Prológus - Homofób nevelőapa, nyári hőség és az iskolakezdés

Sziasztok!

Régen jelentkeztem résszel és most is egy új történetet hozok, ám ezt jóval rövidebbre tervezem, mint a többit, természetesen azok is folytatódnak, csak némi átgondolást igényelnek még. Sajnos azt nem tudom megengedni magamnak, hogy egyszerre írok több történetet, így sorban kell írnom egy-egy sztorit. Úgy döntöttem az első a Színjáték lesz, utána a Babysitter, majd a Scam, végül a Supressing, egy-egy történet lezárásával pedig új történet indul, sajnos elég lassú ütemben. De igyekszem.
Nos, sokak szerint lehet hülyeség új blogot nyitni eme rövid történetnek, ám nekem könnyítés, nem kell annyi történetet rendszereznem egy adott oldalon, hanem van rá egy külön blog. Ugyan még kinézet nem igen van, remélem a történet tetszik majd - ez a röpke négy oldal.
Következő részt nem tudom mikor hozom, előre meg szeretném írni, és aztán KOMMENTEK száma alapján hozom a következő részeket. Sajnálom, szerintem ez a történet többet érdemel, mert ezen TÉNYLEG hónapokat gondolkodtam, mire kialakult ez a variáció. :)
Kellemes olvasást kívánok! 

Lexa

Színjáték - Prológus

Minden azzal kezdődött, hogy elköltöztünk Holmes Chapelből, ezzel pedig együtt jár az iskolaváltás is, ami talán nem volt olyan nagy szívbemarkoló élmény, elvégre idén kezdem meg a gimnáziumi elsőt. Még Holmes Chapel sem hiányozna, ha nem kellett volna otthagyni a nagyiékat, illetve egy-két jó barátot, vagy inkább barátnőt, akik viszont Holmes Chapelben folytatják tanulmányaikat. Nem költöztünk messze, mindössze Londonba, az életem mégis nagy fordulatot vett. Teljesen máshogy élünk, anyám új élettársa paranoiás és rendmániás, az új ház hatalmas és még kaptam egy imádni való bátyust is, akiről még az apja sem hajlandó beszélni. Sosem láttam még, de Jack elmondása szerint nem is fogom. A fia – akinek nevét nem említette – Franciaországban dolgozik, mint biológia tanár, de gimnáziumban jobban a pszichológia felé hajlik. Abban a gimnáziumban is lesz pszichológia órám amelyikbe én fogok járni, anya szerint jót tesz nekem. Ha már szeretek segíteni az embereken, akkor tanuljak pszichológiát is. 

Még ezek a dolgok mindig nem a ,,Katasztrófák” témához tartoznak, Jack-et is meg lehet szokni főleg, ha már két éve udvarol az anyádnak. Kezdem átvenni a rendmániás szokásait, hála Isten az üldözési mániája még nem ragadt rám, de még ez sem olyan szörnyű, egész laza ember. Csak sokat aggódik, szinte mindenért. Anya ezért mondja, hogy paranoiás. 

Akkor mi a katasztrófa? A sulim szörnyen elit, mindenki tökéletes és feltűnési viszketegségben szenved, mindenki okos és jó. Elviselhetetlen emberek járnak abba a gimnáziumba és bár nem egy középkori iskoláról van szó, ahova csak a gazdagokat veszik fel, de viszont kemény suli. Jól kell teljesítened ahhoz, hogy befogadjanak és ne tagadjanak ki, de persze nekem ez sem megy könnyen. Miért is? Áh, megvan. Nem bírom az egoista barmokat, emellett gazdag sem vagyok. Mikor megnéztük a sulit mindenki megbámult, összesúgtak, azt mondták ,,De nyomi!”. Anyu bement az igazgatóiba, engem kint hagyott, hadd nézzek szét és már kezdték is a szokásos ,,De buzi vagy!” beszólásokat. Imádtam. Még fel sem vettek, de máris kinéztek maguknak. Izgalmas évnek nézek elébe, úgy látom.

Augusztus van, odakint tombol a hőség, nekem pedig nincs jobb dolgom, mint a ventilátor előtt ülni és az ablakon nézelődni. Már több órája itt ülök, anyu dolgozik, csak Jack van itthon, vele pedig nincs kedvem beszélgetni sem. Alig egy hét és kezdődik az iskola, amit egyáltalán nem várok, de szerintem egyetért velem még pár gyerek. Ki akar iskolába menni? Főleg úgy, hogy egyik barátnője sem várja a suliban, csak sok-sok idegen. Sok-sok egoista idegen. Bár Jack próbált megnyugtatni, hogy nem olyan rossz suli ez, túl lehet élni, járnak oda tök jó fej tanulók is. Csak nem a kilencedikbe… Biztosan csúfolnak majd ,,Tizenhét és még csak kilencedikes? Megbuktál?”. Igen, két évvel le vagyok maradva a többitől, ilyenkor már a tizenegyediket, maximum a tízediket kezdik, míg én csak most leszek kilencedikes. Egy évet halasztottam, egy évet buktam, az évek pedig csak halmozódtak. 

Rezgő hangra lettem figyelmes, majd nem sokára felcsendült a szokásos IPhone csengőhang is, ebből tudtam az én telefonom szól valahol. Csak tudnám hol van az a valahol. Nagyot sóhajtva keltem fel az ablakpárkányról, majd leugrottam a padlóra. Leugrottam… Leléptem. Egy nyár alatt úgy megnyúltam, hogy még Jack is alacsonyabb nálam. Száznyolcvan centi? És még mindig nőhetek! Mosolyogva ugrottam rá ágyamra, majd benyúltam párnám alá, és láss csodás, ott volt a mobilom. A drága, rózsaszín tokos telefonom. Liza neve villogott a képernyőm - a legjobb barátnőm - , ezen a nyáron alig beszéltünk…

− Hallo? – Szóltam bele mosolyogva a telefonba.

− HAZZA – sikított fel Liza a vonal másik végén. – Te még élsz? Na milyen London?

− Unalmas. És nagyon-nagyon hiányoztok. Te is és Rose is

− Te is hiányzol, Bongyi. – Hallottam a hangján, hogy szomorú és tényleg hiányol. Ők is nagyon hiányoznak, egyre jobban. Lehet a szünetben hazautazom a nagyiékhoz és meglátogatom őket is. – Nincs kivel shoppingolni 

− Oh te szegény! – szipogtam színészien a telefonba. – Melyik suliba fogsz járni?

− Könyörgöm, Harry. Holmes Chapel-ben egy gimnázium van…

− Bocs – vontam vállat, mintha látná. Nem tudtam, hogy Holmes Chapel-ben csak egy gimi van, de őszintén szólva nem is tudtam nagyon utánanézni, olyan gyorsan történt minden. Anyuék elváltak, apunak gyereke lett, anya bepasizott, majd már költöztünk is. Alig két évem volt felfogni ezeket a dolgokat, ráadásul az én anyám nem olyan, mint a többi. Nem ül le velem beszélgetni, csak Jack-nek akar megfelelni és mivel én is már tizenhét vagyok nem igazán pátyolgatja a lelkem.

− És te melyikbe fogsz járni? 

− Harrys City South Norwood 

− De hát az gazdasági, nem? 

− Hasonló, vállalati és üzleti  iskola. Pszichológia órákkal – emeltem ki az utolsó mondatot, elvégre ez nagy szó, egy gazdasági – vagy ahhoz hasonló – gimnáziumban pszichológia óra? Semmi köze nincs hozzá, mégis fel lehet venni, mint tantárgyat. Én pedig éltem a lehetőséggel.

− Pszichológia órákkal? Milyen suli az?

− Elit, Liza, elit

− Abban mi az elit, ha van pszichológia órátok?

− Semmi, de mivel a suli megteheti, hogy pszichológia tanárt fogad fel, hát meg is teszi. Állítólag szükséges lehet a kereskedelemhez, meg hasonló. De van még pár szak a suliban

 −Most akkor középiskola, vagy gimnázium?

− Szerintem inkább középiskola

− Azt sem tudod hova fogsz járni?

− Anya azt mondta gimi, erre kiderült szakközép. Több sulit is néztünk, de ennél maradtunk, nem akartam fiúiskolába menni…

− Megértem, én sem mennék lány suliba, mikor egy fiú a legjobb barátom – sóhajtott a telefonba. Nem lenne valami izgalmas, ha fiúkkal találkoznék nap, mint nap. Csakis fiúkkal. 

− Akkor én mit szóljak? Két barátnő?

− Ez azért van, Harry, mert pár pillanat alatt az ujjaid köré csavarsz bárkit, főleg a lányokat 

− Tudom, hogy szexi vagyok

− Azzal a bokorral a fejeden főleg. - Jóízűen nevezett rajtam, míg én csak szemet forgattam. Ha látná mit műveltem magammal a nyáron, most sírna. Szívszakadásig tudna sírni a hajamért, ugyanis teljesen levágattam, amolyan ,,fiúsra”. Már nincsen vállig érő, hullámos hajam, hanem csak alig tarkód súroló, egyenes hajam. Néha azért hiányolom a fürtjeim, de már nagyon csúnya volt, vékony és töredezett, muszáj volt levágatni.

− Már nincsen bokor a fejemen… 

− Mit tettél? – kérdezte felháborodva, éreztem hangján egy csipetnyi dühöt is. Minden lány szereti a hajam, ez alól ő sem kivétel, de sajnos már nem bírtam tovább…meg kellett szabadulni a lófarkamtól. 

− Levágattam

− Levágattad?

− Aham

− Szerencséd, hogy elköltöztél! Most megtudnálak ölni. – Igen, képzelem. Most körülbelül úgy nézhet ki, mint egy mérges mókus, akitől elvették a makkját. Liza nagyon aranyos és gyerekes, mikor dühös, sokszor piszkáljuk ezzel. Tizenhét éves és mégis úgy néz ki, mint egy tizennégy éves, alacsony is, picike is és még aranyos is.

− Képzelem, Liz – forgattam szemet. 

− De amúgy milyen Jack-el?

− Ugyanolyan, mint apával. ,,Csak szex és semmi más”. Untató, és nem érdeklem sem én, sem anya, de ha anyámnak jó, akkor nekem is. Oh, ha ez nem elég, még homofób is. – Kicsit visszafogtam a hangom, nehogy Jack meghallja. Nem olyan rossz ember, de apánál nem jobb, semmivel sem. Néha elgondolkodok rajta, hogy apa is csak anyám miatt hagyott el minket, elvégre neki is joga van a boldogsághoz. Ha ő egy fiatalabb nővel boldog, hát legyen. De legalább Dana nem rendmániás és egész kedves nő.

− Akkor neked véged – sóhajtott a telefonba. – Amúgy honnan tudod?

− Van egy meleg fia, anno tíz éve tagadta ki, mert éppen rájuk nyitott, mikor…nyomták a bulit. Szóval elüldözte Franciaországba, azóta biológia tanár és nem beszélnek egymással – vontam vállat, mintha szemtől szembe beszélgetnénk, holott még látni sem láthatott. Hiányoznak az élő beszélgetések, mikor kitárgyaltunk dolgokat a szőnyegen törökülésben ülve… Hm, nosztalgia…

− Nagyon véged, Harry. Anyád tudja már?

− Nem. Ideje sincs rám, Jackie a legfontosabb, na meg a munka… A depressziós gyereke meg kit érdekel… 

− Nem is vagy depressziós, Hazza

− Néha annak érzem magam

−  Elmondhatnád neki, lehet segítene, Anne nem olyannak tűnik. – Nem hát. Dührohamot kap, ha egy filmben meleg jelenet van, elég, ha csak kézen fogva sétálnak, máris szidja az anyjukat; hogyan tehetnek bele egy filmbe ennyi elfajzottat? Szerinte a homoszexualitás betegség, egy gyógyítható betegség. Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogyan lett nőgyógyász? Egyáltalán, hogyan került be az egészségügyibe? Ilyen felfogással nehezen tud kommunikálni az emberekkel, de…az is lehet Jack tette ilyenné.

− Ha a halálomat akarod, akkor mindenképpen el fogom mondani

− Csak nem tesz ki, csak azért, mert meleg vagy! 

− Legfeljebb elüldöz Franciaországba és én is biológia tanár leszek, mert ott kiélhetem a perverz fantáziám

− Miért, szerinted a fia perverz?

− Az elmondása szerint elég…punkos 

− Punkos? Mennyire?

− Egész lightos. Fülbevaló, hidrogén szőke haj, jó sok tetkó. Jól nézhet ki

− És mégis tanár? Uramisten! Akarom ezt a tanárt! 

− Fuj te! Összejönnél egy tanárral?

− Simán! Főleg, ha francia. J'aime les gars français 

− Szeretem a francia pasikat?

− Igen, ezt mondtam. – Liz mindig is jól tudott franciául, és nagyon jól jön pasizás terén. A pasik imádják a franciául beszélő lányokat, legalábbis Liz-t mindenképp. Van pár furcsa szokása, érdekes cselekedete, mégis buknak rá a pasik. Lehet pont ezért a furcsaságért, elvégre unalmasak a cicababák is egy idő után, nem? 

− Te kis perverz…

− Mondja ezt az, aki flörtölgetett az osztályfőnökkel! Majdnem ágyba is vitt! – Ez természetesen nem volt igaz. Csak kikezdett a tanár, én pedig visszaszóltam, mindenki azt hitte viszonyunk van, pedig az a pasi még bottal sem bökdösött volna.

− Ez nem igaz, jól tudod

− Csak szerénykedsz! ­­­

− Nem… Az a pasi bottal sem bökdösött volna, nem hogy mással

− Hajaj, Harry-nek bejött Mr. White! Azt szeretted volna, ha valami mással bökdös és másutt? 

− Szerintem maradj csöndben, Liza, különben kinyomom! – Természetesen ez hatott rá, csöndben maradt, de hallottam, ahogy halkan kuncog. Bejött a tanár, de hiába. Volt pár félreérthető megjegyzése felém, de semmi más, mondom, bottal sem bökött volna meg. Nem voltam szép…egészen az idei nyárig, így nem csoda, hogy messziről került. Olcsó, turkálós cuccok, össze-vissza meredező, göndör haj, karikás szemek. Körülbelül ez fogadta minden nap, mikor találkoztunk.

− Tudod, hogy szeretlek!

− Na de ennyire, Liza? – kérdeztem nagyot sóhajtva. – Mit csinálsz?

− Ülök az ágyban, és figyelem az öcsém. Olyan édes! Már totyog is! – Nahát, erről is lemaradtam… Alig egy éves az öccse, akit egyébként a születésétől fogva imádok, mégsem láthattam hogyan kezd el totyogni. Pedig szívesen játszanék vele, szívesen fognám a kezét.

 −Aranyos lehet… Szívesen figyelném veled.

− Tudom, Hazza. Kár, hogy elköltöztél.

− Az… Legalább valami olyan férfi után futna, aki nem nyomorék. – Ismét csak suttogtam. Jack kíváncsi ember, szívesen sétálgat le-fel a szobám előtt és hallgatja éppen mit csinálok, milyen hangokat adok ki. Ez is a fia miatt van… Mielőtt kitagadta volna adott neki esélyt a ,,heterová válásra”, görcsösen gubbasztott mindig az ajtaja előtt és hallgatózott, vajon mit csinál bent, és kivel. A fia igyekezett titkolni a kapcsolatát – volt egy barátja, akit nem hagyott el – de a farka erősebb volt. Masztizott, elég hangosan. Jack pedig rányitott. Engem is kiborított volna, ha láttam volna, amint a fiam éppen két ujját húzogatja ki-be magában, na de egy homofób apának ez volt az utolsó csepp. Anya hiányában pedig elüldözte a fiát… Talán ha élt volna az anyja, akkor nem kellett volna elköltöznie. Lehet az anyja kisírta volna, hogy maradhasson.

− Ugyan Harry, annyira nem lehet rossz!

− Még a fiát is elüldözte! 

− Az a fia, te nem vagy a fia…

 − Még… Aztán a végén Tomlinson leszek én is! – Isten mentsen meg ettől, semmi pénzért nem venném fel a nevét. Igaz, apáméra sem vagyok a legbüszkébb, na de a Tomlinson nevet kész katasztrófa lenne viselni.