Nyolcadik fejezet - Színdarab, melyben mindenki szerepet kap

Sziasztok, drágák!

Sajnálom, hogy késtem egy picit, de egyszerűen vagy nem jutottam géphez, vagy ha géphez jutottam nem volt erőm írni. Meg közben ugye vártam a könyveim, amik szerencsére megérkeztek és még több ihletet adnak a Children of the dark-hoz. :3 (Egyébként gyönyörű könyvek és imádom őket. Ahw, sosem gondoltam volna, hogy egy szerelmi-háromszöget így megkedvelek.)

És hát a Short Stories blogról is volt szó. A blog új címet kapott,és mindenféle történet fel fog majd kerülni, természetesen a többit nem szedtem le - csak egy-két régebbi, ócska írást. A blog innentől Nobody can save you címmel él tovább. 

Nem is fecsegek többet! Így is sokat késtem!

Szép hetet nektek!

Kellemes olvasást!

Lexa

Louis

Alec-nek igaza lett, a francia tanár valóban végigbeszélgette velem az órát. Minden érdekelte; hogy kerültem Angliába, aztán miért mentem vissza Franciaországba, hány nyelven beszélek, hogy hogy ennyi nyelven beszélek. És csakis franciául volt hajlandó ezeket megbeszélni, ami nekem nem volt gond, elvégre a kisujjamon jön ki a nyelv, a többi nehezebben értette, főleg, mikor a tanárnő jól belemotyogott a mondandójába.

Négy óra siklott el a fejünk felett, az ebédlőben álltunk kajajegyünket szorongatva lökdöstük a másikat, míg én nyakamat nyújtogatva kerestem Harry-t, de sehol sem leltem a rövid, kissé göndör buksit. Felsóhajtottam, talán őket később engedik ebédelni, bár a mai nap mindenkinek csak négy órája volt. Tankönyv híján viszont elég laza napunk volt – annak ellenére, hogy rendes tanítás volt. Az osztályfőnök is csak az utolsó – azaz a negyedik – órán jelent meg, hogy lediktálj az órarendet, a szüneteket és a tanárokat, illetve nekem elmondta mikorra várhatóak a tankönyveim.

− Mi ez a szar? – kérdezte az egyik előttem toporgó srác, aki szintén tizenkettedikes, de nem az én osztályomba jár. Nehéz hozzászokni ahhoz, hogy tulajdonképpen én is diák vagyok, holott tíz éve vettem ezeket a dolgokat, amiket most tanítanak nekik. Érdekes ezekre visszaemlékezni, majd ismét megtanulni. És egyáltalán nem izgalmas.

A srác valami undorító, pépes ételnek nem nevezhető akármit kapott a tányérjára, én pedig elhúztam a szám.

Hetedik fejezet - Megnyílt a pokol kapuja

Sziasztok, babók!

Sajnálom, hogy ennyit késtem, nagyon röstellem, de...annyi minden ért engem és a családomat ebben a pár hétben. Egyszerűen nem ment, ma viszont végre megszállt az ikhlet (Dancsó) és be tudtam fejezni.

Még sosem csináltam ilyet, hogy egy részen belül két szemszög van, de remélem a furcsaság ellenére tetszik nektek, igyekeztem nem összecsapni és összeszedni a gondolataim. :3 

Időközben belekezdtem (ismét) egy történetbe, Shadowhunters+Larry a téma, egész jóra sikeredett a fejemben, remélem papírra vetve is ugyanolyan jó lesz. A blogot ITT megtaláljátok, később Wattpaden is elérhető lesz. Nos, terveztem ugye a Töltött fegyver folytatását is, maradjunk annyiban, hogy tervbe van véve, ha végzem a Színjátékkal, vagy legalábbis már jobban elmerültem benne, akkor publikálom, bár már eddig háromféle verzió van a gépen, hátha az egyik végre nekem is tetszeni fog!

Plusz: Elkezdtem olvasni Cassandra Clare könyveit, ajánlom mindenkinek, és a Shadowhunters sorozatot is elkezdtem nézni, igaz csak feliratozva van fent, én imádom! Javaslom a blogot is nézzétek meg, minden értelmet nyer majd azok számára is, akik nem ismerik a könyveket vagy a filmet, sorozatot! 

Oh, és Malec fan lettem! *-* Légy boldog, Liz! :D

Bejegyzés a Wonderful-on erről ITT. Nyugodtan rendelhettek tőlem designt vagy fejlécet, ráérek és sokat fejlődtem! ;)

Emellett tervezem, hogy a Short Stories át lesz keresztelve, és mindenféle írás fel fpg oda kerülni! Címben segíthettek! 

Kellemes olvasást!

Lexa

Harry

A hétvége hamar elszárnyalt a fejem fölött, alig volt időm felkészülni erre a rengeteg rossz dologra, ami már a reggelemet is végigkísérte. Leestem az ágyról, bevertem a lábam, lefejeltem az ajtót, szinte szét voltam esve. Hiányzott Louis, hogy elmondjam neki mennyire utálom az iskolát és az új osztályomat, és csak az nyugtat meg az egészben, hogy ő ott van. Lehet, csak egy plátói szerelemről van szó, de ettől függetlenül hiányzik. Alig egy hete ismerem, de úgy érzem ő is a lelki társam lesz, akárcsak Liza és Rose. Ő az első olyan fiú, akiben megbízom és akivel jól is érzem magam.

Unottam turkáltam a reggelimben, nem igazán tetszett, túl egészségesnek tűnt. Ma reggel anya előbb ment dolgozni, így kettesben maradtam Jack-kel, ami már felér egy kínzással, aztán még együtt is kell reggeliznünk, ez egyenlő egy gyilkossági kísérlettel. Csak sajnos én hiába jelenteném fel, semmit sem érnék el vele, különösebben meg amúgy sem érdekel ez a senkiházi.