdekli
van-e rajtam ruha. Elmondása szerint tizenhét éve rengetegszer látott meztelen
– ami ugyebár igaz -, így már ugyan mindegy most lát-e. Egy normális
tinédzserben benne van a ,,Jaj, anya vagy apa meglát meztelen!” para, na ez
belőlem hiányzik. Nem érdekel látnak-e valamit. Apa is és anya is látott már,
emellett a fiuk vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nagyot
sóhajtva huppantam le az asztalhoz, ahol már anyu várt mosolyogva reggelivel.
Mikor leültem fejet rázott, majd elém tolta a kávémat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó
reggelt! – köszönt nagyot sóhajtva. – Te már nagy ember vagy, kávézol is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó
reggelt! Az vagyok, lassan felnőtt – vontam vállat, majd belekortyoltam a
kicsit kesernyés, de annál inkább jóleső italba. Felsóhajtottam, ahogy átjárt a
kellemes meleg tej és kávé keveréke, kicsit talán meg is borzongtam, pedig
odakint is tombol a hőség. Hiába jön a szeptember, még azért elég jó idő van
hála Isten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hol
vagy te még attól? – legyintett nevetve. – Egyénként mit ne mondjak, most, hogy
így tudom meleg vagy, fel is tűnik pár fura szokásod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Például?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Térdig
érő póló alsó nélkül? Hazz, gondolom láttál már romantikus filmeket, a nők
reggelről mindig így mennek le reggelizni, ha érted mire értem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Értem,
de nyugi. Senkivel sem voltam még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez tuti?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
de amiről nem tudsz, az nem is fáj – vontam vállat kávémat kortyolgatva. Együtt
nem voltam még senkivel, de voltak szerelmeim, főként férfiak. Fiúk? Kinek
kellenek azok? Férfiak. Például bejött az igazgató, az osztályfőnök, a földrajz
tanár. Mind-mind fiatal és szexi pasik. Az osztályfőnök és a föci tanár ők
huszonnyolc évesek, az igazgató harminc, de akkor is nagyon jól néznek ki, és
hatalmas szívük van. Az ilyenek jönnek be, akiknek vannak érzelmeik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha
ennyire félvállról veszed, akkor nem is igaz. – Volt megállapítása, és bizony
telibe trafált. Nem igaz, hogy volna? Rám sem néztek, tényleg esetlen gyerek
vagyok. Ronda, hülye és koraérett, ráadásul menthetetlenül szerelmes is. Abba a
három pasiba, akik a legjobban utálnak és már sosem fogom őket látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
nem igaz – néztem föl bögrém mögül anyámra felvont szemöldökökkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De
ezek szerint van szerelmed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
miért éppen veled tárgyalnám ezt meg? – kérdeztem letéve üres bögrémet az
asztalra. Hátradőltem a székben, majd csak néztem anyámra felvont szemöldökkel,
miközben jobb kezemet az asztalra dobtam. Anya természetesen meglepődött ezen a
flegma kérdésen, ám én magam is meglepődtem az ő lelkesedésén. Egy hete még
csalódott volt, napokig nem szólt hozzám, aztán hirtelen én lettem a shopping királynője,
most pedig a szerelmi életemre kíváncsi. Miért érdekli hirtelen? Arra kíváncsi
milyen mélyre tudok süllyedni tizenhét évesen egy fiúért? Ha megéri elég mélyre
le tudnék süllyedni egy fiúért, vagy inkább pasiért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert
az anyád vagyok? – kérdezte felhúzott vállakkal és elhúzott szájjal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
elég indok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem –
ráztam fejet. – Túl furcsa ez a váltásod, nem bízom benned. Mármint ilyen
téren. Eddig csalódott voltál, nem szóltál hozzám, aztán hirtelen shoppingolni viszel,
most meg a szerelmemről kérdezgetsz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nekem
is át kellett ezt gondolnom, Hazza. Először csak a rossz oldalát láttam ennek,
most már látom a jót is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha,
szóval azért jó, hogy meleg vagyok, mert elrángathatsz vásárolni? – Ez nagyon
jól esett, én lettem anya shopping királynője, mert meleg vagyok. Ez tetszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem.
Csak próbállak úgy faggatni, hogy az neked is tetsszen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hát,
szoktam így beszélgetni, de nem veled. Elsőre fura ez a váltás. Te nem a
barátnőm vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem is
akarok az lenni, Hazz. Csak… Szeretném, ha romlana el a kapcsolatunk emiatt,
mármint az én felfogásom miatt. – Nem mintha ezen a ,,kapcsolaton” segítene
valami, de a felfogásán lehet segít ez a beszélgetés. Azt vallja a
homoszexualitás betegség, amiből ki lehet gyógyulni, ezért ilyen fura ez a
közvetlenség. Természetesen a melegség nem akarat, de nem is immunrendszer
kérdése, egy betegség vagy gyógyítható, vagy halálos, nos ez nem az. Génhiba,
de nem betegség. Ezzel együtt kell tudni élni, sok dolgot kell elfogadni az
életben. Nekem az első az, hogy együtt tudjak élni a melegségemmel, na meg
persze Jack-kel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
sikerült elfogadni, hogy a homoszexualitás nem betegség és nem gyógyítható?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Igyekszem elfogadni, Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hajrá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Köszönöm, kedves vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szívesen
– vontam vállat, majd nekikezdtem a reggelimnek. Rántotta, meg a szokásos
nyimi-nyami, ami minden reggel fogad. Nagy ritkán vannak váltások is, néha van
palacsinta, bundás kenyér, szendvics. De ennél többet nem szabad anyámtól
várni, csoda, ha normálisan leül velem reggelizni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
lassan megyek, drágám – sóhajtott fel telefonjára pillantva, majd felállt az
asztaltól. Eddig tartott a nagy reggelizés, máris megy dolgozni. Szóval ma
egyedül leszek, egészen öt óráig, öt óra előtt mehetek az évnyitóra. Szerencsére
a suli nincs messze, de viszont ami a legszörnyűbb, hogy egyenruhában kell
menni. Előre megkaptunk mindent, még július végén. Levették a méreteim –
kétszer is, mert ugye nőttem – kértek cipőméretet, meg hasonlók. A jó hír az,
hogy a suliban nem lesz kötelező az egyenruha. Legalábbis a gimiben nem.
Elméletileg a sulihoz tartozik egy általános iskola is, de erről is annyit
tudok, mint Madonna középső nevéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Anyám
gyorsan összepakolt, majd már el is ment. Én, mint jó gyermeke összepakoltam,
felsöpörtem, felmostam és el is mosogattam. Nem mintha amúgy nem várná el tőlem
ezeket az apróságokat – mert tényleg azok −, de sokszor nincs kedvem ehhez.
Mármint a takarításhoz. Ám most volt. Dalolászva mentem egyik helységből a
másikba, de még mindig nem öltöztem fel, élveztem, hogy kicsit
meztelenkedhetek. Mondjuk azt mondják a fiúk eleve szeretnek meztelenkedni, hát
reméljük ebből nem lesz komolyabb eset, és csak itthon szeretek majd
meztelenkedni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Magamat
is meglepve olyan rendet csináltam alig másfél óra alatt, hogy Hófehérke is
megirigyelne, pedig annak a hercegnőnek – vagy minek – hét pasit kellett
kiszolgálnia, az egyik pedig ráadásul még néma is volt. Utáltam azt a mesét,
mikor pedig jelentkeztek az első perverzióim még inkább elkezdtem utálni. Hét
kis emberrel együtt élni? Főzni, mosni rájuk? És mi ki kell elégíteni őket?
Pff! Ilyen nincs a valóságban, ám Csipkerózsika meséje már sokkal inkább
elnyerte a tetszésem. Kis romantikus, a csaj pedig tök hülye. Valahogy 2016-nak
megfelel, minden lányka segg hülye. Na, Csipkerózsika is az, bár melyik Disney
hercegnő nem az? Vagy állatokkal énekelnek, vagy elvesztik valamijüket, vagy
irigyek rájuk, vagy átverik őket. És még csak észre sem veszik. Szóval én egy
hercegnővel sem tudok azonosulni. Pedig inkább vagyok hercegnő, mintsem herceg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Mikor
végeztem a kis takarításommal – mondom kezdek rendmániás lenni – felmentem a
szobámba és előszedtem mindent, ami a délután folyamán szükséges lehet. Ing,
nadrág, cipő, öltöny. Minden megvolt, fehér zoknim is van valahol. Hirtelen
felcsendült a szokásos IPhone csengőhang, ebben egy időben a rezgés is
elkezdődött. Szívemhez kaptam, miközben szememmel telefonom kerestem. Az
éjjeliszekrényen forgott körbe-körbe, hála a nagy erejű rezgésnek. A mobilért
léptem, amin ismét csak Liza neve villogott, vigyorogva vettem fel, majd
hangosítottam ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
HAZZIII – meglepő módon nem Liza, hanem Rose sikítozott a telefonba. Szemet
forgatva helyeztem a mobilt a szekrényemre, majd elindultam a vasalódeszkáért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hali!
– köszöntem nevetve, mire ismét sikított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hazzi,
de jó hallani a hangod! – kezdett bele Rose. – Hiányzol ám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudom,
ti is hiányoztok. Liza?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő is
itt van, most teszi tisztába az öccsét. Mizu, hercegnő? Elvették már a
szüzességed? – Elképzeltem, ahogy a szemöldökét húzogatja. Mindig is szerette
hallgatni a szaftos részleteket, elvégre hármunk közül csak én vagyok szűz, így
nagyon szurkol nekem mindkettő pasiügyben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ja,
hárman is – forgattam szemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Egyszerre? – kérdezte döbbenten. Tudtam, hogy csak megjátssza magát, persze
hogy. Hárman nehezen vennék el a szüzességem, de még ketten is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
egymás után – sóhajtottam fel, majd bedugtam a vasalót. – Mi van, most te
játszod az értetlent?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én nem
Liza vagyok, Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Néha
kezet rázhatnátok. – Hujuj, mennyire, hogy kezet rázhatnának. A főértetlen
általában Liza, az okoskodó Rose, én pedig vagyok a szerencsétlen meleg legjobb
barát, aki mindig kifogja a menstruációs napokat. Nem mintha bánnám, olyankor
mindig valami romi filmet nézünk és jégkrémet zabálunk, ami egész jó időtöltés.
Aztán rákezdenek a bőgésre, egymás ellen sírnak… Na olyankor nem jó szórakozás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na
kösz. – Tuti szemet forgatott! Ismerem már, száz százalék, hogy most a szemét
forgatja, miközben eltátogja Liza-nak, hogy ,,Rohadt spicli”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Ötszáz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
ezresem van, tudsz visszaadni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Fontban nincs is ezres…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De
euróban igen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Persze… - sóhajtottam ezzel feladva a ,,veszekedést”. Rose szeret okoskodni,
néha még aranyos is, mikor nekikezd, na de mikor belemélyül… Ah, olyankor nem
lehet vele bírni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
Hazz! Mi hír van Londonban? – Felcsendült Liza hangja is a háttérben, majd
hallottam, hogy pakolászik, gondolom mindketten az ágyon ülnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hali,
Liza! Semmi, vasalok. Délután évnyitó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nekünk
is, Hazza. Együtt érzek veled… Kár, hogy te nem velünk leszel… Jézusom!
Utolsóelőtti év! Felfogod, Rose? – kiáltozott hangosan Liza, elképzeltem, ahogy
izgatottan legyezgeti magát. Én is lehetnék tizenegyedikes, velük kezdtem az
általánost, de… Anyuék válása megviselt, sőt, inkább az előzménye. Hadiktól
maradtam ki, aztán halasztottam. És a szüleim még csak fel sem fogják, hogy
minden az ő hibájuk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fel,
de neked eljutott az agyadig, hogy most elvetted Hazzi életkedvét?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jaj,
ne haragudj, Harry! Tudom, hogy erről nem te tehetsz! – Persze, hogy nem.
Kicsit elvadultam ötödikben, már akkorra biztos volt, hogy anyáék elválnak,
ahogy az is biztos volt, hogy anyám megcsalta apát, ki mással, mint Jack-el.
Bár csak két éve vannak hivatalosan együtt, ettől függetlenül elcsábította
anyámat és szétszakított egy egyébként jó és összetartó családot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem… -
sóhajtottam fel. – Az érzelmeim, azok tehetnek róla…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
depizz már, Harry! Gondolj Mr. White-ra! – kiáltotta a telefonba Rose. –
Képzeld, találkoztam vele pár napja, és kíváncsi volt rád, kérdezte mi van
veled, hogy vagy, melyik suliba fogsz járni. És mikor megkérdeztem, hogy
hiányzol-e neki elpirult, szóval gyere vissza nagyon hamar, mert ez a tanár meg
akar dugni! – Nyilván, csakis arra vágyik, hogy egy ilyen nyomingert
dugogasson. Vicces vagy Rose, tényleg feldobtál, de hazudni még mindig nem
tudsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Sajnálom, de ettől a három pasitól nem szabadulok. Mr. White jobb, ha keres
mást! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, jól van. És mi lesz az új ofőd neve? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Lucas
Wright, összecseng a White-al, igen – forgattam előre szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh,
hát akkor van aki pótolja Mr. White-ot. És legalább jól néz ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom, Rose. Még nem találkoztunk. Ma fogunk először.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az úgy
más.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− <i>Rose, Liza! Kivel beszélgettek, és miről?</i>
– hallottam meg a háttérből egy hangos kiáltást, gondolom Liza anyja volt az.
Na igen, azt még nem tudja a lányok mennyire perverzek, ráadásul velem
perverzkednek, ami még furcsább, elvégre én volnék a kis ártatlan Harold, akit
mindenki szarrá ver, és aki szót fogad anyucinak meg apucinak. Hah, senki sem
ismer igazán, ami azért kicsit ciki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak
Harry-vel, a szerelmeiről – kiáltott vissza Liz. Elképzeltem, ahogy
összeszorított szemekkel azt suttogja ,,Ne kérdezz mást, ne kérdezz mást!”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− <i>Sajnálom lányok, de most segítenetek kell.
Mark rosszalkodik, nekem pedig főznöm kell, legyetek vele, oksa?</i> – Már
közelebbről hallottam Liza anyukájának hangját, szóval a szobában lehetett.
Mindkét lány egyszerre sóhajtott fel, majd eldünnyögtek egy ,,Oké, megyünk”-et.
Azt is tisztán hallottam, ahogy Liz anyukája kimegy a szobából és becsukja az
ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Sajnáljuk, Harry. Babysitterkedünk, mennünk kell – mondta szomorúan Liza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Semmi
baj, csajok. Majd írunk! Sziasztok! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia,
Harry! – köszöntek el egyszerre, majd nemsokára meghallottam a szokásos pityegő
hangot, ami azt jelzi vége a telefonbeszélgetésnek. Kicsit szomorú lettem, alig
beszéltünk, máris menniük kellett. Kötve hiszem, hogy a suli ideje alatt olyan
sokat tudnánk majd beszélgetni, elvégre sokat kell tanulni, ők jövőre
érettségiznek, én egy kicsit később, de akkor is… Ez a négy év megalapozza azt,
amit tizenkettedikben tökéletesen tudni kell a vizsgákhoz. A nyelvvel pedig
főleg foglalkoznom kéne, nem megy ám olyan jól a francia, mint szeretném,
muszáj leszek megkérni valakit, hogy kicsit korrepetáljon. Remélem lesz valaki
olyan kedves, akár tanár, akár diák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Miután
végeztem a vasalással nem volt más dolgom, így csak ültem a TV előtt és hol
ettem, hol ittam. Pár órára sikerült elaludni is, ebből következtetve nem
kicsit unatkoztam a délután folyamán. Rendet tettem magam után a nappaliban,
majd felvánszorogtam a szobámba, hogy ismét üljek pár órát az ablakban. Most
pedig fél öt van, én pedig a tükör előtt állok az egyenruhámban. Az ingem
fehér, a nadrágom fekete, egyedül zakómat díszítik piros csíkok, hogy ezzel is
kicsit különlegesebb legyen a sima fekete, vagy sötétszürke zakóktól. A
nyakkendő vészjóslón tekeredett a nyakamra, szinte fojtogatott, ebből tudtam a
mai napom sem úgy fog telni, ahogy én azt szeretném. Legszívesebben letéptem
volna magamról az egyenruhát és nem mentem volna sehova, de muszáj elmenni arra
a nyamvadt évnyitóra, hogy beszélhessek Mr. Wright-tal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Elhúzott
szájjal mértem magam végig, szörnyen néztem ki nyaktól lefelé. A fejem úgy
ahogy rendben volt, ha a kusza hajamat nem nézzük, bár szerintem így elég
szexis voltam. Jól állt a rövid, kusza haj, igaz már látszódnak az első
csigáim, ezért olyan, mint a rossz gaz, azért elég szexi. Egy tizenhét évesnek
így kell kinéznie. Egész férfias vagyok, csak pár izom kéne imitt-amott, és már
rendben is volnék. Bár a csajok nem ragadnának rám, nem számít. Csak legyen
normális kinézetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Összeszedtem
pár cuccot, ami szükséges lehet; személyi, diákigazolvány, és persze a bizó. Az
a legfontosabb, hogy tudják mennyire összeszedtem magam az elmúlt években.
Nyolcadikban ugyanis nem vártak tőlem túl sokat, elvégre előtte buktam, majd
halasztottam. Remélhetőleg ebben az iskolában sem kell bizonygatnom, hogy képes
vagyok pár dologra, bár ez London. Sokkal másabb a tanári kar, sokkal másabb a
tanítás és sokkal keményebb is itt minden, főleg a tanulást illetően. Rémisztő
mik várnak rám az idén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Cuccaimmal
a kezemben kocogtam le a lépcsőn, majd kulcsaimat felkapva a házból is
kirohantam. Gyorsan zártam az ajtót, aztán a kaput és már siettem is a sulihoz,
elvégre már fél öt van, én meg még csak most indulok el. Szégyen, de olyan
vagyok, mint apám. Ő is késik, tök mindegy miről van szó, sosem érkezik
pontosan, de nem is izgatja magát ezen. Késik, késik, kit érdekel? Ő a főnök…
Mármint a munkahelyén, a nagyiéknál nem ő a főnök, hanem a nagyi. Sosem láttam
még olyan rémültnek, mint akkor, mikor a mama közölte agyonüti, ha elhagyja
anyámat. Hát, ő nem is hagyta, helyette lépett anyám, és összefeküdt egy ilyen
nyomorékkal. Jack-nél nincs nagyobb nyomorék, ez tény, na nem mintha apám
sokkal jobb volna, de nem ennyire szerencsétlen, és mániákus, mint ő. Tökéletes
családra tettem szert. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Szinte
rohantam az utcán, majdnem bele is szaladtam egy öregasszonyba, aki mérgesen
kiabált utánam, hogy ,,Szerencsétlen!”, inkább nevezném őméltóságát
szerencsétlennek, mintsem magam, de lényegtelen. Nem foglalkoztam vele, csak
futottam, mint valami őrült. Átrohantam az úton, átmentem pár kert alatt, de
szerencsére itt vagyok az iskolánál és még csak ötven van. Nagyot sóhajtva
lépdeltem be az épültbe, majd a portáshoz sétáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó
napot! A tizenegyes tantermet merre találom? – kérdeztem mosolyogva,
illedelmesen, el is mosolyodott a férfi, majd felállt és hozzám lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szervusz! Itt találod a földszinten, jobbra az utolsó terem lesz – felelte kedvesen.
– Új vagy itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen,
most kezdem a kilencediket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
az egyik új tanár lesz az osztályfőnököd, Lucas. Kedves férfi, a megjelenése is
elég kedves, nagyon vicces és szereti a gyerekeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
nagyon jó. Hány új tanár van? A régebbieket kicsikét ismerem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Kettő,
de a pszichológia tanár nem lesz egy ideig, szóval a nevét sem tudom. De Lucas
testvére, szóval nem lehet olyan rossz ő sem – vont vállat a férfi. Mr. Wright
testvére, hm. Ő lesz a pszichológia tanárom? Meg ezek szerint majd a biológia
tanárom, csak ugye kilencedikben nincsen ilyen tantárgy. – Egyébként, ne
haragudj, de ismerős vagy. Nem Desmond az apád? Desmond Styles?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De, ő
az apám. Honnan ismeri?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Osztálytársam volt, én is ebbe a suliba jártam, csak nekem korábban lett
gyerekem, és más fele vitt az utunk. Akkor te vagy Harry. Azt hittem idősebb
vagy, gondoltam olyan tizenegyedikes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen,
sokan néznek idősebbnek – mondtam elhúzott szájjal, nem szívesen beszélgetnék
egy idegennel a múltamról, na meg a koromról. – Jobb, ha megyek. Még meg kell
ismernem az osztályom – intettem egyet majd már ott is hagytam a férfit. Fejet rázva
siettem a tanteremhez, ami a lépcső mögé volt elrejtve. Az ajtó nyitva volt és
halk moraj szűrődött ki, nagyot nyelve beléptem a terembe. Az újdonsült ofőm
ült az asztal tetején és beszélgetett két lánnyal, akik vele szemben ültek a
pad tetején.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jó
napot! Sziasztok! – köszöntem halkan intve egyet, mire mindhárom emberke felém fordult.
Mr. Wright-nak tényleg kedves kinézete volt, és…gyönyörű férfi volt. Rövid
barna hajkoronája láthatóan zselézve volt, arca frissen borotvált, és biztosan
olyan puha volt a bőre, mint amilyennek ki is néz. Gyönyörű kék szemei
megbabonáztak, ívelt ajkát csak úgy simán lekaptam volna, de lehet mellé még
kértem volna azt is, hogy erőszakoljon meg. Ez a pasi durván jól néz ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia! –
köszönt vissza az ofő. – Te vagy…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry,
Harry Styles, a Homes Chapel-i srác – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Üdvözöllek az iskolában, Harry! Körülbelül én is annyit tudok az iskoláról,
mint te, szóval erről ne is kérdezz! – nevetett legyintve egyet. – Én volnék az
osztályfőnök, Lucas Wright.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Örvendek! – intettem ismét, majd besétáltam a terembe, hogy kezet rázhassak a
tanárral. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
földrajzot és ideiglenesen pszichológiát fogok tanítani, addig, míg Louis nem
végez a vizsgáival, ő lesz majd a pszichológia, a tesi, és majd a biosz
tanárotok is. Ő lenne egyébként az unokaöcsém, Louis Wright, csak, hogy tudd –
kacsintott egyet. Mondanom sem kell, hogy rögtön elolvadtam, remélem a nyálam
nem folyt túlságosan, mert ott helyben el tudtam volna élvezni. Ahogy a lányok
mondanák; Benedvesedtem. Körülbelül én is ezt éreztem, akármit megtettem volna
annak a férfinak, tök mindegy mit kért volna, örömmel teljesítettem volna.
Olyan elragadó a kinézete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És a
tesi? – kérdezte az egyik lány, akinek hosszú, göndör, szőke haja volt egy kék
csíkkal. Kedves arca volt, kék szemei voltak, mosolygott, és a hangja is
tetszett. De olyan fura volt a kiejtése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azt
nem tudom ki fogja helyettesíteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És
miért nem lesz az unokatestvére?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ő az idén
fog diplomázni, az első félévben nem igazán lesz, azt mondta be-bejár a suliba,
de csak gyakorlat miatt, állandó órái nem lesznek. Plusz lesz még egy
nyelvvizsgája is, ha jól tudom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Értem.
Egyébként szia, Harry! Én Lele vagyok, Eleonora López – intett egyet a lány. –
Ő itt mellettem az egyik barátnőm, Paola Fernandez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hali! –
intett a másik lány is, aki Lele teljes ellentéte volt. Barna hajú, barna
szemű, szemüveges, visszahúzódónak tűnt, olyan kis szerencsétlennek, mint én.
De az ő hajában is volt egy színes csík, azt hiszem pink, vagy valami hasonló
erős szín. Tetszett ez a haj, mármint a színes haj. A hidrogén szőke az életem,
de ezeket a színes díszítéseken is bírom, amint betöltöm a tizennyolcat tuti
befestem majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Teltek a
percek, az osztálytársaim pedig sorban szállingóztak befele, lassan öt óra
lesz, de én nem zavartattam magam, nyugodtan beszélgettem a két lánnyal, na meg
az ofővel is, akinek látszólag bejövök. Mármint olyan értelemben, hogy el tud
velem beszélgetni, nem elhúzott szájjal kommunikál, normálisan szól és velünk
együtt nevet. Közben persze megismerkedtem ezer más lánnyal és fiúval is, már
akik bemutatkoztak. Volt egy banda, akik különvonultak az egyik sarokba, vagy
5-6 ember biztosan odatódult. Ha jól hallottam David a neve a srácnak, aki egy
csajt csókolgatott folyamatosan, amolyan ribanc féle lehetett a bige, mert
másnak bizony nem kell, csak annak a sráccal. Olyan kinézettel én elásnám magam…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− David,
szállj ki a csajod szájából, tud egyedül is lélegezni! Legalábbis remélem, hogy
tud! – kiáltott hátra Mr. Wright, mire a srác el is engedte a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez
biztos, tanár bá? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Biztos
– bólintott a tanár. − Hamarosan kezdődik az év nyitó, mindenki menjen mosdóra
és egyebek, még van öt percetek. A mosdó ezen a folyosón van, a fiúknak második
ajtó, a lányoké a sarkon van – közölte Mr. Wright. – Én is elmegyek a dolgomra,
öt perc múlva itt találkozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nagyot
sóhajtva indultam ki teremből, hogy én is meglátogassam a mosdót, ha nem
másért, akkor azért, hogy tudjam hol van. Annyira nem kellett pisilnem, hogy
rohanjak, szóval lazán lézengtem a folyosón, zsebre tett kézzel. De hátulról
így is belém rohantak, én pedig nagyot nyögve ütköztem neki egy egyénnek, aki
két kezével fogott meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hoppá!
– nyögtem egyet, majd a srác segítségével sikerült felállnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szia! –
köszönt hirtelen és halkan, majd megveregette a karom. – Jól vagy? Nem
karmoltalak ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
nem. Köszi. Már az első nap ilyen barmok löknek föl – mutattam hátam mögé. A
srác oldalra biccentett fejjel nézett engem, én meg őt. Hidrogén szőke volt,
kék szemű, egyszerű utcai öltözetben. Egy fülbevaló pihent bal fülében,
csuklóján volt egy tetkó, de a megjelenése számomra kedves volt. Ismét egy
letaglózó élmény, olyan vadnak tűnt. Az ofőhöz képest nagyon is vad volt, de
ugyanolyan kedves, és gyönyörű megjelenéssel bírt, mint Mr. Wright, de mégis…
Olyan, mintha egy hatalmas lexikonnal vágtak volna pofon. Sokkal nagyobb
bizsergés kapott el, ahogy a srácot néztem, mint mikor először megpillantottam
az osztályfőnököt, azt hiszem megvan az ez évi szerelmem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ne
foglalkozz velük, csak sietnek, alig három perc múlva kezdődik az év nyitó –
vont vállat, majd ő is zsebre dugta kezeit, ám a melegítő nadrágjába rejtette el
tetkós kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És te
nem jössz? – kérdeztem felvont szemöldökkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem –
sóhajtotta, majd megajándékozott egy ezer wattos mosollyal, végül otthagyott,
szinte elrohant. Szememmel, és testemmel is követtem alakját, ám a hatalmas
tömegben elveszett, nem láttam, hogy valóban kiment-e az épületből, vagy csak
viccből mondta azt, hogy ellóg innen. Lehet egy végzős volt, azért ilyen laza.
Mindenesetre engem teljesen letaglózott, szóval egy időre lemondok Mr. Wright-ról
és azon leszek, hogy ezt a srácot megismerjem, vagy legalábbis messziről
figyeljem majd.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-10443954318871754132016-12-23T12:52:00.001-08:002017-01-03T10:41:51.985-08:00Első fejezet - Saját kis világom, ami magába szippant<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><i>Sziasztok drágák!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Tudom, úgy illene, ha holnap raknám ki a részt, de úgy döntöttem ez az apróság lesz a karácsonyi ajándékotok, a következő részt pedig szilveszterkor/újévkor hozom. Eredetileg úgy terveztem dupla részt hozok karácsonyra, de én szerencsétlen elkaptam ezt a fránya vírust, így kiestek napok, és nem igen végzem a következő résszel holnapra, vagy holnap utánra. Ezt a részt pedig azért teszem ki, mert nagy valószínűséggel holnap a kajáláson és a TV-zésen kívül nem csinálok mást. :D (Ha mégis elkészülne a rész, felteszem!)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Szóval...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #b6d7a8; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Á l d o t t ü n ne p e k e t k í v á n o k m i n d e n o l v a s ó m n a k !</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Kellemes olvasást!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXZ7_tgbzujZl3FsYqXc-8Jgdd9H8lA6LFGHF-r-xw0WnozRDmVt2mItOhYSRAsT-hlSb-OHL7_cOpc976ODP2YxvbvxkJqqBIUDXc9B_ZMBxLBguncIBuBnIvbiCQGP1fFEhOsmCBmB1D/s1600/study2.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXZ7_tgbzujZl3FsYqXc-8Jgdd9H8lA6LFGHF-r-xw0WnozRDmVt2mItOhYSRAsT-hlSb-OHL7_cOpc976ODP2YxvbvxkJqqBIUDXc9B_ZMBxLBguncIBuBnIvbiCQGP1fFEhOsmCBmB1D/s320/study2.png" width="228" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Liza
hamar elköszönt, az öccse éppen rosszalkodott és mint jó testvér természetesen
figyelnie kell a kisebbre. Ismét egyedül voltam a gondolataimmal és a kínzó
unalommal, ami körülölelt már egy ideje, lassan még a suli is hiányzik. Unalom,
unalom hátán, ennél még a szidásokat is jobb hallgatni, mint ülni a néma
csendben egy olyan házában, akit utálsz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nagyokat
sóhajtva feküdtem és néztem a makulátlan plafont, ami jelen pillanatban
egyetlen barátomnak volt tekinthető, ugyanis ez a plafon sok mindent hallott és
látott már és eddig még nem adta tovább senkinek. Viszont az elmúlt hónapokban
azt is észrevettem, hogy ezen egy szem por sincs, repedést meg pláne nem
fedeztem fel, ezzel elveszítette a szépségét. A régi házunkban, azaz otthon
pókhálószerűen voltak repedések a plafonomon, amiket bekentem neonnal, így este
azok világítottak felettem. Festettem mellé pár pontot, csillagot, szívecskét,
aláírták a barátnőim, ahogy én is. Ott világított minden este több féle színben
a nevük és minden éjjel ezek nézése közben aludtam el. Ahogy figyeltem a
rajzolt csillagokat megnyugodtam, az volt az én univerzumom, amit senki sem
tehetett tönkre, mert az az enyém volt, én teremtettem.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Bár néha
elveszek ebben a világomban, vagy inkább nem tudom mi a valóság és mi a
képzelet. Görcsösen ragaszkodnék a magam által kialakított gyermeki világhoz,
ám valami mindig visszaránt a kiábrándító valóságba. Nem akarok ebben a felnőtt
világban élni, pedig egyre közelebb kerülök a tizennyolchoz, még ha csak
kilencedikes is leszek. Nem… Nem akarok… Félek, nincs aki támogasson, aki
felkészítsen, így nem léphetek ki a nagyvilágba, így nem tudok majd élni. El
fogok veszni ebben a zord világban…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry, Jack, haza jöttem! – Anya hangja ütötte
meg a fülem, valószínűleg a konyhából ordított fel nekünk, szóval Jack idefent
van. Remek, én pedig elhordtam mindennek a barátnőm előtt. Nagyot sóhajtva
kikeltem az ágyamból, majd úgy, ahogy voltam mezítláb az ajtóhoz rohantam, hogy
kinyithassam. Ám amikor kinyitottam rögtön meg is ugrottam. Jack ált az ajtóm
előtt halovány mosollyal az arcán, és csak némán figyelt engem. Kellemetlen
meglepetés volt részemről ilyen közelről látni a nálam pár centivel alacsonyabb
férfit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hah? – sóhajtottam hirtelen, ahogy a
mellkasába ütköztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Megjött
anyád – mosolygott rám a férfi. Annyira a fia sem lehet csúnya, így közelebbről
megnézve ő sem az. Kék szemei vannak, világosbarna haja, fiatalos kinézete. A
formás arca, ami enyhén borostás egész férfias külsőt kölcsönöz neki, ha a fia
is így néz ki, akkor jó testvérek leszünk. Már ha találkozunk valaha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hallottam
– vágtam oda nagyot sóhajtva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor
gyere!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nincs
sok kedvem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hogy,
hogy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom – vontam vállat, pedig miatta nem akartam lemenni anyámhoz, mert majd
megy a nyáladzás, a nyali-fali, ,,Jaj, de hiányoztál!”. Eh, ezek pont nem
érdekelnek, ha lehet kimaradnék ebből, nem akarom látni, ahogyan anyámat
csókolgatja fulladásig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Érdekes vagy – sóhajtotta fejet rázva majd már el is fordult és indult lefele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Akárcsak a fiad… - mormogtam orrom alatt, majd én is utána indultam. A
telefonbeszélgetés után talán kicsit nagyobb undort éreztem iránta, mint
előtte, úgy éreztem ok nélkül bántotta a fiát. Elvégre én is meleg volnék,
akkor engem is kitagad majd? Elhagyja miattam anyámat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Odalent
anyám és Jack már nagyban nyomták a műsort. Szemet forgatva huppantam le a konyhaasztalhoz
és próbáltam nem őket figyelni szúrós szemekkel, helyette a macskámat kerestem.
A szerencsétlen mindig elveszik ebben a hatalmas házban, elvégre alig két
hónapos kiscica, Molly. Az utcán találtam mikor a boltból jöttem hazafele, és
hát…hazahoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Molly?
Cica, merre vagy? – szólongattam macskámat, ám annak még nyikkanását sem
hallottam, egyre furcsább ez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nincs
itt Molly – mondta anyám, miközben kivált a csókból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert?
– Rögtön felment bennem a pumpa. Az én macskámat képes lenne eltüntetni emiatt
a nyomorék miatt? Komolyan anyu? Még macskám sem lehet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jack
allergiás a szőrére<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Szedjen gyógyszert! Nem az ő macskája, hanem az enyém! Egy napot kapsz, hogy
visszahozd! – Persze, hogy mérges voltam. ,,Jackie így, Jackie úgy”, de Harold
kit érdekel, elvégre csak a mogyoróra allergiás, mégsem fogja fel az a nyomorék
,,nevelőapja” és csak úgy tömné belé a mogyorós csokikat. Mégsem panaszkodtam,
pedig bele is halhattam volna. Akkor? Könyörgöm, ez már nevetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Harry! - Anyám rögtön sipákolásnak
kezdett, nehogy már megsértsem az ő Jackie-jét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jól
van, Jack. Ha elárulod a fiad nevét, nem kell visszahoznod Molly-t . – Valamit
valamiért. Szeretem Molly-t, én gondosodtam róla, a saját pénzemből etettem –
diákmunka – háromnaponta fürdettem, akkor nem értem mi a gond? Ivartalaníttatom
is, ha kell, de eléggé viszik a macskákat, szóval lehet még abból is pénzt
lehetne csinálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Jack
mérgesen sóhajtott fel, jól tudtam, hogy megadja magát, ez önelégült mosolyra
késztetett, de anyám egy csöppet sem volt jó kedvű. Nem szerette, ha Jack-et
faggatom, de jogom van hozzá. A fia az én mostohatestvérem, jó lenne tudni ki
is az, nem csak találgatni. Lehet nem is rossz ember, lehet tök jó fej.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Inkább hozd vissza a dögöt! – Morogta orra
alatt. Győztem, tudtam, hogy feladja. Jack mérgesen fordult ki a konyhából,
majd feltrappolt a lépcsőn az emeletre. Nem igazán érdekeltek a kitörései,
minimum hetente egyszer kiakasztom olyan szinten, hogy utána egésznap ki sem
mozdul a szobából. Mivel nem szitkozódik és nem veszekszik, így inkább
bezárkózik a szobájába és olvas vagy takarít. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Anyám
mérges tekintete szinte lyukat fúrt az oldalamba, ha lehetett volna már szemmel
meggyilkolt volna. Lehet el is képzelte, ahogy felnégyel, majd elás a kert
végében. Hát persze, legyen mindig Jackie-nek igaza, mert ő felnőtt, na meg
ugye nekem keres. Hogyne. Anyámnak keres, csak én is képbe jöttem. Hónapokon
keresztül nem tudta, hogy anyámnak van egy fia, így elég váratlanul érte, mikor
anno két éve anyámat zabálva tépte fel a bejárati ajtót, én pedig pont a
nappaliban rajzoltam a földön. Kellemes látvány volt. Lényegtelen. Anyám
titkolta, hogy van egy gyereke. És ez engem nagyon zavar. Szégyell? A pasija
előtt, akivel együttélünk? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Anyu
végül felhagyott a felnégyeléssel, helyette nagyot sóhajtva sétált oda a
konyhaasztalhoz, majd lehuppant velem szembe. Érdeklődve figyeltem, ahogyan az
asztalra hajol, majd összekulcsolja kezeit és fáradt, kicsit még ideges
tekintetét rám vezeti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harry,
miért vagy ilyen Jack-el? – kérdezte hirtelen meglepően nyugodtan. Szemöldököm
is rögtön felugrott, ahogy törzsem is megemelkedett a furcsa hanglejtés
hallatán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert
nem bírom? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Kisfiam, két éve élünk vele és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Két éve<b> élsz</b> vele. Én nem érdeklek senkit, azt
hitted apámnál fogok élni, mentem is volna, ha nem éppen Los Angeles-be
költözött volna. – Ez igaz volt. Mint minden válási peren, az övékén is
feltették a kérdést; Gyerekelhelyezés? Természetesen ügyvéd és pszichológus
jelenlétében kérdezték meg, kinél is szeretnék élni. Először apámat mondtam, de
anyám kiakadt, így a felügyeleti jog anyámnak jutott, mégis apámmal akartam
élni. Ám ő Los Angeles-be ment a nyár elején, én pedig féltem olyan messze
menni vele és az élettársával, pedig Dana-val sokkal jobban kijövök, mint
Jack-el. Hónapokat éltem velük, mégis megijedtem Los Angeles-től és nemet
mondtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te is velünk élsz hónapok óta, Harry. Hozzám
tartozol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mégis titkoltad a pasid előtt, hogy van egy
fiad, ahogy ő is titkolta, hogy van egy meleg fia, akinek még a nevét sem
mondja el. Ha őt szégyelli, akkor engem nem? – kérdeztem végig anyámat
figyelve. Próbáltam nem túl hangosan beszélni és nem felhúzni magam. Ezek a
beszélgetések javarészt kudarcba fulladnak, így sok értelme ennek sincs, úgyis
veszekedés lesz a vége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te nem
vagy meleg, Harry. Miért szégyellne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És ha
az vagyok? Akkor szégyellne? – Kár volt ezt megkérdezni, anyám álla rögtön a
földet súrolta, egyszerűen nem jutott szóhoz csak tátogott, mint egy hal.
Szemei ide-oda jártak, mindenhova nézett, csak rá nem. Remek, még ezt sem tudom
neki normálisan elmondani, nem mintha szerettem volna. – Ezt igennek veszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Harry…te tényleg…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> − Ne mondd el Jack-nek! – Csak ennyi kérésem
volt, semmi több. Nem akarom, hogy Jack is megtudja, abból botrány lenne,
csoda, ha anyu elfogadja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Üresnek éreztem magam. Most, hogy kinyögtem
meleg vagyok üres lettem, nincs titkom anyám előtt, viszont biztosan rám
száll ezek után és minden mozzanatom
figyelni fogja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Apád
tudja? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha –
bólintottam egyet számat rágva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
nem mondtad? – kérdezte nagyot sóhajtva. Csalódottnak tűnsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Haragszol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csalódtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mert…
Azt hittem az én fiam normális. – <i>Normális.
</i>Szóval nem lennék az? Anya szégyell? Eddig is szégyellt, de ezek után még
jobban fog? Ha meleg vagyok már nem lehetek normális? Persze, a hetero
kapcsolatok a <i>normálisak</i>, de mi a baj
a homoszexuálisokkal? Ők miért nem lehetnek normálisak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Értem
– bólintottam egyet, majd nagyot sóhajtva felálltam az asztaltól. Fájt, bár
erre számíthattam volna, mégis…mintha a lelkemet tépték volna ezer meg ezer
apró darabra, a szívemről nem is beszélve. De nem szóltam semmit, helyette én
is felvonultam az emeletre, majd bezárkóztam a szobámba. Elsétáltam az ablakpárkányomig
és ismét helyet foglaltam az ablakban, hogy nézhessem a tikkasztó hőségben
rohangáló, vagy éppen játszó gyerekeket. Nem értem, hogyan tudnak megmaradni
odakint? Idebent is szörnyű hőség tombol, odakint lehet pár fokkal melegebb is
van, én nem bírnám ki. Idebent is nehéz, bár a ventillátorok azért rásegítenek.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Felhúztam
lábaim, majd átöleltem őket, államat pedig térdeimre helyeztem. A vidám
gyerekek helyett a velem szemben lévő falat néztem. Ez is olyan tiszta, nincs
rajta repedés és hófehér. Miért kell mindennek fehérnek lennie? Olyan unalmas.
Bár lehet Jack miatt utálok mindent ebben a házban, de talán jelen pillanatban
most magamat utálom. Miért kellett melegnek születnem? Miért nem a csajok
jönnek be? Miért a fiúk? Mondjuk valamivel fel kell dobni a brutálisan unalmas
életemet, hát mi mással, ha nem a nemi identitással? Hülye világ, hülye én… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Unatkoztam.
Az előbbi beszélgetésen nem akartam gondolkodni, más tevékenységem nem igen
akad, így nem csoda, hogy majd magevett az unalom. A nyár ilyen, unalmas,
főleg, ha a legjobb barátnőid két órára vannak tőled. Ha apával maradtam volna
még messzebb lennék tőlük és azt nem bírnám ki, így viszont akármikor kedvem
szottyan vonatra ülök és leutazom Holmes Chapel-be. Már ha lenne rám
lehetőségem, akkor leutaznék, de sokat kellett tanulnom a nyáron, emellett
lelkierőt is gyűjtenem kellett. Fel kellett arra készülnöm, hogy a közeljövőben
bántani és cikizni fognak. Elvégre én már tizenhét vagyok - februárban leszek
tizenhét -, így tuti találnak rajtam fogást már az első nap, mikor be kell
mutatkozni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">***<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Már órák
óta az ablakban ültem - lehet néha el is szundítottam – mikor anyu bekopogott a
szobámba. Felsóhajtottam. Ennyi ideje ülök itt, hogy már anyám unja az
egyedüllétet? Fáradt szemekkel néztem az ajtón besurranó nőt, aki az
ablakpárkányomhoz igyekezett. Folyamatosan követtem tekintetemmel, ahogy
közeledett felém, végül megállt velem szemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Beszélhetünk?
– kérdezte halkan és kedvesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha –
bólogattam. Nagyot sóhajtva leült a párkányra, majd jobb kezét térdemre
helyezte és lágyan rám mosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Beszéltem
apáddal – kezdett bele végig szemeimet figyelve. Idegesnek tűnt, vagy
inkább…ijedtnek −, valóban elmondtad neki, hogy meleg vagy, de meglepődött
azon, hogy én erről nem tudtam. Miért nem mondtad el?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− A
homofób pasid miatt. – Volt rövid válaszom. Jack túlságosan homofób ahhoz,
hogy megértsen engem, vagy akárki mást. Szerintem a fiát sem nézi semmibe,
holott diplomás férfi, dolgozik. Kinéz, ahogy kinéz, de mégis tanult ember. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Megérthetnéd őt is, az egyetlen fia is meleg, elvesztette a feleségét. Elege
lett, Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Neked
is csak egy fiad van, most elküldesz Franciaországba, mert meleg vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem,
ilyet nem teszek. De nem vagyok erre büszke.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
vagy rám büszke? Hm, köszi – ráztam fejem nagyot sóhajtva. – De most komolyan
anya, mi a baja a fiával?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem
tudom. Elvégre diplomás férfi, hat nyelvvizsgával, mégis kitagadta, én sem
vagyok arra büszke, hogy meleg vagy, de tanulsz. Kitűnő tanuló vagy, nem tudok
rád haragudni – vont vállat anya. Szóval ő sem érti az őrült pasiját mi baja
van a fiával. Akkor már ketten vagyunk. Szerintem nem rossz ember, bár nem
ismerem úgy érzem, hogy a fia rendes. Lehet csak azért hidrogén szőke, tetkós,
és hord fülbevalót, mert így el tudja rejteni a fájdalmát. Igaz, én nem
hordanék semmi pénzért fülbevalót, őt is meg lehet érteni. Valamilyen szinten,
és ismeretlenül. Ismeretlenül minden könnyebb, vagy éppen nehezebb… Interneten
például sokkal nehezebb megérteni az embereket, elvégre nem látod a
reakciójukat, az érzelmüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hat
nyelvvizsgája? Milyen nyelvekből? – kérdeztem végül, mikor eljutott az agyamig.
Hat nyelvvizsga és még csak huszonnyolc éves? Szeret tanulni, főleg a
nyelveket. Ha nekem csak a francia középfokú megvolna…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Latin,
francia, olasz, spanyol, német és orosz. Persze nem mindből olyan kiváló, a
latin és a francia megy neki a legjobban – vont vállat. – Az anyja francia
volt, mindenképpen megakart tanulni franciául.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hány
éves volt, mikor elvesztette az anyját?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Tizenöt, a születésnapja előtt pár héttel vesztette el. Jack még annyit mondott
erről, hogy ez volt a fia legkritikusabb időszaka, ekkor szokott rá a
vagdosásra, elmondása szerint a legtöbb tetkót azért varratta fel, hogy ne
látszódjanak a hegek. Annyira fájt neki az édesanyja elvesztése, hogy még a
ballagására sem ment el, megszökött otthonról. – Mintha csak rólam mesélt volna
úgy mosolygott, elvégre tavaly engem is nehezen szedtek össze a ballagásra, én
sem nagyon akartam elmenni, szerintem hülyeség a nyolcadikból olyan nagy
felhajtást csinálni. Majd a tizenkettedik, az lesz a nagy valami. Bár a nyolc
általános is valakinek a menny, és nem jutnak tovább ennél, de én pont nem
közéjük tartozom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Csak
ültem és elnéztem anya válla felett, fel kellett fognom az előbb
elhangzottakat. Jack fia a születésnapja előtt vesztette el az anyját? Szörnyű
lehetett, nem csoda, hogy annyi tetkót varratott magára, bár…állítólag azok az
emberek tudnak a legtöbbet nevetni, akiket sok sérelem ért. Vajon ez a férfi
tud-e önfeledtem nevetni? El tudja-e pár pillanatra felejteni az anyját?
Számomra már az is fájdalmas, hogy apa olyan messze költözött tőlem. A menny az
jóval messzebb van…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Kíváncsi vagy Jack fiára? – kérdezte hirtelen anya. Fejet rázva vezettem vissza
arcára tekintetem, kicsit elbóbiskoltam a saját kis világomban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Hogyhogy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Kíváncsi vagyok ő is akkora tuskó-e, mint a pasid – vontam vállat egy
félmosolyt villantva, ezzel jelezve anyának, csak viccelek. De egyébként nem
szántam viccnek, Jack tényleg egy tuskó, annyi romantika szorult belé, mint egy
teáskanálba. Szinte rossz nézni, ahogy anyámnak esik mindenféle érzelem nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Jaj,
Harry – sóhajtott fel anyám – kezdek én is kíváncsi lenni a fiára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ejnye
anya, ejnye – ráztam fejem még mindig mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Beszéltél ma Liza-val?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aha,
miért? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">−
Reggelről beszéltem az anyukájával, mondta, hogy már nagyon hiányol. Egyébként
ahova járni fogsz, az szakgimnázium. Emma sem tudta eldönteni – rázta fejét.
Hát, én sem tudtam egészen ideáig eldönteni, de ezek szerint mégis csak
gimnázium, de nem értem miért. Tán olyan nagy az iskola, hogy már gimnáziumnak
minősül?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért
szakgimi? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Lehet
szakmád, ha akarod, de anélkül is leérettségizhetsz, persze nem feltétlen ezért
lett szakgimnázium. Hidd el Harry, jó suli lesz. Apád is odajárt. – Tényleg,
mintha említette volna. Elvégre apámnak is van egy jó kis cége, itt ismerkedett
meg Dana-val is. Egy divatcég, Dana az egyik fő divattervezője apámnak, így nem
csoda, hogy Los Angeles-be költözött, elvégre sok pénzt hoz ez a fajta munka,
főleg a mai világban. De hiába van apámnak divatcége, én úgy járok, mint egy
árva gyerek, elnyűtt pólók, szakadt nadrágok, bár az utóbbi talán nem is olyan
nagy baj, ez az idei divat. Minél nagyobb lyuk van a gatyádon, annál menőbb
vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Értem
– bólogattam végül kis idő elteltével. Sok értelme nem lenne pont az üzleti
ügyekkel foglalkozni, szóval maradnék a sima érettséginél, az csak négy év. Az
bőven elég, így is piszkálni fognak elegen emiatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Én
megyek drágám, vár a munka – sóhajtott fel anyu karóráját nézegetve, majd
megpaskolta térdemet és felállt. Másodpercek alatt elhagyta a szobát, engem
pedig ismét körbeölelt az unalmas csend. Nem mintha a beszélgetés sokkal jobb
lett volna, de unatkozni is elég rossz. Egyedül lenni a gondolataiddal a világ
legveszélyesebb dolga. Én veszélyes vagyok magamra. Tizenhét évesen is olyan
szinten el tudok veszni a saját kis gyermeki világomban, hogy aztán nem tudom
mi a valóság. Eddig sikeresen mindig kiszakított valami, vagy valaki ebből a
világból, de mi lesz, ha pont az ilyen csöndes órák miatt fogok végleg
elveszni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Eddig
sosem éreztem magam ilyen üresnek, ilyen haszontalannak. Előfordulhat, a lányok
miatt nem vesztem el, elvégre éjjel-nappal együtt voltunk, tök jó programjaink
voltak, boldog voltam velük. De Jack… Elvette tőlem ezt a boldog világot, ami
mi hárman alakítottunk ki. Jack… Elvett tőlem egy világot, de lehet ad egy
újat? Nem hiszem. Önzőnek tűnik. De aztán ki tudja? Lehet, ha nem utálnám
annyira könnyítenék a helyzeten és sokkal jobban is érezném magam, de ezt az
embert nem lehet elviselni. Szörnyű és elveszi az anyámat. Kisajátítja az
anyám, de mindegy mit teszek. Ha anyám vele akar lenni akkor vele is lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Fejet
ráztam. Hülye kis gondolatok, miért jutnak ilyenek eszembe? Egyáltalán miért
érdekelnek? Ah. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Hirtelen
pityegést hallottam, hallottam. Azt a szokásos messenger hangot, amit nagyon
ritkán fogad. Ismét az ágyhoz sétáltam, ám ezúttal nem feküdtem rá, csak a
szélére ültem és kezembe vettem mobilom. Egy csoportos üzenet várt. Felvettem a
9.B nevezetű messenger csoportba. Szóval B-s leszek? Hm.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Kedves 9.B!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Én volnék az osztályfőnökötök, a nevem
mint látjátok Lucas Wright. Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy
megbeszélhessünk pár dolgot, aki itt van, az kérem küldjön egy ,,Jelen”-t, vagy
csak egy ,,Jó napot!”-ot!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Egész
kedves férfinek tűnik az üzenet alapján. Melyik osztályfőnök hozna létre egy
messenger csoportot csak azért, hogy beszéljen pár diákkal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Folyamatosan
jelentek meg a ,,Jelen” vagy ,,Jó napot” üzenetek, így úgy döntöttem én is írok
valamit. Végül egy ,,Jó napot”-ot írtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Nos, a tanévnyitó augusztus 28.-án lesz,
délután ötkor, én a földszinten várlak titeket, a 11-es teremben, az lesz a mi
termünk. Amit mindenféleképpen hoznotok kell, az a bizonyítványotok. Illetve
jól jönne, ha minimum egy szülő eljönne veletek az évnyitóra, hogy a
részleteket velük is megbeszéljem, illetve lesz egy kitöltendő lap, amit
mindkét szülőnek alá kell írnia.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az nehéz
lesz, elvégre apa Los Angeles-ben van, szóval nehezen írja majd alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">És akinek az édesapja Amerikában van?<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Írtam az
üzenetet az osztályfőnöknek, ha már van rá lehetőségem, akkor rákérdezek mi a
helyzet ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Harry, van nevelőapád? Vagy édesanyádnak
élettársa?<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Jött a
válasz Mr. Wright-tól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Van…<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Akkor írja alá ő, az is tökéletesen
megfelel majd. Oh, és te vagy a Holmes Chapel-i srác?<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Igen én.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Majd szeretnék veled beszélgetni. Nem
kell rosszra gondolni, csak tennék fel pár kérdést.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Persze, semmi akadálya. <o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Bizonyára
arra szeretne rákérdezni mit is keresek én a 9.B-ben, ha tizenhét éves vagyok.
Vagy esetleg arra kérdezne rá mi a helyzet a szüleimmel, természetesen ezzel
nincsen baj, ő az osztályfőnök, felel értünk. Az előző ofőm még
családlátogatáson is volt, mondanom sem kell, hogy végig feszengve ültem az
asztalnál és hallgattam a tanár mondandóját. Olyan volt, mintha egy nem létező
testvéremhez jött volna, hogy randira vigye, ám a kisöcs is szerelmes a
kiszemelt férfiba. Mint egy rossz film, úgy éreztem akkor magam.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az
osztályfőnök leírt még pár infót, amit egy füzetbe jegyzeteltem föl, hogy
később majd megmutathassam anyunak is. Adott telefonszámot is, amit a
telefonomba is mentettem. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy Lucas névvel,
vagy Mr. Wright néven mentsem el, de inkább az utóbbinál maradtam. Mit szólna
anyu, ha meglátna egy Lucas nevű emberkét a telefonom névjegyzékében? Főleg
azok után, hogy ma közöltem vele meleg vagyok. De ez még annyira nem is
nyomasztó, bár szorító érzés telepedik a mellkasomra, mikor eszembe jut mit is
szólt erre, de tűrhető. Hanem mi lesz majd az iskolában? Alig egy hetem van
erre felkészülni, alig egy hetem…<o:p></o:p></span></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1925511339074365888.post-10219914051749716882016-12-13T09:33:00.000-08:002017-01-03T10:41:43.914-08:00 Prológus - Homofób nevelőapa, nyári hőség és az iskolakezdés<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Régen jelentkeztem résszel és most is egy új történetet hozok, ám ezt jóval rövidebbre tervezem, mint a többit, természetesen azok is folytatódnak, csak némi átgondolást igényelnek még. Sajnos azt nem tudom megengedni magamnak, hogy egyszerre írok több történetet, így sorban kell írnom egy-egy sztorit. Úgy döntöttem az első a Színjáték lesz, utána a Babysitter, majd a Scam, végül a Supressing, egy-egy történet lezárásával pedig új történet indul, sajnos elég lassú ütemben. De igyekszem.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nos, sokak szerint lehet hülyeség új blogot nyitni eme rövid történetnek, ám nekem könnyítés, nem kell annyi történetet rendszereznem egy adott oldalon, hanem van rá egy külön blog. Ugyan még kinézet nem igen van, remélem a történet tetszik majd - ez a röpke négy oldal.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Következő részt nem tudom mikor hozom, előre meg szeretném írni, és aztán KOMMENTEK száma alapján hozom a következő részeket. Sajnálom, szerintem ez a történet többet érdemel, mert ezen TÉNYLEG hónapokat gondolkodtam, mire kialakult ez a variáció. :)</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Kellemes olvasást kívánok! </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "great vibes"; font-size: 24.0pt; line-height: 107%;">Lexa</span></span></div>
</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "black"; font-size: 18pt; line-height: 25.68px;">Színjáték - Prológus</span><span style="font-family: "black"; font-size: 16pt; line-height: 22.8267px;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZjba4UpjDZFfC5qgFB3x5DeESpHRMbp1jf3fY4K_heZNyyjApKGt1p54kBZWvH_MfXa8nCbNHTaBfAtw4EXbjRe0jiw_ibzDrWdlVyFyVbp-tcJn4f55nlDgGL_Uu_ssI50mqfIuH-XVw/s1600/study2.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZjba4UpjDZFfC5qgFB3x5DeESpHRMbp1jf3fY4K_heZNyyjApKGt1p54kBZWvH_MfXa8nCbNHTaBfAtw4EXbjRe0jiw_ibzDrWdlVyFyVbp-tcJn4f55nlDgGL_Uu_ssI50mqfIuH-XVw/s320/study2.png" width="228" /></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Minden azzal kezdődött, hogy elköltöztünk Holmes Chapelből, ezzel pedig együtt jár az iskolaváltás is, ami talán nem volt olyan nagy szívbemarkoló élmény, elvégre idén kezdem meg a gimnáziumi elsőt. Még Holmes Chapel sem hiányozna, ha nem kellett volna otthagyni a nagyiékat, illetve egy-két jó barátot, vagy inkább barátnőt, akik viszont Holmes Chapelben folytatják tanulmányaikat. Nem költöztünk messze, mindössze Londonba, az életem mégis nagy fordulatot vett. Teljesen máshogy élünk, anyám új élettársa paranoiás és rendmániás, az új ház hatalmas és még kaptam egy imádni való bátyust is, akiről még az apja sem hajlandó beszélni. Sosem láttam még, de Jack elmondása szerint nem is fogom. A fia – akinek nevét nem említette – Franciaországban dolgozik, mint biológia tanár, de gimnáziumban jobban a pszichológia felé hajlik. Abban a gimnáziumban is lesz pszichológia órám amelyikbe én fogok járni, anya szerint jót tesz nekem. Ha már szeretek segíteni az embereken, akkor tanuljak pszichológiát is. </span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Még ezek a dolgok mindig nem a ,,Katasztrófák” témához tartoznak, Jack-et is meg lehet szokni főleg, ha már két éve udvarol az anyádnak. Kezdem átvenni a rendmániás szokásait, hála Isten az üldözési mániája még nem ragadt rám, de még ez sem olyan szörnyű, egész laza ember. Csak sokat aggódik, szinte mindenért. Anya ezért mondja, hogy paranoiás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Akkor mi a katasztrófa? A sulim szörnyen elit, mindenki tökéletes és feltűnési viszketegségben szenved, mindenki okos és jó. Elviselhetetlen emberek járnak abba a gimnáziumba és bár nem egy középkori iskoláról van szó, ahova csak a gazdagokat veszik fel, de viszont kemény suli. Jól kell teljesítened ahhoz, hogy befogadjanak és ne tagadjanak ki, de persze nekem ez sem megy könnyen. Miért is? Áh, megvan. Nem bírom az egoista barmokat, emellett gazdag sem vagyok. Mikor megnéztük a sulit mindenki megbámult, összesúgtak, azt mondták ,,De nyomi!”. Anyu bement az igazgatóiba, engem kint hagyott, hadd nézzek szét és már kezdték is a szokásos ,,De buzi vagy!” beszólásokat. Imádtam. Még fel sem vettek, de máris kinéztek maguknak. Izgalmas évnek nézek elébe, úgy látom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Augusztus van, odakint tombol a hőség, nekem pedig nincs jobb dolgom, mint a ventilátor előtt ülni és az ablakon nézelődni. Már több órája itt ülök, anyu dolgozik, csak Jack van itthon, vele pedig nincs kedvem beszélgetni sem. Alig egy hét és kezdődik az iskola, amit egyáltalán nem várok, de szerintem egyetért velem még pár gyerek. Ki akar iskolába menni? Főleg úgy, hogy egyik barátnője sem várja a suliban, csak sok-sok idegen. Sok-sok egoista idegen. Bár Jack próbált megnyugtatni, hogy nem olyan rossz suli ez, túl lehet élni, járnak oda tök jó fej tanulók is. Csak nem a kilencedikbe… Biztosan csúfolnak majd ,,Tizenhét és még csak kilencedikes? Megbuktál?”. Igen, két évvel le vagyok maradva a többitől, ilyenkor már a tizenegyediket, maximum a tízediket kezdik, míg én csak most leszek kilencedikes. Egy évet halasztottam, egy évet buktam, az évek pedig csak halmozódtak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Rezgő hangra lettem figyelmes, majd nem sokára felcsendült a szokásos IPhone csengőhang is, ebből tudtam az én telefonom szól valahol. Csak tudnám hol van az a valahol. Nagyot sóhajtva keltem fel az ablakpárkányról, majd leugrottam a padlóra. Leugrottam… Leléptem. Egy nyár alatt úgy megnyúltam, hogy még Jack is alacsonyabb nálam. Száznyolcvan centi? És még mindig nőhetek! Mosolyogva ugrottam rá ágyamra, majd benyúltam párnám alá, és láss csodás, ott volt a mobilom. A drága, rózsaszín tokos telefonom. Liza neve villogott a képernyőm - a legjobb barátnőm - , ezen a nyáron alig beszéltünk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hallo? – Szóltam bele mosolyogva a telefonba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− HAZZA – sikított fel Liza a vonal másik végén. – Te még élsz? Na milyen London?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Unalmas. És nagyon-nagyon hiányoztok. Te is és Rose is<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te is hiányzol, Bongyi. – Hallottam a hangján, hogy szomorú és tényleg hiányol. Ők is nagyon hiányoznak, egyre jobban. Lehet a szünetben hazautazom a nagyiékhoz és meglátogatom őket is. – Nincs kivel shoppingolni <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Oh te szegény! – szipogtam színészien a telefonba. – Melyik suliba fogsz járni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Könyörgöm, Harry. Holmes Chapel-ben egy gimnázium van…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Bocs – vontam vállat, mintha látná. Nem tudtam, hogy Holmes Chapel-ben csak egy gimi van, de őszintén szólva nem is tudtam nagyon utánanézni, olyan gyorsan történt minden. Anyuék elváltak, apunak gyereke lett, anya bepasizott, majd már költöztünk is. Alig két évem volt felfogni ezeket a dolgokat, ráadásul az én anyám nem olyan, mint a többi. Nem ül le velem beszélgetni, csak Jack-nek akar megfelelni és mivel én is már tizenhét vagyok nem igazán pátyolgatja a lelkem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És te melyikbe fogsz járni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Harrys City South Norwood <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De hát az gazdasági, nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hasonló, vállalati és üzleti iskola. Pszichológia órákkal – emeltem ki az utolsó mondatot, elvégre ez nagy szó, egy gazdasági – vagy ahhoz hasonló – gimnáziumban pszichológia óra? Semmi köze nincs hozzá, mégis fel lehet venni, mint tantárgyat. Én pedig éltem a lehetőséggel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Pszichológia órákkal? Milyen suli az?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Elit, Liza, elit<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Abban mi az elit, ha van pszichológia órátok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Semmi, de mivel a suli megteheti, hogy pszichológia tanárt fogad fel, hát meg is teszi. Állítólag szükséges lehet a kereskedelemhez, meg hasonló. De van még pár szak a suliban<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> −Most akkor középiskola, vagy gimnázium?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szerintem inkább középiskola<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azt sem tudod hova fogsz járni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Anya azt mondta gimi, erre kiderült szakközép. Több sulit is néztünk, de ennél maradtunk, nem akartam fiúiskolába menni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Megértem, én sem mennék lány suliba, mikor egy fiú a legjobb barátom – sóhajtott a telefonba. Nem lenne valami izgalmas, ha fiúkkal találkoznék nap, mint nap. Csakis fiúkkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor én mit szóljak? Két barátnő?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez azért van, Harry, mert pár pillanat alatt az ujjaid köré csavarsz bárkit, főleg a lányokat <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudom, hogy szexi vagyok<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Azzal a bokorral a fejeden főleg. - Jóízűen nevezett rajtam, míg én csak szemet forgattam. Ha látná mit műveltem magammal a nyáron, most sírna. Szívszakadásig tudna sírni a hajamért, ugyanis teljesen levágattam, amolyan ,,fiúsra”. Már nincsen vállig érő, hullámos hajam, hanem csak alig tarkód súroló, egyenes hajam. Néha azért hiányolom a fürtjeim, de már nagyon csúnya volt, vékony és töredezett, muszáj volt levágatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Már nincsen bokor a fejemen… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mit tettél? – kérdezte felháborodva, éreztem hangján egy csipetnyi dühöt is. Minden lány szereti a hajam, ez alól ő sem kivétel, de sajnos már nem bírtam tovább…meg kellett szabadulni a lófarkamtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Levágattam<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Levágattad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Aham<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szerencséd, hogy elköltöztél! Most megtudnálak ölni. – Igen, képzelem. Most körülbelül úgy nézhet ki, mint egy mérges mókus, akitől elvették a makkját. Liza nagyon aranyos és gyerekes, mikor dühös, sokszor piszkáljuk ezzel. Tizenhét éves és mégis úgy néz ki, mint egy tizennégy éves, alacsony is, picike is és még aranyos is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Képzelem, Liz – forgattam szemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− De amúgy milyen Jack-el?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ugyanolyan, mint apával. ,,Csak szex és semmi más”. Untató, és nem érdeklem sem én, sem anya, de ha anyámnak jó, akkor nekem is. Oh, ha ez nem elég, még homofób is. – Kicsit visszafogtam a hangom, nehogy Jack meghallja. Nem olyan rossz ember, de apánál nem jobb, semmivel sem. Néha elgondolkodok rajta, hogy apa is csak anyám miatt hagyott el minket, elvégre neki is joga van a boldogsághoz. Ha ő egy fiatalabb nővel boldog, hát legyen. De legalább Dana nem rendmániás és egész kedves nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Akkor neked véged – sóhajtott a telefonba. – Amúgy honnan tudod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Van egy meleg fia, anno tíz éve tagadta ki, mert éppen rájuk nyitott, mikor…nyomták a bulit. Szóval elüldözte Franciaországba, azóta biológia tanár és nem beszélnek egymással – vontam vállat, mintha szemtől szembe beszélgetnénk, holott még látni sem láthatott. Hiányoznak az élő beszélgetések, mikor kitárgyaltunk dolgokat a szőnyegen törökülésben ülve… Hm, nosztalgia…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nagyon véged, Harry. Anyád tudja már?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem. Ideje sincs rám, Jackie a legfontosabb, na meg a munka… A depressziós gyereke meg kit érdekel… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem is vagy depressziós, Hazza<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Néha annak érzem magam<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Elmondhatnád neki, lehet segítene, Anne nem olyannak tűnik. – Nem hát. Dührohamot kap, ha egy filmben meleg jelenet van, elég, ha csak kézen fogva sétálnak, máris szidja az anyjukat; hogyan tehetnek bele egy filmbe ennyi elfajzottat? Szerinte a homoszexualitás betegség, egy gyógyítható betegség. Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogyan lett nőgyógyász? Egyáltalán, hogyan került be az egészségügyibe? Ilyen felfogással nehezen tud kommunikálni az emberekkel, de…az is lehet Jack tette ilyenné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ha a halálomat akarod, akkor mindenképpen el fogom mondani<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak nem tesz ki, csak azért, mert meleg vagy! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Legfeljebb elüldöz Franciaországba és én is biológia tanár leszek, mert ott kiélhetem a perverz fantáziám<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Miért, szerinted a fia perverz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az elmondása szerint elég…punkos <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Punkos? Mennyire?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Egész lightos. Fülbevaló, hidrogén szőke haj, jó sok tetkó. Jól nézhet ki<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− És mégis tanár? Uramisten! Akarom ezt a tanárt! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Fuj te! Összejönnél egy tanárral?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Simán! Főleg, ha francia. J'aime les gars français <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szeretem a francia pasikat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Igen, ezt mondtam. – Liz mindig is jól tudott franciául, és nagyon jól jön pasizás terén. A pasik imádják a franciául beszélő lányokat, legalábbis Liz-t mindenképp. Van pár furcsa szokása, érdekes cselekedete, mégis buknak rá a pasik. Lehet pont ezért a furcsaságért, elvégre unalmasak a cicababák is egy idő után, nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Te kis perverz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Mondja ezt az, aki flörtölgetett az osztályfőnökkel! Majdnem ágyba is vitt! – Ez természetesen nem volt igaz. Csak kikezdett a tanár, én pedig visszaszóltam, mindenki azt hitte viszonyunk van, pedig az a pasi még bottal sem bökdösött volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ez nem igaz, jól tudod<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Csak szerénykedsz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Nem… Az a pasi bottal sem bökdösött volna, nem hogy mással<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Hajaj, Harry-nek bejött Mr. White! Azt szeretted volna, ha valami mással bökdös és másutt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Szerintem maradj csöndben, Liza, különben kinyomom! – Természetesen ez hatott rá, csöndben maradt, de hallottam, ahogy halkan kuncog. Bejött a tanár, de hiába. Volt pár félreérthető megjegyzése felém, de semmi más, mondom, bottal sem bökött volna meg. Nem voltam szép…egészen az idei nyárig, így nem csoda, hogy messziről került. Olcsó, turkálós cuccok, össze-vissza meredező, göndör haj, karikás szemek. Körülbelül ez fogadta minden nap, mikor találkoztunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudod, hogy szeretlek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Na de ennyire, Liza? – kérdeztem nagyot sóhajtva. – Mit csinálsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ülök az ágyban, és figyelem az öcsém. Olyan édes! Már totyog is! – Nahát, erről is lemaradtam… Alig egy éves az öccse, akit egyébként a születésétől fogva imádok, mégsem láthattam hogyan kezd el totyogni. Pedig szívesen játszanék vele, szívesen fognám a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> −Aranyos lehet… Szívesen figyelném veled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Tudom, Hazza. Kár, hogy elköltöztél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az… Legalább valami olyan férfi után futna, aki nem nyomorék. – Ismét csak suttogtam. Jack kíváncsi ember, szívesen sétálgat le-fel a szobám előtt és hallgatja éppen mit csinálok, milyen hangokat adok ki. Ez is a fia miatt van… Mielőtt kitagadta volna adott neki esélyt a ,,heterová válásra”, görcsösen gubbasztott mindig az ajtaja előtt és hallgatózott, vajon mit csinál bent, és kivel. A fia igyekezett titkolni a kapcsolatát – volt egy barátja, akit nem hagyott el – de a farka erősebb volt. Masztizott, elég hangosan. Jack pedig rányitott. Engem is kiborított volna, ha láttam volna, amint a fiam éppen két ujját húzogatja ki-be magában, na de egy homofób apának ez volt az utolsó csepp. Anya hiányában pedig elüldözte a fiát… Talán ha élt volna az anyja, akkor nem kellett volna elköltöznie. Lehet az anyja kisírta volna, hogy maradhasson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Ugyan Harry, annyira nem lehet rossz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Még a fiát is elüldözte! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">− Az a fia, te nem vagy a fia…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> − Még… Aztán a végén Tomlinson leszek én is! – Isten mentsen meg ettől, semmi pénzért nem venném fel a nevét. Igaz, apáméra sem vagyok a legbüszkébb, na de a Tomlinson nevet kész katasztrófa lenne viselni. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; margin: 0px; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
Lexa Smithhttp://www.blogger.com/profile/10311604888815928466noreply@blogger.com8