Oops! - Hi!

Sziasztok, babák!

Sajnálom, hogy késtek/késnek a részek, nem kell semmi rosszra gondolni NEM hagyom abba egyik történetemet sem - vannak újabb elkezdettek, de ez lényegtelen - mindössze nincs időm, lassan még meghalni sem. Most kaptam három nap pihenőt, azt is csak azért, mert beteg vagyok, bár ez sem jobb, szívesebben lennék suliban.

Lényeg a lényeg: Ne gondoljatok rosszra, a történetek folytatva lesznek, amint lesz egy kis időm. Június közepéig ne nagyon várjatok tőlem semmit, esetleg kis szösszeneteket, ha sikerül összedobni. Rengeteg dolgom van, két vizsga, egy ballagás, sőt kettő, mert uncsitesóm is ballag, a vizsga tönkretesz idegileg (na meg a Rómeo és Júlia...). Ha időm van, inkább olvasok, sokszor nyolc után jutok oda, hogy ,,Na, végre tudok lélegezni!" és mire felnézek a könyvből már este tíznél járunk...

Ne haragudjatok, nem akarlak titeket cserben hagyni, elszomorítani, de szeretném rendesen kidolgozni a részeket, nem pedig összecsapni, az pedig időt igényel - ami történetesen nincs.

Köszönöm a türelmeteket! Remélem az időhiány ellenére kitartotok mellettem és a történeteim mellett! :)

Jó hétvégét!

Ölellek titeket!

(addig is egy cuki fanart Larryről)

Lexa

Kilencedik fejezet - Esőben ázva

Sziasztok, drágáim!

Boldog nyulat ismét mindenkinek! Nos...a részről inkább nem mondok semmit, nem lett olyan jó és összeszedett, mint szokott, úgy érzem kicsit összecsapottabb lett, de ígérem a következőt már jobbat kidolgozom, csak mikor elkezdtem ezt írni, akkor nagyon fáradt voltam és nem igazán volt ihletem írni, deee itt vagyok.

És tervezek még egy one shotot a NCSY-ra. (meg lehet folytatom a Scam-et, de nem biztos. Elvégre már nincs sok rész hátra, lehet megírom előre, vagy IDK.)

Szóval, holnapra sok locsolót a lányoknak, a fiúknak meg sok csoki nyulat! (Pls...2017-et írunk..) Na mindegy...

Előző novellám ITT. 

Kellemes olvasást! 

Lexa

Harry

A srácokkal igyekeztünk meglógni a pincérnő elől, Lou letette a megfelelő összeget az asztal tetejére, majd már rohant is kifele, nehogy véletlen összefussanak. Mikor ribinek szólította egy pillanatra megállt bennem az ütő, a méreg pedig úgy áradt szét minden porcikámban, mint valami vírus, ami anélkül legyengít, hogy észrevennéd. Akkor is igencsak felment bennem a pumpa, mikor Louis azt mesélte a csaj alig pár éve el akarta hitetni a sulival, hogy ő az apja a gyerekének. Hogy van ehhez mersze? Mást beállítani apának? Miért jó az neki?

Alec időközben levált tőlünk és egy másik utca felé sietett. Dús, fekete hajába belekapott egy lágy fuvallat, és még így is, hogy nem láttam az arcát, angyalnak tűnt.  Nem volt az esetem, de a természetes férfiasság megvolt benne, valami naturális szépség, amit a mai lányokban egyáltalán nem lelsz meg, de a fiúkban sem. Ő pedig még fodrász nélkül is jól nézett ki, szerintem ez a gyerek stílusosan született.

Némán sétáltunk egymás mellett, Louis éppen cigizett mellettem, míg én kicsit távolabb húzódtam tőle. Bár már hozzászoktam a cigi szagához, nem szerettem volna, hogy a pólóm magába szívja a füstöt, anyám rögtön megkérdezné, hol cigiztem. Most pedig mindenhez van kedvem, csak a veszekedéshez nem, Jack reggelről teljesen kikészített. Úgy éreztem magam egész nap, mint a mosott rongy: kifacsartnak.

− Szóval bejössz a francia tanárnak – nyökögtem magam elé, kezdett kínossá válni a csend. Lou-ra néztem. Arcára huncut vigyor ült ki, de véletlen sem akart rám nézni, pedig jól tudtam, hogy a szemei szórakozottan csillognak.

Nyolcadik fejezet - Színdarab, melyben mindenki szerepet kap

Sziasztok, drágák!

Sajnálom, hogy késtem egy picit, de egyszerűen vagy nem jutottam géphez, vagy ha géphez jutottam nem volt erőm írni. Meg közben ugye vártam a könyveim, amik szerencsére megérkeztek és még több ihletet adnak a Children of the dark-hoz. :3 (Egyébként gyönyörű könyvek és imádom őket. Ahw, sosem gondoltam volna, hogy egy szerelmi-háromszöget így megkedvelek.)

És hát a Short Stories blogról is volt szó. A blog új címet kapott,és mindenféle történet fel fog majd kerülni, természetesen a többit nem szedtem le - csak egy-két régebbi, ócska írást. A blog innentől Nobody can save you címmel él tovább. 

Nem is fecsegek többet! Így is sokat késtem!

Szép hetet nektek!

Kellemes olvasást!

Lexa

Louis

Alec-nek igaza lett, a francia tanár valóban végigbeszélgette velem az órát. Minden érdekelte; hogy kerültem Angliába, aztán miért mentem vissza Franciaországba, hány nyelven beszélek, hogy hogy ennyi nyelven beszélek. És csakis franciául volt hajlandó ezeket megbeszélni, ami nekem nem volt gond, elvégre a kisujjamon jön ki a nyelv, a többi nehezebben értette, főleg, mikor a tanárnő jól belemotyogott a mondandójába.

Négy óra siklott el a fejünk felett, az ebédlőben álltunk kajajegyünket szorongatva lökdöstük a másikat, míg én nyakamat nyújtogatva kerestem Harry-t, de sehol sem leltem a rövid, kissé göndör buksit. Felsóhajtottam, talán őket később engedik ebédelni, bár a mai nap mindenkinek csak négy órája volt. Tankönyv híján viszont elég laza napunk volt – annak ellenére, hogy rendes tanítás volt. Az osztályfőnök is csak az utolsó – azaz a negyedik – órán jelent meg, hogy lediktálj az órarendet, a szüneteket és a tanárokat, illetve nekem elmondta mikorra várhatóak a tankönyveim.

− Mi ez a szar? – kérdezte az egyik előttem toporgó srác, aki szintén tizenkettedikes, de nem az én osztályomba jár. Nehéz hozzászokni ahhoz, hogy tulajdonképpen én is diák vagyok, holott tíz éve vettem ezeket a dolgokat, amiket most tanítanak nekik. Érdekes ezekre visszaemlékezni, majd ismét megtanulni. És egyáltalán nem izgalmas.

A srác valami undorító, pépes ételnek nem nevezhető akármit kapott a tányérjára, én pedig elhúztam a szám.

Hetedik fejezet - Megnyílt a pokol kapuja

Sziasztok, babók!

Sajnálom, hogy ennyit késtem, nagyon röstellem, de...annyi minden ért engem és a családomat ebben a pár hétben. Egyszerűen nem ment, ma viszont végre megszállt az ikhlet (Dancsó) és be tudtam fejezni.

Még sosem csináltam ilyet, hogy egy részen belül két szemszög van, de remélem a furcsaság ellenére tetszik nektek, igyekeztem nem összecsapni és összeszedni a gondolataim. :3 

Időközben belekezdtem (ismét) egy történetbe, Shadowhunters+Larry a téma, egész jóra sikeredett a fejemben, remélem papírra vetve is ugyanolyan jó lesz. A blogot ITT megtaláljátok, később Wattpaden is elérhető lesz. Nos, terveztem ugye a Töltött fegyver folytatását is, maradjunk annyiban, hogy tervbe van véve, ha végzem a Színjátékkal, vagy legalábbis már jobban elmerültem benne, akkor publikálom, bár már eddig háromféle verzió van a gépen, hátha az egyik végre nekem is tetszeni fog!

Plusz: Elkezdtem olvasni Cassandra Clare könyveit, ajánlom mindenkinek, és a Shadowhunters sorozatot is elkezdtem nézni, igaz csak feliratozva van fent, én imádom! Javaslom a blogot is nézzétek meg, minden értelmet nyer majd azok számára is, akik nem ismerik a könyveket vagy a filmet, sorozatot! 

Oh, és Malec fan lettem! *-* Légy boldog, Liz! :D

Bejegyzés a Wonderful-on erről ITT. Nyugodtan rendelhettek tőlem designt vagy fejlécet, ráérek és sokat fejlődtem! ;)

Emellett tervezem, hogy a Short Stories át lesz keresztelve, és mindenféle írás fel fpg oda kerülni! Címben segíthettek! 

Kellemes olvasást!

Lexa

Harry

A hétvége hamar elszárnyalt a fejem fölött, alig volt időm felkészülni erre a rengeteg rossz dologra, ami már a reggelemet is végigkísérte. Leestem az ágyról, bevertem a lábam, lefejeltem az ajtót, szinte szét voltam esve. Hiányzott Louis, hogy elmondjam neki mennyire utálom az iskolát és az új osztályomat, és csak az nyugtat meg az egészben, hogy ő ott van. Lehet, csak egy plátói szerelemről van szó, de ettől függetlenül hiányzik. Alig egy hete ismerem, de úgy érzem ő is a lelki társam lesz, akárcsak Liza és Rose. Ő az első olyan fiú, akiben megbízom és akivel jól is érzem magam.

Unottam turkáltam a reggelimben, nem igazán tetszett, túl egészségesnek tűnt. Ma reggel anya előbb ment dolgozni, így kettesben maradtam Jack-kel, ami már felér egy kínzással, aztán még együtt is kell reggeliznünk, ez egyenlő egy gyilkossági kísérlettel. Csak sajnos én hiába jelenteném fel, semmit sem érnék el vele, különösebben meg amúgy sem érdekel ez a senkiházi.

Hatodik fejezet - Már csak ez hiányzott...

Sziasztok, babyk!

Bár az előző részre nem sok visszajelzés érkezett, azért nagy-nagy örömmel írtam nektek ezt a részt, ami beindítja a szálakat. Ezt a részt egy nagyon kedves írónak köszönjétek, aki biztatott engem, de olyan mértékben, hogy visszaszállt az életkedvem, mert...eléggé elszomorodtam...

A History-hoz 0, azaz nulla komment jött, és össz-vissz 74!-en kattintottak rá, ami szintén egyenlő a semmivel. A Színjátéknál a kattintások száma 200 feletti... Szóval ja, a blog privát lett, majd egyszer befejezem, egyenlőre ezzel és a Töltött fegyverrel szeretnék foglalkozni, plusz a tenshot-ommal, amivel nem tudom mikor végzem...

Szóval ennyi... Remélem nektek boldogabb hetetek volt és a jövő hét is kellemesebb lesz!

Kellemes olvasást!

Lexa

Louis

Idegesen ültem a kanapén, ökölbe szorított kezekkel gondolkodtam. Alig három napom van az iskolakezdésig, én pedig még nem tudtam az iskolaigazgatóval beszélni, hogy vegyen fel diáknak. Eleve hülyén adja magát a helyzet, egy huszonnyolc éves tanár végzős diáknak állna egy másik srác kedvéért? Páros lábbal rúgnak ki a gimnázium épületéből, ha ezt meghallja tőlem az igazgató. Ekkora marhaságot sem mesélt neki senki még, mint amit én fogok neki még a mai nap. ,,Hát izé, azért szeretnék diák lenni, mert van egy srác, akinek azt hazudtam végzős vagyok, és szeretnék a lelki társa lenni”. Még én is kiröhögtem magam minap a tükörben, akkor majd az igazgató.

Persze, azt még mindig nem értettem miért is akarok ennek a fiúnak a közelébe férkőzni. Alig egy hete ismerem, de még annyi ideje sem, mert alig ért rá a héten.  Na, nem minta én aktívabb lettem volna, elvégre én is felkészültem az egyetemi órákra, ami számomra csak ismétlés lesz egész évben, elvégre mindent tudok franciából.

− Húha, rendes vörös vagy. – Zayn hangját ismertem meg, nem sokkal a gúnyos beszólás után le is csörtetett a lépcsőn és rögtön mellém került. Keresztbe tette lábait, majd kuncogva hátradőlt a kanapén. Nem igazán segít most a mosolyával, vagy a gúnyos beszólásaival, sőt… Csak idegesít.