Első fejezet - Saját kis világom, ami magába szippant

Sziasztok drágák!

Tudom, úgy illene, ha holnap raknám ki a részt, de úgy döntöttem ez az apróság lesz a karácsonyi ajándékotok, a következő részt pedig szilveszterkor/újévkor hozom. Eredetileg úgy terveztem dupla részt hozok karácsonyra, de én szerencsétlen elkaptam ezt a fránya vírust, így kiestek napok, és nem igen végzem a következő résszel holnapra, vagy holnap utánra. Ezt a részt pedig azért teszem ki, mert nagy valószínűséggel holnap a kajáláson és a TV-zésen kívül nem csinálok mást. :D (Ha mégis elkészülne a rész, felteszem!)

Szóval...

Á l d o t t ü n ne p e k e t  k í v á n o k  m i n d e n  o l v a s ó m n a k !

Kellemes olvasást!

Lexa

Liza hamar elköszönt, az öccse éppen rosszalkodott és mint jó testvér természetesen figyelnie kell a kisebbre. Ismét egyedül voltam a gondolataimmal és a kínzó unalommal, ami körülölelt már egy ideje, lassan még a suli is hiányzik. Unalom, unalom hátán, ennél még a szidásokat is jobb hallgatni, mint ülni a néma csendben egy olyan házában, akit utálsz.

Nagyokat sóhajtva feküdtem és néztem a makulátlan plafont, ami jelen pillanatban egyetlen barátomnak volt tekinthető, ugyanis ez a plafon sok mindent hallott és látott már és eddig még nem adta tovább senkinek. Viszont az elmúlt hónapokban azt is észrevettem, hogy ezen egy szem por sincs, repedést meg pláne nem fedeztem fel, ezzel elveszítette a szépségét. A régi házunkban, azaz otthon pókhálószerűen voltak repedések a plafonomon, amiket bekentem neonnal, így este azok világítottak felettem. Festettem mellé pár pontot, csillagot, szívecskét, aláírták a barátnőim, ahogy én is. Ott világított minden este több féle színben a nevük és minden éjjel ezek nézése közben aludtam el. Ahogy figyeltem a rajzolt csillagokat megnyugodtam, az volt az én univerzumom, amit senki sem tehetett tönkre, mert az az enyém volt, én teremtettem.

Prológus - Homofób nevelőapa, nyári hőség és az iskolakezdés

Sziasztok!

Régen jelentkeztem résszel és most is egy új történetet hozok, ám ezt jóval rövidebbre tervezem, mint a többit, természetesen azok is folytatódnak, csak némi átgondolást igényelnek még. Sajnos azt nem tudom megengedni magamnak, hogy egyszerre írok több történetet, így sorban kell írnom egy-egy sztorit. Úgy döntöttem az első a Színjáték lesz, utána a Babysitter, majd a Scam, végül a Supressing, egy-egy történet lezárásával pedig új történet indul, sajnos elég lassú ütemben. De igyekszem.
Nos, sokak szerint lehet hülyeség új blogot nyitni eme rövid történetnek, ám nekem könnyítés, nem kell annyi történetet rendszereznem egy adott oldalon, hanem van rá egy külön blog. Ugyan még kinézet nem igen van, remélem a történet tetszik majd - ez a röpke négy oldal.
Következő részt nem tudom mikor hozom, előre meg szeretném írni, és aztán KOMMENTEK száma alapján hozom a következő részeket. Sajnálom, szerintem ez a történet többet érdemel, mert ezen TÉNYLEG hónapokat gondolkodtam, mire kialakult ez a variáció. :)
Kellemes olvasást kívánok! 

Lexa

Színjáték - Prológus

Minden azzal kezdődött, hogy elköltöztünk Holmes Chapelből, ezzel pedig együtt jár az iskolaváltás is, ami talán nem volt olyan nagy szívbemarkoló élmény, elvégre idén kezdem meg a gimnáziumi elsőt. Még Holmes Chapel sem hiányozna, ha nem kellett volna otthagyni a nagyiékat, illetve egy-két jó barátot, vagy inkább barátnőt, akik viszont Holmes Chapelben folytatják tanulmányaikat. Nem költöztünk messze, mindössze Londonba, az életem mégis nagy fordulatot vett. Teljesen máshogy élünk, anyám új élettársa paranoiás és rendmániás, az új ház hatalmas és még kaptam egy imádni való bátyust is, akiről még az apja sem hajlandó beszélni. Sosem láttam még, de Jack elmondása szerint nem is fogom. A fia – akinek nevét nem említette – Franciaországban dolgozik, mint biológia tanár, de gimnáziumban jobban a pszichológia felé hajlik. Abban a gimnáziumban is lesz pszichológia órám amelyikbe én fogok járni, anya szerint jót tesz nekem. Ha már szeretek segíteni az embereken, akkor tanuljak pszichológiát is.