Sziasztok, drágáim!
Boldog nyulat ismét mindenkinek! Nos...a részről inkább nem mondok semmit, nem lett olyan jó és összeszedett, mint szokott, úgy érzem kicsit összecsapottabb lett, de ígérem a következőt már jobbat kidolgozom, csak mikor elkezdtem ezt írni, akkor nagyon fáradt voltam és nem igazán volt ihletem írni, deee itt vagyok.
És tervezek még egy one shotot a NCSY-ra. (meg lehet folytatom a Scam-et, de nem biztos. Elvégre már nincs sok rész hátra, lehet megírom előre, vagy IDK.)
Szóval, holnapra sok locsolót a lányoknak, a fiúknak meg sok csoki nyulat! (Pls...2017-et írunk..) Na mindegy...
Előző novellám ITT.
Kellemes olvasást!
Lexa
Harry
A
srácokkal igyekeztünk meglógni a pincérnő elől, Lou letette a megfelelő
összeget az asztal tetejére, majd már rohant is kifele, nehogy véletlen
összefussanak. Mikor ribinek szólította egy pillanatra megállt bennem az ütő, a
méreg pedig úgy áradt szét minden porcikámban, mint valami vírus, ami anélkül
legyengít, hogy észrevennéd. Akkor is igencsak felment bennem a pumpa, mikor
Louis azt mesélte a csaj alig pár éve el akarta hitetni a sulival, hogy ő az
apja a gyerekének. Hogy van ehhez mersze? Mást beállítani apának? Miért jó az
neki?
Alec
időközben levált tőlünk és egy másik utca felé sietett. Dús, fekete hajába
belekapott egy lágy fuvallat, és még így is, hogy nem láttam az arcát,
angyalnak tűnt. Nem volt az esetem, de a
természetes férfiasság megvolt benne, valami naturális szépség, amit a mai
lányokban egyáltalán nem lelsz meg, de a fiúkban sem. Ő pedig még fodrász
nélkül is jól nézett ki, szerintem ez a gyerek stílusosan született.
Némán
sétáltunk egymás mellett, Louis éppen cigizett mellettem, míg én kicsit
távolabb húzódtam tőle. Bár már hozzászoktam a cigi szagához, nem szerettem
volna, hogy a pólóm magába szívja a füstöt, anyám rögtön megkérdezné, hol
cigiztem. Most pedig mindenhez van kedvem, csak a veszekedéshez nem, Jack
reggelről teljesen kikészített. Úgy éreztem magam egész nap, mint a mosott
rongy: kifacsartnak.
− Szóval
bejössz a francia tanárnak – nyökögtem magam elé, kezdett kínossá válni a
csend. Lou-ra néztem. Arcára huncut vigyor ült ki, de véletlen sem akart rám
nézni, pedig jól tudtam, hogy a szemei szórakozottan csillognak.