Negyedik fejezet - Levakarhatatlan festék

Sziasztok, babák! 

Végre túl vagyok a féléven, és hála Isten elég jól sikerültek a jegyeim, köszönöm a türelmet! Sajnos nem igen jutottam géphez, vagy elaludtam, vagy tanultam, szóval lehet kicsit uncsi lett a rész, de próbáltam bele-belerejteni pár dolgot, nem tudom, hogyan sikerült. (Remélem nem látszik, hogy lassan két hete nem alszok a rémálmok miatt, és olvasható maradt :D )

Szóóval, nem is tudom, még mit mondhatnék, tényleg csak annyi, hogy sajnálom, hogy így megvárakoztattalak titeket, de tényleg gyötörnek a rémesebbnél, rémesebb álmok, és...nem tudom magam kipihenni, ha napközben alszom, akkor este nem tudok és teljes para van rajtam... Fuh, lehet a hétvégi is benne van, de... Nem tudom, megint olyan, mintha nyomnák a vállam...

Na mindegy! :D Minden nehézség és negatívum ellenére én szívemet, lelkemet beleadtam a részbe, szóval remélem tetszik nektek és kicsit feldobom vele az én drága Liz-emet. :3 

(csak úgy érdekességként, eddig 31 oldalt írtam összesen a Színjátékból :D )

Kellemes olvasást!

Lexa

Louis

Már sötétedett, mikor végre úgy döntöttem, ideje hazamenni. Hogy addig merre lófráltam? Erre-arra, mindenfele. Benéztem pár ismerőshöz, rokonhoz, haverhoz. Előtte pedig hazakísértem egy srácot, akit bár nem akartam átverni, mégis hazudtam neki. Aranyos volt és őszinte, ami rögtön elnyerte a tetszésem, elvégre egy emberben az a legfontosabb, hogy őszinte legyen. Persze sokszor már azt is megszabja az élet, hányszor lehetsz igazán őszinte. Sokszor kell hazudnod a boldogsághoz, hogy én a boldogságért hazudtam-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy sosem sikerült még ilyen könnyen füllentenem. Talán Harry boldogságát akarom, hogy megbízzon bennem, talán most barátra leltem egy tizenhét éves fiúban, akit már most megviselt az élet. Tudom mit érezhet, bár talán az én veszteségem kicsit nagyobb, az sem lehet jobb, ha élnek a szülei és nem foglalkoznak vele. Én is elvesztettem a szüleim, az egyik meghalt, a másik pedig… Számomra halott.

Harmadik fejezet - Gúnyos évkezdés... És a szöszi srác

Sziasztok, drágáim! 

Meghoztam a harmadik fejezetet! Kicsikét hosszabb lett, mint az előzőek, de talán több dolog is történt, ezek után pedig be is indulnak az események, ugyanis megismerkedtünk pár szimpatikus és unszimpatikus személlyel, akik mind-mind Harry élete részévé vállnak. Az lenne a kérdésem, hogy szeretnétek-e, ha a többi 1D srác is benne lenne? Ha igen mindenki? Őszintén megmondom én nem igazán terveztem őket bele ebbe a történetbe, de ha szeretnétek benne lesznek! :D 

És hát... Nem tudom, Liz-zel még mindig nem sikerült megutáltatni Lucas-t - nem is ez a cél -, de lehet most valakinek böködi az oldalát, miért tett úgy, ahogy tett. :D David-et tuti utáljátok, és egyetlen egy szereplő biztos, akit ezek után is imádni fogtok! :3 Úgy tervezem a kövi rész Louis szemszögéből lesz, aztán majd elválik! ;)

Sajnos szöszi, deszkás Lou-t nem találtam és ez is egy metró aluljáróban van, azért csak képzeljétek el deszkával! :D 

Oh, és el ne felejtsem! Liz Fray-el írtunk egy csodás novellát, amit mi is imádtunk írni, és reméljük nektek is tetszik majd! Kicsit depi, de nagyon-nagyon édes és tanulságos, örülnénk pár visszajelzésnek, mert mi imádtuk írni! Liz csodás írónő, szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen íróval dolgozhattam együtt! Remélem lesz még rá alkalmunk és gyakran dolgozhatunk még együtt!

Katt ide a novelláért! (Wattpaden is)

Kellemes olvasást!

Lexa

 Harrry

Az évnyitóhoz besorakozott az egész osztály az aula szélén. Külön sorba a fiúk, külön sorba a lányok, de persze így is az osztályfőnök mellé keveredtem. De itt lesz nekem a legjobb, ha véletlenből elájulnék a gyönyörűsége miatt legalább el tud kapni. Milyen romantikus! Az osztályfőnök a karjaiban visz be az osztályterembe, mert elájultam az évnyitó közben… Szép álom, és talán jobban örülnék neki, ha a hidrogén szőke srác karolna fel és ölelne át. Az egész évnyitón ő járt a gondolataimban, újra és újra felidéztem gyönyörű arcát, szexi szőke haját, a fülbevalóját, íves szemöldökét, huncut mosolyát. Na és persze a tetkóira is tisztán emlékszem. Ha jól láttam a trikója alól egy ,,It is what it is” feliratú tetkó kandikált ki, a bal csuklóján egy halálfej és a pókerkártya jelei, jobb vállán szarvas volt, két agancsa közé egy szív került, mintha azok fogva tartanák a szívét, lejjebb pedig csak krikszkrakszok voltak, amiket nem láttam tisztán. De talán egy smile-t is felfedeztem valahol. Körülbelül ezek maradtak meg és nagyon-nagyon tetszettek. Túlságosan is megtetszettek a tetkói, na de a haja… A szívembe lopta magát, nem érdekel milyen drogos, alkoholista, vagy szadista. Meg akarom ismerni minél előbb…látni akarom ismét a megtestesült gyönyörűséget!

Második fejezet - Kezdjük el az évet!

Sziasztok, manók! 

Így iskolakezdés előtt talán pont jól jön ez a rész! :D (Én csak holnap kezdek)

Itt van Liz szerintem egyik kedvenc képe is, remélem ezzel is felhívom a figyelmet a részre, mert ahogy látom elnyerte a tetszéseteket ez a blog, aminek nagyon-nagyon örülök. Még csak két rész van fent, de van 12 olvasóm, és érkeztek kommentek is - igen Liz, nagyon imádollak - és a kattintások száma is az ezret súrolja, szóval csak wow! Nagyon hálás vagyok nektek! :3 És neked is Liz, el sem tudod képzelni mennyit jelent nekem ez a csöpp érdeklődés! (Meg a jó hosszú kommentek, amiket imádok)
Nos, hát úgy volt előre írom a részeket, és igyekszem is, aztán nem tudom... Ezek után - mivel itt a suli - lehet tényleg előre gyártom a részeket/fejezeteket, hogy ne kelljen majd annyit várni. Egy biztos, a Short Stories a Színjáték végeztéig szünetel, ami lehet még a nyárig is elhúzódik :/ Sajnálom, de amint vége  a Színjátéknak - vagy még előtte -  befejezem a Babysitter-t, aztán a Scam-et, végül Supressing, és amint vége egy történetnek kezdődik az új. :) Remélem így majd megfelel! 
Kellemes olvasást! 
És B.Ú.É.K.!

Lexa

Rosszkedvűen ébredtem, morgós hangulatom volt. Lehet ez az augusztus 28.-i dátum miatt volt, elvégre ezen a napon nyitják meg a pokol kapuját, amin ezentúl ki-be járkálhatok majdnem tíz hónapon keresztül. Alig egy hete írta az osztályfőnök az évnyitó időpontját és már akkor előjött a keserű szájíz, de a gyomorfájás is eluralkodott rajtam. Ahogy teltek a napok, úgy lettem egyre idegesebb. Az év eleji vásárlások pedig csak rontottak a helyzeten. Anya minden létező papírboltba, vagy ruhaszalonba elrángatott, nehogy már az apám által gyártott cuccokban jelenjek meg, nem mintha apám divatcége olyan gyönyörű darabokat adna ki. Órákon keresztül, morcosan járkáltam anya után, aki minden egyes kis ruhadarabot mosolyogva mutatott meg, míg én csak unottan vontam vállat mindegyik után.

Bár meleg vagyok, nem mindenkivel szeretek vásárolni, az első ember az Jack, akivel nem lépnék át egy küszöböt sem, a második pedig anya. Minden gyerkőc anyja olyan, mint az enyém, vagy mégsem… Az én anyám rosszabb. A szokásos ,,Ez olyan édes, kicsim!” téma mellett az is nagyon idegesítő, mikor helyettem akar dönteni, és nem engedi, hogy fekete vagy valami sötét ruhát vegyek, elvégre nem vagyok én depressziós. Nem, csak tizenhét éves tinédzser, aki úgy akar öltözni, mint a többi, de persze anya mellett ez sem sikerül.